177386. lajstromszámú szabadalom • Kéthengers nyomás-frekvencis jelátalakító

5 177386 6 ellentétes értelemben hat, a nyomáskülönbség növe­kedése az f\, f2 frekvenciák egyikét növeli, má­sikát csökkenti. így bizonyítható, hogy (P1-P2) = függvénye (fx —f2 ) (2) Az fj és f2 frekvenciákat - amelyek, mint már említettük, csupán megközelítőleg egyenlőek - gondosan kell megválasztanunk, hogy az (fj —f2 ) értéke a (Pl —P2) teljes várható változásai tarto­mányában monopoláris legyen. Belátható, hogy a 48 és 52 erősítők kimenőjelei fi és f2 frekvenciájúak, és ezeket a jeleket az 56 keverőre adjuk. Az 56 keverő kimenő jele (fx —f2) és (f] + f2 ) frekvenciákat tartalmazza, de az utób­bit az aluláteresztő 58 szűrő jelentősen csillapítja, így a 10 nyomás jelátalakító 62 kimenőkapcsán (fi —f"2 ) frekvenciájú jel jelenik meg, amely frek­vencia a (Pl—P2) nyomáskülönbség függvénye és így arra jellemző. Amint említettük, a 12 és 14 hengereknek maradandó hőtágulása van és érzékenyek a nyo­másközlő folyadék sűrűségének megváltozására, va­lamint a gyorsulásra. De mivel a 12 és 14 henge­rek egymáshoz nagyon hasonlóak, például ugyan­abból az anyagból készültek és hasonló a rezgési karakterisztikájuk, és mivel a 12 és 14 hengerek elhelyezése hasonló, az említett három paraméter, azaz a hőmérséklet, sűrűség, gyorsulás a két 12 és 14 hengerre azonos módon és nagyjából azonos mértékben hat: így a paraméterek változásai követ­keztében az fj és f2 frekvenciákra gyakorolt hatás legalábbis nagyságrendileg kiküszöbölődik a 10 nyomás jelátalakító 62 kimenőkapcsán megjelenő jel (f,—f2) frekvenciakülönbségében. A 12 és 14 hengerek anyagának hosszú idő után bekövetkező tulajdonságváltozásaiból adódó hibák hasonló módon kiküszöbölik egymást, különösen ha mind­két 12 és 14 henger anyaga ugyanazon kezeléssel készült anyagmennyiségből, például egy öntetből van előállítva. A találmány szerinti 10 nyomás jelátalakító to­vábbi előnye, hogy nyomásérzékenysége az egy­­hengeres jelátalakítókhoz képest megközelítően kétszeres. További előny, hogy a (P]—P2) nyomás­­különbség és az (f j —f2 ) frekvenciakülönbség közötti összefüggés lineárisabb, mint az egyhenge­­res jelátalakító esetében a kimenőfrekvencia és a nyomás összefüggése. Az utóbbi előny révén egy­szerűbbé válik a linearizáló 60 áramkör tervezése, vagy ha a 60 áramkört elhagyjuk, a linearizálás például mikroprocesszor segítségével sokkal egysze­rűbbé válik. A találmány szerinti jelátalakító ezen­kívül képes nyomáskülönbség közvetlen mérésére. Abszolút nyomás méréséhez csak arra van szükség, hogy az egyik folyadék-nyomásértéket, előnyösen a P2-t vákuumra kapcsoljuk. A légköri nyomáshoz viszonyított túlnyomás méréséhez pedig mindössze az egyik folyadéknyomást, célszerűen Pi-ét kell atmoszférikusnak venni. Az 1. ábra szerinti példakénti kiviteli alak a találmány szerint különféleképpen módosítható. így például a 12 és 14 hengerek anyaga a Ni-Span 902-nél olcsóbb anyagból, például a Firth Vickers Limited cég által gyártott a BSI 416-S-21 sze­rinti rozsdamentes acéllal helyettesíthető. Továbbá a 12 és 14 hengereket nem kell koaxiálisán egy­másba helyezni, hanem azok párhuzamos tengellyel, külön-külön házakba beépítve egymás mellé helyez­hetők: ebben az esetben — mivel méreteik azo­nosak — a hengerek még jobban kiegyenlíthetők, de az átalakító méretei nyilvánvalóan valamivel nagyobbak lesznek. Az 1. ábrán bemutatott példakénti kiviteli ala­kon a találmány szerint a további jelentős módosí­tást lehet végrehajtani: a 2. ábra szerint az 56 keverőt, aluláteresztő 58 szűrőt és a linearizáló 60 áramkört digitális kimenő 70 áramkörrel lehet ki­váltani. A 70 áramkört előnyösen egy vagy több integrált áramköri egységből építjük fel, ahol az 1. ábrán látható 48 és 52 erősítők ft és f2 frekvenciájú kimenőjeleket előállító kimeneteire csatlakoztatott 72 és 74 számlálókat tartalmaz. A 72 és 74 számlálók úgy vannak elrendezve, hogy az f, és f2 frekvenciájú jeleket számlálják, és a számlálás eredményét azután linearizáló 76 és 78 áramkörökben az (1) egyenletnek megfelelő cél­szerű algoritmusok szerint digitálisan linearizáljuk úgy, hogy a Pj és P2 nyomásoknak megfelelő lineáris digitális jeleket kapjunk. Ezt a két nyomás­sal arányos digitális jelet digitális 80 kivonóáram­körbe tápláljuk, amely a nyomáskülönbségnek (Pi— P2) lineárisan megfelelő digitális kimenőjelet állít elő. A linearizáló 76 és 78 áramkörök a bejelentő 1 363 073 lajstromszámú angol szabadalmában leír­taknak megfelelők lehetnek. Szükség esetén egy olyan megoldás is lehetséges, hogy a 72 és 74 számlálók jeleit először kivonjuk, különbségüket a (2) egyenlet algoritmusát felhasz­nálva linearizáljuk, hogy ezzel a (Pt-P2) nyomás­­különbségnek megfelelő digitális kimenő jelet állítsunk elő. A 2. ábra szerinti megoldás különösen előnyös olyan esetekben, amikor a frekvenciakülönbség (fx —f2 ) legalacsonyabb normálértéke viszonylag ki­csiny, például 100 Hz körüli vagy annál kisebb, és követelmény a nyomáskülönbség (Pi —P2 ) válto­zásainak gyors követése. Szabadalmi igénypontok: 1. Kéthengeres nyomás-frekvencia átalakító, amely az őt körülvevő térben és a belsejében levő folyadékban uralkodó nyomások különbségének függvényében változó sajátfrekvencián rezgethető első és második hasonló üreges testeket foglal magába, amelyek egyik végükön lezárt, másik végükön nyitott egyenes hengerből, a hengerek nyitott végeit tömítetten lezáró alapból, a henge­reket magábazáró házból, valamint a hengereket sajátfrekvenciájukon rezgésbe hozó és rezgésben tartó, és a sajátfrekvenciáknak megfelelő kimenője­leket előállító eszközből, az első henger belsejébe és a második henger külsejére első folyadéknyo­mást adó eszközből, valamint a második henger belsejébe és az első henger külsejére második folya­déknyomást adó eszközből áll, azzal jellemezve, hogy a folyadéknyomást adó eszköz legalább egy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom