177448. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kettőshéjazatú sátorépítmények, különösen sportlétesítmények, pl. fedett uszodák szellőztetésére és légfűtésére
5 177448 6 hető, hogy a sátorfedés üzemeltetése a jelenlegieknél lényegesen olcsóbb, energiatakarékosabb, ugyanakkor beruházási költsége azokénál számottevően nem magasabb, a hagyományos építményekéhez viszonyítva igen kicsi, az építési idő pedig igen rövid. További — funkcionális — előnyt jelent, hogy a belső felületi hőmérséklet a belső léghőmérséklet-értékhez közelebb kerül, lényegesen magasabb lesz, mint egyrétegű fedés, vagy kétrétegű, zárt rétegközű lefedés esetén, ami hőérzetileg kedvező, mivel a hőérzeti viszonyok a tartózkodási térben javulnak. A fedett tér tényleges transzmissziós hővesztesége egyébként a héjazatok közötti térben kialakuló átlaghőmérséklet és a fedet tér belső hőmérséklete közötti hőlépcső, és a belső rétegre vonatkozó hőátbocsátási tényező szorzataként állítható elő. Nagyságrendje pl. fedett uszodánál kb. 37%-a az egyrétegű, 80%-a a kettős héjazató zárt légréteges sátorszerkezetnél adódó értéknek. A találmány szerinti szellőző-légfűtő megoldás bármilyen - pl. akár feszített, akár légtartós - sátorfedésű, szellőzést és fűtést igénylő építményeknél alkalmazható, igen előnyösen pl. fedett uszodáknál és más sportlétesítményeknél. Konkrét — fedett uszodára vonatkozó — példán végzett számítással azt az eredményt kaptuk, hogy az éves hőfelhasználásban a találmány 45%-os megtakarítást eredményezett egyrétegű lefedéssel szemben. Ugyanakkor a szélső hőmérsékletnél szükséges csúcshőigény (szellőzéssel együtt) 76%, vagyis hőforrási oldalon is beruházási megtakarítás érhető el. összehasonlítva a találmány szerinti megoldással szellőztetett - légfűtött sátorépítmény hőfelhasználását egy hagyományos építésű fedett uszoda hőfelhasználásával, azt találtuk, hogy az előbbi éves hőfelhasználása mindössze 2%-kal haladta meg az utóbbiét, aminek ellentételeként viszont a beruházási költségekben és az építés gyorsaságában összehasonlíthatatlanul nagyobb előny jelentkezik. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajz alapján ismertetjük részletesen, amely fedett uszodával kapcsolatban szemlélteti a berendezést. A rajzon az 1. ábra vázlatos keresztmetszetben mutatja az uszoda fele részét, és — kiterítve, elvi vázlaton — a szellőző-légfűtő berendezés részeinek egymással és az uszodával való kapcsolatát, a 2. ábra a két héjazat között áramló elhasznált levegő lehűlésének folyamatát szemléltető grafikont tartalmaz. Az 1 uszodatér — benne a 2 uszodamedencével és az önmagában ismert (nem ábrázolt) tartozékokkal — az 1. ábrán látható módon kettős héjazató, félhenger alakú sátortetővel van lefedve, a 3 külső héjazat és 4 belső héjazat egymástól távközzel húzódik, közöttük tehát 5 tér van. A sátortető akár tartóívekre feszített, akár légtartós kivitelben megvalósítható. Az 5 tér alsó vége 7a nyílásokon keresztül a 7 gyűjtőcsatornába torkollik, felső tartománya pedig a 4 belső héjazatban kiképzett visszaszívó 6 nyílásokon keresztül az 1 uszodatérrel áll kapcsolatban. A 6 nyílások a sátortető 29 gerincvonala közelében, attól két oldalt, azzal párhuzamosan, a sátortető teljes hosszában, egyvonalban, sorban végighúzódnak. Ugyanilyen az alsó 7a nyílások elrendezése és kiosztása is. Magától értetődően az uszoda-kialakítás az y függőleges középtengelyre szimmetrikus. A 6, 7a nyílások ilyen kialakítása mellett az 5 térbe az a nyílnak megfelelően beáramló és onnan a b nyílnak megfelelően kilépő levegőáram lényegben a teljes sátorfelület mentén végig áramlik. Az 1 uszodatérrel 8a nyílásokon át áll kapcsolatban a 8 elosztócsatoma, amelybe a 14 légcsatorna torkollik. Ennek vége — a 12 beszívófejjel — a szabadban van, s innen a 8 elosztócsatorna felé haladva egymás után 13 légszűrőt, 15 befúvóventillátort, valagiint 16 légfűtó kalorifert tartalmaz. Az 1 medencetérbe torkollik a 10 légcsatorna, végén a 9 szívófejjel, a 10 légcsatorna a 14 légcsatornába van bekötve a — levegő áramlásirányát tekintve — 15 befúvó ventillátor előtt, a 13 légszűrő után. A 7 gyűjtőcsatornából 26 légcsatoma van kivezetve, s a szabadba torkollik. A 26 légcsatornára 27 elszívóventillátor van kapcsolva. A 16 légfűtő kaloriferhez egészében 17 hivatkozási számmal jelölt motoros szelep, valamint 20 kondenzer csatlakozik. A 17 motoros szelepnek 19 szabályozószelepe, és azt működtető 18 motoija van. Ez utóbbihoz a 22 elektromos vezeték útján az 1 uszodatérben elhelyezett 21 hőmérsékletérzékelő csatlakozik. A 10 és 26 légcsatornákba egy-egy 11, illetve 28 zsalu van beiktatva, amelyek a hozzájuk tartozó légcsatomák átáramlási keresztmetszetét szabályozzák, s egymással a 23 elektromos vezeték útján működési kapcsolatban állnak, vagyis egymással együttműködő zsalupárt alkotnak. A 26 légcsatornába iktatott 28 zsaluhoz 25 elektromos vezeték útján a külső légtérben elhelyezett 24 hőmérsékletérzékelő van csatlakoztatva. Az 1. ábra szerinti berendezés a következőképpen működik: a szellőző-légfűtő rendszernek mind a nyári időszakban, mind a téli időszakban, minimális környezeti hőmérséklet esetén kifogástalanul kell működnie. A 15, 27 ventillátorok nyári üzemre, maximális levegőszállításra varrnak méretezve, ilyenkor az 1 uszodatérbe szellőztetés céljából bevitt teljes levegőmennyiség friss. Téli időszakban viszont, amikor a külső levegő szárazabb, a 27 ventillátor nagyobb tömegű párát tud eltávolítani, mint nyári időszakban, így a visszaszívó rendszeren keresztül az elszívott levegő egy része az 1 uszodatérbe „visszakeverhető”, ami energiamegtakarítást eredményez. - Az 1 uszodatérbe vitt friss levegő mennyiség alsó határa a maximális levegőszállítás 40%-a, kb. —15 °C környezeti hőmérséklet esetén, tehát a visszakeverési művelettel ekkor az eltávolított, használt levegő 60%-át visszajuttatjuk az uszodatérbe. Nyári időszakban, kb. +20 °C hőmérséklet felett nincs visszakeverés'. A szellőztetés — légfűtés vezérlése célszerűen automatikusan történik, a belső 21 hőmérsékletérzékelőről, és a külső 24 hőmérsékletérzékelőről. A tj belső hőmérséklet tartandó értéke 30 °C. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
