177401. lajstromszámú szabadalom • Új eljárás 5,5-diszubsztituált barbitursav-2-oximok előállítására
3 177401 4 és azzal legfeljebb mólekvivalens nátrium-hidroxiddal előnyösen 4—7 pH értéken reagáltatunk. Az a) reakcióváltozat esetében alkálifém-alkoholátként nátrium-etilátot, alkanolként etanolt, és sóként hidrokloridot alkalmazva a reakciót az 1. képletsorral írtuk le. A hidroxil-amin-hidrokloridot célszerű a nátrium-etiláttal szemben feleslegben alkalmazni. A b) reakcióváltozat esetében szintén etanolt és sósavas sót felhasználva a 2. képletsorral kifejezett reakció játszódik le. E szerint a reakcióelegy még szilárd nátronlúg alkalmazása esetén is tartalmaz vizet. Azt tapasztaltuk, hogy igen lényeges, hogy a nátronlúg feleslegét elkerüljük a hidroxil-amin-hidrokloridhoz viszonyítva. Amennyiben találmányunk ezen egyik fontos felismerését alkalmaztuk, abban az esetben jó hozammal tudtuk előállítani az 5-fenil-5-etil-barbitur-. sav-2-oximot, és a példákban felsorolt egyéb vegyületeket. Mind a fém-alkoholát, mind a szervetlen bázis felhasználásával kivitelezett reakciókat a 2-tiobarbiturátokhoz viszonyított hidroxilamin-só fölöslegével valamely alkohol forráspontján lehet előnyösen kivitelezni. Lejátszódik az 5,5-diszubsztituált-2-tiobarbitursav és hidroxil-amin reakciója vizes közegben is. A reakcióelegy optimális 4,7-5,0 pH-ját pufferelegy, pl. nátriumacetát-ecetsav vizes oldatával biztosíthatjuk. Ez esetben a hidroxil-amint sójából ekvivalens lúg vizes oldatával szabadítjuk fel.' Úgy találtuk, hogy a reakció idejét az 5,5-3iszubsztituált 2-tio-barbitursav szubsztituenseinek minősége jelentősen befolyásolja. így például, ha az egyik 5-ös helyzetű szubsztituens alkil-csoport, akkor fenil-csoport esetén a leggyorsabb és allil-csoport esetén a leglassúbb a reakció. Eljárásunk gyakorlati alkalmazásait a példákban ismerteljük, anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. 1. példa 500 ml etanolba bemérünk 24,8 g (0,1 mól) 5-etil-5-fenÜ-2-tiobarbitursavat, 10,4 g (0,15 mól) hidroxüamin-hidrokloridot és 4,8 g (0,12 mól) szilárd nátriumhidroxidot. Az elegyet a kénhidrogén fejlődés megszűnéséig (mintegy 8 óra) visszafolyatás közben forraljuk. Ezután a forró elegyből kiszűrjük a nátriumkloridot. A szűrletet desztillációval töményítjük, majd egy éjszakán át jégszekrényben hagyjuk állni. A kivált anyagot kiszűrjük, kevés vízzel, alkohollal mossuk a szűrőn. Kapunk 20,7 g (83,7%) nyersterméket, mely 226-228 °C~on olvad. Etanolból^tkristályosítva 228-230 °C-on olvadó 5-etil-5-fenü-barbitursav-2-oximot nyerünk. 2. példa 500 ml vízmentes etanolba bemérünk 25,2 g (0,1 mól) 5-etil-5-(l-ciklohexen-l-il)-2-tióbarbitursavat, 10,4 g (0,15 mól) hidroxil-amin-hidrokloridot, valamint 2,8 g nátriumból és 65 ml etanolból készült nátrium-etüát oldatot. A reakcióelegyet a kénhidrogén fejlődés megszűnéséig (mintegy 10 óra) forraljuk visszafolyatás közben. Ezután a forró elegyből kiszűrjük a nátrium-kloridot. A szűrletet jégszekrényben hagyjuk állni egy éjszakán át. A kivált csapadékot kiszűrjük, kevés vízzel, etanollal mossuk a szűrőn. Az anyaglúghoz térfogatára számított 2-szeres mennyiségű vizet adunk, a kivált anyagot szintén kiszűrjük, mossuk. Kapunk összesen 21,4 g (85,1%) nyersterméket, mely 228—231 °C-on olvad. Butanolból átkristályosítva 230-231 °C-on olvadó 5-etil-5-(l-ciklahexen-l-il)-barbitursav-2-oximot nyerünk. 3. példa 550 ml etanolba bemérünk 20 g (0,1 mól) 5,5-dietil-2-tiobarbitursavat 10,4 g (0,15 mól) hidroxil-amin-hidrokloridot és 4,8 g (0,12 mól) szilárd nátrium-hidroxidot. 10 óra visszafolyatás közbeni forralás után a reakcióelegyhez adunk 5,2 g (0,075 mól) hidroxil-amin-hidrokloridot és 2,4 g (0,06 mól) nátrium-hidroxidot. A kénhidrogén fejlődés mintegy további 8 óra visszafolyatás közbeni forralás után megszűnik. Ezt követően az 1. példában leírtak szerint járunk el. Kapunk 16,3 g (81,8%) 250—255 °C-on olvadó nyers-terméket, melyet etanolból kristályosítva az 5,5-dietÜ-barbitursav-2-oxim 254-256 °C-on olvad. 4. példa A 3. példában leírt módon eljárva 22,8 g ' (0,1 mól) 5-etil-5-n-butil-2-tiobarbitursavból kiindulva 17,6 g (77,4%) 175— 180°C-on olvadó nyersterméket kapunk. Etanolból, éterből kristályosítva 187—188 °C-on olvadó 5-etil-5-n-butil-barbitursav-2- -oximot nyerünk. 5. példa A 3. példában leírt módon járunk el 24 g (0,1 mól) 5-allil-5-n-butil-2-tiobarbitursav beméréssel. A kénhidrogén fejlődése 48 óra elteltével szűnik meg. Kapunk 17,5 g (73,1%) 167—169 °C-on olvadó nyersterméket, melyet butanolból kristályosítva 173—174°C-on olvadó 5-allü-5-n-butil-barbitursav-2- -oximot nyerünk. 6. példa 700 ml etanolba bemérünk 26 g (0,1 mól) 5- -allfl-5-fenil-2-tiobarbitursavat, 10,4 g (0,15 mól) hidroxil-amin-hidrokloridot és 4,8 g (0,12 mól) szilárd nátrium-hidroxidot. 20 óra visszafolyató közbeni forralás után a reakcióelegybe bemérünk 5,2 g (0,075 mól) hidroxil-amin-hidrokloridot és 2,4 g (0,06 mól) nátrium-hidroxidot. A kénhidrogén fejlődés további 6 órás visszafolyató forralás után megszűnik. Ezt követően az 1. példában leírtak 5 to 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
