177433. lajstromszámú szabadalom • Áramimpulzisokat előállító áramkör ferritmagos tárolókhoz
7 177433 8 renciafeszültség értékét. Az áram létrehoz egy feszültségesést a PF és PR vezetékek közötti terhelésen, amelyben az áramnövekedés alatt az indukált ellenfeszültség doninál. Mivel az áramváltozást állandónak tételezzük fel, az ellenfeszültség szintén állandóvá válik, és az ábrának megfelelően 8,5 V-t teszi ki. Járulékos feszültségesések keletkeznek az áramhurokban levő félvezető alkatelemekben, azaz az áraxnkapukban és a koordináta vezetéksor diódájában. Ezek a feszültségesések nagyrészt függetlenek az áramerősségtől és feltételezzük, hogy az egész áranimpulzus folyamán 2,0V-ot tesznek ki. A 3. ábra szerinti PG áramkörben az Ud kollektorfeszültség 13,5 V-nál marad az áramimpulzus növekedése alatt, míg az emitterek um feszültsége 0-ról 2,5 V-ra növekszik. Ennek következt&en a kollektor-emitter feszültség a növekedési idő végén Ucel =10,5 V, amely szükséges ahhoz, hogy a 3. ábra szerinti áramszabályozót hatásosan működtesse. A szabályozás akkor indul, amikor az um feszültség eléri a 2,5 V-t, miáltal az áram meredeksége gyorsan esik a nulla felé, és az indukált ellenfeszültség megszűnik. A feszültség a kimeneti OTl,...OTi tranzisztorokon ekkor 19,5 V-ra nő, és figyelemreméltó teljesítmény disszipációt idéz elő. A fenti feltételek mellett az 5. ábra szerinti áramszabályozó u„2 emitterfeszültségének 10,5 V-tal az um feszültség felett kell lennie az áramimpulzus növekedési ideje alatt. Szintén ez az eset az áramimpulzus kezdetén, de a határolt munkatartomány következtében az elérhető tranzisztoroknál az emitterfeszültség nem lehet nagyobb 10,5 V körülinél, és ezért a feszültség a terhelésen keresztül fokozatosan 8 V-ra esik le, míg az u„, feszültség 2,5 V-ra emelkedik. A terhelésen keletkező eme feszültségesés következtében az áramnövekedés nem lesz abszolút lineáris, de az eltérés olyan csekély, hogy az nem befolyásolja érdemlegesen a növekedési időt. Ezért az eredetileg tett feltételezés elegendően jó közelítéssel érvényesnek fogadható el. Meg kell jegyeznünk, hogy az OT1,... OTj tranzisztorok határolt munkatartománya nincs befolyásolással az áramszabályozónak arra a képességére, hogy elindítsa a beavatkozást, amikor az um feszültség már eléri a 2,5 V-os referenciafeszültséget a kimenő OTl,...OTj tranzisztoroknál alkalmazott emitterkövető kapcsolás következtében. Végül is, amikor az áramimpulzus már elérte a végső értékét, az u^ kollektor-emitter feszültség 7,5 V-ra emelkedik, amely lényegesen kisebb teljesítményveszteséget ad, mint az előző esetben. Az 5. ábrán kisegítő AR ellenállást is alkalmazunk a kimenő OTl,...OTj tranzisztorokkal párhuzamosan. Ennek az AR ellenállásnak az a feladata, hogy egy kisegítő áramot állítson elő, amely nagymértékben csökkenti a kimenő OT1,... OTj tranzisztorok terhelését, amikor azok már elérik a teljes impülzusamplitúdót. Tekintettel a VS feszültségforrás szórására, egy bizonyos tűrést kell hagyni az áramszabályozás részére, és ennélfogva az AR ellenállást méretezhetjük például 5 360 mA névleges terhelési áram figyelembevételével, minthogy az áramszabályozó 40 mA maradékot megfog. Ezen a módon a kimenő OTl,...OTj tranzisztorok teljesítménydisszipációja ezen szakasz alatt a teljes veszteség 10%-ára csökkentjük. Az 10 impulzusnövekedési időtartama alatt azonban az AR ellenálláson levő feszültség csak 1,5 V Körüli, és így az azon átfolyó áram is csak 70 mA körüli. Ezért a növekedési idő végén a kimenő OT1,... OTj tranzisztorokon átfolyó áram 330 mA 15 körüli lesz, ugyanakkor azonban az uce2 feszültség kicsi, és ezért az ezen szakasz alatti teljesítményveszteség elhanyagolható. Szabadalmi igénypontok: 1. Áramimpulzusokat előállító áramkör ferritmagos tárolókhoz, amely áramkörnek feszültségforrása és ehhez az áramimpulzusok amplitúdóját szabályozó áramszabályozón keresztül csatlakoztatott 25 differenciáltranszformátora van, az áramszabályozó vezérlőáramkörhöz meghajtófokozaton át csatlakoztatott, párhuzamosan kapcsolt tranzisztorokat tartalmaz, és a kapcsolási elrendezés áramimpulzusokat szolgáltató vezetékei a differenciáltranszformá- 30 tor egy-egy tekercséhez vannak csatlakoztatva, azzal jellemezve, hogy a tranzisztorok (OTl-OTj) közösített kollektorai a feszültségforrás (VS) egyik kapcsára, közösített emitterei a differenciátranszformátor (PT) egyik tekercsére, közösített bázisai 35 pedig a meghajtófokozat (D) kimenetére vannak csatlakoztatva, a feszültségforrás (VS) másik kapcsa a vezérlőáramkörön (V) át a differenciáltranszformátor (PT) másik tekercsére van csatlakoztatva, és a vezérlőáramkör (V) kimenete a meghajtófokozat 40 (D) bemenetére van kapcsolva. 2. Az 1. igénypont szerinti áramkör kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tranzisztorok (OTl-OTj) közösített kollektorai és közösített emitterei közé kisegítő ellenállás (AR) van kapcsol-45 va. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti áramkör kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a vezérlőáramkörnek (V) referencia-feszültségforrása (VR), differenciálerősítője (DA) és a feszültségforrás (VS) 50 másik kapcsa és a differenciáltranszformátor (PT) másik tekercse közé kapcsolt mérőellenállása (MR) van, a referencia-feszültségforrás (VR) egyik kapcsa a feszültségforrás (VS) másik kapcsára, másik kapcsa a differenciálerősítő (DA) egyik bemenetére 55 van kapcsolva, a differenciálerősítő (DA) másik bemenete pedig a differenciáltranszformátor (PT) másik tekercse és a mérőellenállás (MR) közösített kapcsára van csatlakoztatva. 3 rq'z, 6 ábra A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 4 814408 — Zrínyi Nyomda, Budapest
