177417. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új azatetraciklusos vegyületek előállítására

7 177417 8 tatjuk. Megfelelő inert oldószer például valamely szénhidrogén, például a benzol vagy a toluol, egy halogénszénhidrogén, például a kloroform, valamely rövidszénláncú alkanol, például az etanol és főként a metanol, valamely éteijellegű folyadék, például az éter vagy a dioxán, valamint például egy rövid­szénláncú alkanon, például az aceton, a metiletil­­keton vagy a dietilketon. Oldószerként alkalmazha­tók a fenti oldószerek elegyei is, például benzol­­-metanol-elegy. A találmány szerinti reakció során, mikoris egy mól egyenértéknyi mennyiségű II általános képletű dietanol-diésztert reagáltatunk egy mól egyenérték­nyi mennyiségű III általános képletű szabad bázis­sal, két egyenértéknyi mennyiségű sav szabadul fel, melyet előnyösen valamely savkötőszenei semlege­sítünk. Savkötő szerekként említhetők az alkálifém­karbonátok, például a káliumkarbonát, vagy az alkálifémhidroxidok, például a nátriumhidroxid vagy a káliumhidroxid. Savkötőszerként alkalmaz­ható a III általános képletű bázis is, melyet ebben az esetben feleslegben alkalmazunk, továbbá meg­felelők még a tercier szerves bázisok, például a piridin és főként a trietflamin vagy az N-etil-diizo­­propilamin. A közvetlen kiindulási anyagokat, tehát a II általá­nos képletű vegyületek diésztereit úgy állíthatjuk elő, hogy a dietanolokat észterezzük, illetve a hidroxilcsoportokat a szokásos módszerek szerint halogénatommal helyettesítjük. A dietanolokhoz úgy juthatunk, hogy a megfelelő, diecetsav-metilésztere­­ket lítiumahimíniumhidrid segítségével redukáljuk. A diecetsav-metilésztereket úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő diacetonitrileket metanollal és 2 egyenértéknyi mennyiségű vízzel reagáltatjuk sósav­gáz bevezetése közben. A diacetonitrilek a meg­felelő bisz-(brómmetil)-vegyületekből, nátriumcia­­niddal történő reagáltatással nyerhetők. Olyan I általános képletű vegyületeket, melyek­ben Rjt az Rj csoportot jelenti, mely jelentése megegyezik Rj fent megadott jelentésével, kivéve az észterezett hidroxi-(rövidszénláncú)-alkil-csopor­­tot, úgy állíthatunk elő, hogy egy IV általános képletű vegyületet, ahol Q! és Q2 jelölések leg­alább egyike oxigénatomot és a másik adott eset­ben két hidrogénatomot jelent, redukálunk. A redukciót előnyösen egy komplex hidriddel, például lítiumalumíniumhidriddel vagy diboránnal vagy alumíniumhidriddel végezzük. Oldószerként előnyösen éter jellegű folyadékokat alkalmazunk, például dietilétert, tetrahidrofuránt, dioxánt, etilén­­glikoldimetilétert vagy dietilénglikoldimetilétert. A reakció során 0—100°C-on, illetve az alkalmazott oldószer forráspontján dolgozunk. A diboránt vagy külön állítjuk elő és adjuk a reakdóelegyhez, vagy in situ nátriumbróhidridből és bórtrifluoridéterátból képezzük. A lítiumalumíniumhidriddel történő re­dukciónál aktivátort, például alumíniumkloridot is alkalmazhatunk. A kiindulási anyagokként alkalmazott IV általá­nos képletű N-szubsztituált laktám- és imid-vegyüle­­teket a megfelelő, N-atomján nem szubsztituált IV általános képletű vegyületek szubsztituálásával állíthatjuk elő. Az N-szubsztitúciót az önmagukban ismert módszerek szerint végezhetjük, példáid egy RJ -OH képletű hidroxil-vegyület — ahol RJ jelen­tése megegyezik R! jelentésével, kivéve a hidrogén­­atomot — reakcióképes észterével. Az olyan IV általános képletű imid-vegyületek, melyek N-atomjukon nem szubsztituáltak, úgy állíthatók elő, hogy egy II általános képletű vegyü­­letből brómhidrogénnel az azepingyűrűt képezzük, majd az így keletkezett közbenső terméket vízzel és dimetilformamiddal kezeljük. Ezekből az imidek­­ből egy komplex hidriddel egy éteijellegű oldószer­ben, például dietiléterben vagy tetrahidrofuránban történő részleges redukcióval a megfelelő laktámok állíthatók elő. A találmány szerinti reakciók során adott eset­ben olyan átalakításokat is végezhetünk, mikor valamely keletkezett I általános képletű vegyületet más I általános képletű vegyületté alakítunk. Adott esetben egy olyan keletkezett I általános képletű vegyületet, melyben Rt hidrogénatomot jelent, olyan eljárási termékké alakíthatunk át, melyben Rj más, fent megadott jelentésű. így például N-szubsztitúciót végezhetünk, vagy egy megfelelő Rjv-OH képletű - ahol R{v jelen­tése megegyezik Rj fent megadott jelentésével, kivéve a hidíbgénatomot — alkohol reakcióképes észterével, vagy egy megfelelő aldehiddel vagy ke­tonnal redukáló körülmények között történő rea­gáltatással. Rí csoportként hidrogénatomot tartalmazó I általános képletű vegyületek R{v—OH képletű ve­­gyület reakcióképes észterével történő reagáltatását előnyösen oldószerben, 20—130°C-on, főként az alkalmazott oldószer forráspontján végezzük. Reákcióképes észterekként például a halogeni­­dek, például a kloridok vagy bromidok, továbbá a szulfonsavészterek, például az o- vagy p-toluolszul­­fonsav-metilészter vagy -etilészter, vagy a kénsav­­észterek, például a dimetil- vagy a dietilszulfát említhetők. Savkötőszerekként az alkálifémkarboná­tok, például a káliumkarbonát, vagy az alkálifém­hidroxidok, például a nátriumhidroxid, vagy szerves tercier bázisok, például a piridin vagy az N-etil-di­­izopropilamin használhatók. Az oldószerek közül az olyanok megfelelőek, melyek a reakciókörülmé­nyek között mertek, ilyenek például a szénhidro­gének, például a benzol vagy a toluol, továbbá az alkanolok, például a metanol vagy az etanol, vagy az alkanonok, például az aceton vagy a metiletilke­­ton. Az R}v—OH képletű alkoholoknak megfelelő aldehidek és ketonok például az alifás aldehidek vagy ketonok, a rövidszénláncú szabad, észterezett vagy éterezett hidroxioxoalkánok vagy az észtere­zett oxoalkánkarbonsavak. Ezeknek az aldehidek­nek vagy ketonoknak az említett I általános kép­letű vegyületekkel történő reakciója során keletke­zett reakciótermékét ugyanabban a munkafolyamat­ban, vagy azt követően redukálhatjuk. Az aldehideket, például a formaldehidet vagy az acetaldehidet, vagy a ketonokat, például az ace­­tont, az említett I általános képletű vegyületekkel egy inert oldószerben körülbelül 30-100 °C-ra me­legítjük fel, és egyidejűleg, vagy ezt követően a reakdóelegyet hidrogénnel, valamely katalizátor je­lenlétében hidráljuk. Alkalmas oldószerek például 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom