177483. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyors rögzítőkötél előállítására
Fenti hiányok kiküszöbölésére újabban műanyagok felhasználásával különböző megoldásokkal kísérleteznek. Ezek közé sorolhatók például az üvegszövet alapú, ultraibolyasugárzással térhálósított poliészter rögzítőkötések, vagy az üvegszálnak cellulózacetát szállal való egyesítésével készített szövetek, amelyek acetonba mártás és ezt követő szárítás után biztosítanak merev kötést. Ezek a megoldások különböző hátrányok miatt nem terjedtek el, még különleges, pl. harctéri körülmények közötti használatra sem. A találmány célja olyan rögzítőkötés kidolgozása, amely lehetővé teszi a gyors rögzítést olyan terepen is, ahol nem áll víz rendelkezésre, vagy pedig a hőmérséklet 0 °C alatt van. A találmány további célja a rögzítőkötés súlyának jelentős csökkentése a gipszkötéssel szemben. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy ha kemény poliuretán habanyagot szolgáltató alapanyag keveréket tixotropizálunk, és az így előállított pasztát pórusos légáteresztő flexibilis lemezek közé visszük fel, majd az így kialakított szendvics jellegű készítményt idomra helyezzük és ezen átkötve rögzítjük, a kemény poliuretán habanyag képződése közben a flexibilis rétegek pórusai közé hatol, miközben maga előtt kinyomja a levegőt, így a habszerkezet nem károsodik, és az idomnak megfelelő alakú szilárd héjszerkezet keletkezik. o Ez a felismerés azért meglepő, mert már korábban is folytak kísérletek rögzítő héjszerkezetként kemény poliuretán habanyag alkalmazására. E kísérletek azonban nem vezettek eredményre, egyrészt azért, mert hiába alakították ki a rögzítendő testrész alakját követni képes, ésszerűen flexibilis fóliából készült formát, a benne keletkezett habanyag mindig gömbalakot igyekezett felvenni, és így nem idomult a testrész alakjához. Másrészt minden olyan egyéb próbálkozás, amely külső nyomás segítségével igyekezett a habanyagot idomítani, eredménytelen maradt, mert a külső kényszer megbontotta a habszerkezetet, és így nem keletkezett kívánt alakú habanyag. Fentiek alapján eljárást dolgoztunk ki testrészek gyors rögzétésére azzal jellemezve, hogy kemény poliuretán habanyag két komponensét külön-külön töltőanyaggal tixotropizáljuk, a tixotropizált komponenseket elegyítjük, az így kapott tixotropizált keveréket két pórusos, levegőt áteresztő, célszerűen lágy poliuretán hábanyag lemezek közé visszük fel, majd az így kialakított szendvics-szerkezetet a rögzítendő idomra helyezzük és kötszer segítségével rögzítjük. A rögzítendő végtagot előzőén vékony védőkötéssel látjuk el, majd erre helyezzük a szendvics-szerkezetet, amelyet kívülről mullpólyával a végtagra alakítunk és rögzítünk. Azt tapasztaltuk, hogy a kemény poliuretán habanyag a lágy lemez pórusai közé hatolva rövid idő alatt megkeményedik. A találmány szerinti rögzítő kötés előnyeit a következőkben foglalhatjuk Ősszé: Míg egy rögzített gipszpólyával kialakított alkari köfbs . 590—600 g, addig a találmány szerinti kötés mindössze 100—120g. Míg a gipszkötés csak több órás száradás után ellenálló, pl. lábszár gipszcsizma csak másnap terhelhető, addig a találmány szerinti kötés perceken belül biztosítja a kívánt szilárdságot. A találmány szerinti eljárásnak külön jelentősége van az elsősegély nyújtásban. A hab minden irányú egyenletes terjedése folytán ugyanis nem keletkeznek gyűrődések, így laikus személy is megfelelő kivitelezést tud biztosítani. A kötés pórusos, a bőr párolgását, légzését nem akadályozza. Hajlításoknál kevésbé törik, mint a gipszsín. Víz nélküli terepen és 0 C alatti hőmérsékleten is létrehozható. A találmány szerinti eljárás egy előnyös kivitelezési módjára egy alkar rögzítésére szolgáló kötés kapcsán a következő példát adjuk meg: Az Atlas Chemie GmbH cég (Essen, NSZK) által gyártott kemény poliuretán habanyagot szolgáltató komponenseket (Uropol HD és Uropol 325) kolloidális szilíciumdioxiddal, pl. a Degessa cég Aerosil nevű készítményével toxitropizáljuk a következő arányban : 125 g Uropol HD (izocianát komponenséhez 5 g Aerosilt keverünk. 125 g Uropol DP 327 (poliol komponenséhez 3,75 g Aerosil-t adunk. Az Aerosillel összekevert komponenseket lezárt edényben legalább 24 órán át pihentetjük, és csak ezután használjuk fel. 370 x 170 x 5 mm-es lágy poliuretán lapra 10 mm széles, 350x150 mm-es, 3 mm vastag polietilén keretet helyezünk. A tixotropizált komponensekből 40-40 g-ot műanyag pohárban műanyag lapocskával kb. fél perc alatt gondosan összekeverünk, majd a keveréket a keret felső széle mentén kiöntjük és üveg vagy műanyag rúd segítségével a kereten belül szétterítjük. Ezután a keretet eltávolítjuk, és a szétterített pasztára egy másik, hasonló méretű lágy poliuretán lapot helyezünk. Az ily módon előállított szendvicset az előzetesen vékony védőkötéssel ellátott alkarra helyezzük, majd mullpólyával rögzítjük. A megszilárdulás 2—3 perc alatt bekövetkezik. Külső védelem céljából a rögzítőkötést kívülről polietilén fóliával körültekerhetjük. A végtaggal érintkező védőkötésként célszerűen mullpólyából és polietilén fóliából készült kétrétegű kötszert alkalmazunk. Az így készült rögzítőkötés súly mindössze 100—120 g, tehát annyira csekély, hogy az ellátott beteg mozgását úgyszólván egyáltalán nem korlátozza. A tixotropizált komponensek tárolására és adagolására alkalmas pl. a Liquid Control Limited cég hasonló célra gyártott berendezése. Terepi felhasználásra célravezető a szükséges mennyiségű komponenseket tubusba töltve tárolni. Például alkar rögzítésére 40 g tixotropizált komponenseket tartalmazó tubusokat használunk, és a tubusok teljes tartalmát keverjük össze műanyag pohárban. Felkari-alkari rögzítésre 64 g, járógípszre 75 g, comb-lábszár kötésre 90 g tixotropizált komponenst tartalmazó tubusokat használunk. A tubusokat használat előtt célszerűen a kéz melegével 20 °C körüli hőmérséklet^ melegítjük a kötés meggyorsítása céljából: Szabadalmi igénypontpk, ELJÁRÁS GYORS RÖGZÍTŐ KÖTÉS ELŐÁLLÍTÁSÁRA 1. Eljárás gyors rögzítő kötés előállítására azzal jellemezve, hogy kemény poliuretán habariyag két komponensét külön-külön töltőanyaggal tixotropizáljuk, a tixotropi-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65