177506. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízlágyításra szolgáló ioncserélő töltet regenerálására használt folyadék - regenerátum-kezelésére, valamint a kezelt folyadék hasznosítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 177506 Bejelentés napja: 1976. V. 18. (SE—1832) Nemzetközi osztályozás: ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. III. 28. Megjelent: 1983. II. 28. C 02 B 1/23 C 02 C 5/00 Feltalálók : Szabadalmas : Dr. Stehlik József, oki. gépészmérnök, Mélyépítési Tervező Galgóczi István, oki. gépészmérnök, Vállalat, Budapest Vázsonyi Tamás, oki. vegyészmérnök Budapest Eljárás vízlágyításra szolgáló ioncserélő töltet regenerálására használt folyadék — regenerátum — kezelésére, valamint a kezelt folyadék hasznosítására I 2 A találmány vízlágyításra szolgáló ioncseréié töltet rege- ipari országban a bebocsátott vizek összes sótartalmára és nerálására használt folyadék — regenerátum — kezelésére, valamint a kezelt folyadék hasznosítására szolgáló eljárásra vonatkozik. A vízlágyításhoz korábban kizárólag mész-szódás keze- 5 lést alkalmaztak, azonban pl. a modern kazánok tápvízellátásához e hagyományos módszerrel nem lehet megfelelő minőségű vizet szolgáltatni. A vízkeménységet okozó sókat a vízből ioncserélő töltetekkel gyakorlatilag tökéletesen ki lehet vonni, súlyos hátrányt jelent azonban, hogy a 10 kimerült töltetek regenerálásához viszonylag nagymennyiségű, (a lágyítandó nyersvíz 5—20%-át kitevő) nátriumklorid-tartalmú vízre van szükség. Ez a víz a regenerálás után nagy Na+ tartalmú szennyvízként jelenik meg, amelynek oldott sótartalma racionálisan nem csökkenthe- 15 tő, ami az alábbi súlyos következményekkel jár: — a Na+ tartalomnak a többi fémionhoz viszonyított aránya igen fontos a vizek öntözésre való felhasználhatósága szempontjából. A nagy NaT tartalom a talaj szikesedéséhez vezet, ezért a befogadóként használt élővizet az 20 ioncserélők regeneráláshoz használt szennyvizei öntözésre alkalmatlanná tehetik : — a nagy sótartalom mind a betonra, mind az acélcsövekre korróziós hatású ; — a jelentős sótartalom a víz O, tartalmának csökkené- 25 séhez, az édes vizek biológiai egyensúlyának megbomlásához vezethet; — az oldott sótartalomnak nagy szerepe van az élővizek algásodásában (kék algák elszaporodása). A természetes vizek védelme érdekében számos fejlett 30 a megengedett maximális Na+ százalékra határérték van rendeletileg előírva. Az előírások azonban gyakorlatilag nem tarthatók meg, mert a sótartalmú vizek hatékony kezelésének (pl. bepárlás) költségei rendkívül magasak. A kazántelepek egyre növekvő tápvíz-igénye, az élővizek sóterhelésének fokozódása, a fejlett öntözési rendszerek létrehozása, a természetes biológiai egyensúly megtartását célzó törekvések egyre sürgetőbben követelik meg, hogy a nagy sótartalmú (főleg nátriumtartalmú) szennyvizek élővízbe vezetett mennyiségét radikálisan csökkenteni kell, vagy ha lehetséges, teljesen meg kell szüntetni. A találmány feladata, hogy olyan eljárást szolgáltasson vízlágyításra szolgáló ioncserélő töltet regenerálásához használt folyadék kezelésére, amelynek eredményeként a kapott folyadék úgy hasznosítható, hogy a természetes vizekbe Na+ tartalmú szennyvíz nem kerül. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a regeneráláshoz használt szennyvíz meszes-szódás lágyításával a vizkeménységet okozó sók a mésziszappal a nátriumklorid-tartalmú folyadékfázistól elkülöníthetők, és ez utóbbi az ioncserélő töltet regenerálásához recirkuláltatható. tehát a zárt technológiai folyamatban marad, és így befogadóba élővízbe — történő bocsátására egyáltalán nem kerül sor. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek az a lényege, hogy a regenerátumhoz Ca(OH),-t és Na,CO,-at adunk, ezzel az ioncserélő tölteten feldúsult és a regeneráló folyadékokkal leoldott, a vízkeménységet 177506
