177431. lajstromszámú szabadalom • Eljárás metiléncefám-szulfidok előállítására

177431 22-metiléncefam4-karboxflát-szulfoxiddá ciklizálunk, terc-butil-3-metil-2 -[2-metükarbamilhidrazo­­szulfinil4-oxo-3-(4-metoxifenilacetamido)-l­­-azetidinil]-3-butenoátot, amelyet terc-butil-6-(4-metoxifenilacetamido)­­penicillanát-szulfoxidból származtatunk le, 7-(4-metoxifenilacetamido)-3-metiléncefam­­-4-karbonsav-szulfoxiddá ciklizálunk, trimetilszilil-3-metil-2-(2-karbometoxihidrazo­­szulfinil4-oxo-3-fenilacetamido-l -azetidinil)­­-3-butenoátot, amelyet trimetilszilil-6-fenitecetamidopenicillanát­­-szulfoxidból származtatunk le, 7-fenilacetamido-3-metiléncefam4-karbonsa.v­­-szulfoxiddá ciklizálunk, és 4’-klórfenacil-3-metil-2-[2-(2-klóretoxi­­szulfinil)4-oxo-3-formamido-l -azetidinü]­­-3-butenoátot, amelyet 4,-klórfenadl-6-formamidopenicillanát­­-szulfoxidból származtatunk le, 4’-klórfenacil-7-formamido-3-metiléncefam- 4-karboxilát-szulfoxiddá ciklizálunk. A kapott termékek mennyisége, a kitermelés, a reakcióban résztvevő anyagoktól, ezek viszonylagos mennyiségétől és egyéb, az előzőekben említett reakciókörülményektől függ. A találmány szerinti eljárás ú,tján előállított ter­mékeket hagyományos módszerekkel különíthetjük el és tisztíthatjuk. Ilyen módszerek a kromatográfiás elválasztás, szűrés, kristályosítás vagy átkristályosí­­tás. A találmány szerinti eljárás során előforduló képletekben az Rt csoport által képviselt oldallán­cok közül azok a legelőnyösebbek, amelyek fer­mentáció útján közvetlenül előállított penicillineken találhatók, elsősorban a fenilacetahndo- és a fenoxi­­acetanrido-oldalláncok. Ilyen penicillinek észterez­het ők és oxidálhatók (nem szükségszerűen ilyen sor­rendben) és így a megfelelő penicillin-szulfoxidész­­terekké alakíthatók, amelyekből a szulfinilklorid közbenső termékek és más, a találmány szerinti el­járásnál kiindulási anyagként alkalmazható, szár­mazékok állíthatók elő. Az említett előnyös oldal­láncok elsősorban gazdaságossági szempontok miatt részesülnek előnyben, ugyanis ilyen oldalláncokkal rendelkező pemdllin-prekúrzorok könnyen hozzáfér­hetők és kevésbé költségesek. Az ezekből leszár­maztatott fent leírt szulfinil-közbenső termékekkel végezhető találmány szerinti eljárás előnyei könnyen beláthafók. Más ismert oldalláncokkal rendelkező penicillinszulfoxidok természetesen könnyen előállít­­hatók (a 6-APA vagy a 6-APA-észterek acüezésével és ezt követő oxidálásával) és felhasználhatók a ta­lálmány szerinti eljárásban. A találmány szerinti eljárással előállított termé­kek, a 3-metfléncefam-szulfoxidok, közbenső ter­mékekként használhatók antibiotikus hatású vegyü­­letek előállításánál. A szulfoxidok ismert módsze­rekkel redidűShatók, %y foszfortrikloriddal vagy foszfortribromiddal dimetiformamidban, a meg­21 felelő 3-metilén-cefam-vegyületekké, amelyek azután jó hozammal a (XI) általános képietű dezacetoxi­­cefalosporinokká alakíthatók trietilaminnal történő kezeléssel dimetüacetamidban [Robert R, Chauvette 5 és Pamela A. Pennington, J. Org. Chem., 38, 2994 (1973)]. A dezacetoxicefalosporinészterek hatásos antibiotikumokká alakíthatók az észter-csoport le­­hasítása útján. Az észter-csoport eltávolítását a védőcsoport természetétől függően a számos ismert 10 módszer valamelyikével végezhetjük, ilyen módsze­rek: 1. az észter kezelése valamely savval, így tri­­fluorecetsawal, hangyasavval vagy sósavval, 2. az észter kezelése cinkkel és savval, így hangyasavval, ecetsavval vagy sósavval, 3. az észter hidrogénezése 15 palládium, platina, ródium vagy ezek valamely ve­­gyülete jelenlétében, amelyek szuszpenzióban vagy valamely vivőanyagon, így báriumszulfátra, szénre vagy alumíniumoxidra felvive, kerülnek alkalma­zásra. 20 Más esetben az exometiléncefam-vegyületek alkal­mazhatók (XII) általános képletnek megfelelő új cefem-antibiotikumok előállítására is, ahol Y például klóratom, brómatom vagy metoxicsoport. A 3-exo­­metüéncefam-vegyületek kémiai átalakítását a kémiai 25 szakirodalomban már leírták [Robert R. Chauvette és Pamela A. Pennington, Journal of the American Chemical Society, 96,4986 (1974)]. Általában az exometiléncefam-vegyületeket ala­csony hőmérsékleten végzett ozonolízissel 3-hidr- 30 oxicefem-vegyületekké alakítjuk, amelyeket ezután diazometánnal kezelünk metilénklorid/éter-elegyben szobahőmérsékleten és így a 3-metoxicefem-szárma­­zékokhoz jutunk. A 3-halogéncefem-vegyületeket a 3-hidroxicefemészterekből származtatjuk le oly 35 módon, hogy az észtereket valamely halogénező szerrel, így tionilkloriddal vagy foszfortribromiddal kezeljük dimetilformamidban. A megfelelő cefem­­savak jelentős baktériumellenes hatással rendelkez­nek. 40 A következő példák a találmány szerinti eljárás további bemutatására szolgálnak, de az eljárás nem korlátozódik csupán a példákban leírt módszerekre. A példáknál a mágneses magrezonancia spektrumo­kat NMR rövidítéssel jelöljük (nuclear magnetic 45 resonance). Az NMR spektrumokat egy Varian Associates T-60 spektrométeren vettük fel és vo­natkoztatási standardként tetrametilszilánt használ­tunk. A kémia változásokat 6 értékekben ppm-ben (parts per million), a csatolási állandót (J) pedig 50 Hz-ként dklus/mp-ben fejezzük ki. 1. példa 55 Metfl-7-ftáHmido-3-metiléncefam4- -karboxilát-1 -oxid A) Sztanniklorid S0 18,8 g (SO mmől) metiI-6-ftáíimidopeniciÍlanát­­-szulfoxid és 6,7 g (SOmmól) N-klórszukdnimid 1 liter száraz széntetrakloriddal készített elegyét 70 percig visszafolyatás közben melegítjük. A nyersterméket szobahőmérsékletre hűtjük, szűrjük, Í5 vízzel mossuk (1 x 500 ni) és vízmentes magnéá-11

Next

/
Oldalképek
Tartalom