177368. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés savkátrány megsemmisítésére
3 177368 4 (tehát nem feltétlenül) utókezelés, pl. égetés követi, ennek feltételeit azonban a szabadalmi leírás nem említi. A szabadalmi leírás igénypontjaiban és példáiban említett lehetőségből miszerint az esetlegesen elégetett, semlegesített terméket savanyítják, egyértelműen kiderül, hogy az ismertetett eljárási lépések nem biztosítanak szabályzott feltételeket az égetés során keletkező kén-dioxid és/vagy kén-trioxid semlegesítésére, és nem valószínűsíthető egyrészt az, hogy a semlegesített anyag elégetésekor a jelenlevő szén, illetve aromás szénhidrogének hatására bekövetkezik a szulfátok szulfitokká, illetve szulfidokká redukálódása, másrészt az, hogy a savkátrányban található nehézfém-szennyeződések vízben nem oldódó vegyületekké alakulnak. így a javasolt eljárás sem tekinthető a savkátrány környezetet nem szennyező megsemmisítésére alkalmas megoldásnak. Emellett a leírás nem tartalmaz semmiféle utalást a savkátrányban levő szerves anyagok hasznosítására sem A találmány által megoldandó feladat a savkátrány környezetet nem szennyező megsemmisítesére rUkalmas, egyszerű és gazdaságos megoldás kidolgozása. A kitűzött feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a feleslegben alkalmazott semlegesítő szerrel semlegesített savkátrányt — adott esetben felaprított állapotban — többlépcsős, célszerűen kétlépcsős hőkezelésnek vetjük alá, amelynek során az első lépésben a semlegesített savkatrányt levegő jelenetében 350—500 °C hőmérsékleten svélezzük, majd a második lépésben a svélgázokaí - adott esetben égésindításra használt segédtüzelőanyaggal - elégetjük, a szilárd halmazállapotú svélezési maradványokat pedig összegyűjtjük. A találmány szerinti berendezés lényegében egy semlegesítő egységből és egy égetőegységből áll. A semlegesítő egység egy keverőkészülékből és legalább két — a keverőkészülék feladó garatára célszerűen adagolószerkezeten keresztül csatlakoztatott — tartályból van összeállítva, az égetőegység pedig vagy egy, a keverőkészülék ürítőcsonkjához csatlakoztatott, önmagában ismert kemencéket vagy egy bunkerral ellátott svélezőkemencéből és egy, a svelezőkemence gázterére kötött gázkemencéből álló egységként van kialakítva. Ez utóbbinál a svélezőkemence — adott esetben egy aprítógép közbeiktatásával — a keverőkészülék ürítőcsonkjával van összékötve és légbevezető csonkkal van ellátva, a gázkemencének pedig legalább egy égésindítárra használt segédtüzelőanyaggal táplált égője van. A találmányt a továbbiakban rajz alapján részletesen ismertetjük. A rajzon az 1. ábra technológiai folyamatábra, a 2. ábra ikercsigás keverőszerkezet hosszmetszete, a 3. ábra a 2. ábra részben kitört felülnézete, a 4. ábra bordás hengerpárokkal felszerelt keverőszerkezet részben kitört oldalnézete, az 5. ábra a 4. ábra IV-IV vonala mentén vett metszete, a 6. ábra szállítószalagos keverőszerkezet hosszmetszete. A találmány szerinti berendezés 21 tartálya semlegesítőszerrel, esetünkben mésszel, 22 tartálya pedig a megsemmisítendő savkátránnyal töltött. A berendezésnek egy, a semlegesítőszerhez adalékként bekeverhető derítőföldet tároló 31 tartálya is van. A semlegesítést a 21, 22 és 31 tartályokkal összekötött 23 keverőkészülékben végezzük el. A semleges 1 ben keletkező gázokat a 30 semlegesítőíün . 'etjük. A semlegesített gázokat a 33 vezetéken ... ^. v'tl távolítjuk el. A semlegesített, szilárd halmazállapotú terméket — adott esetben a 24 aprítókészülékkel felaprítva — hőkezeljük. A hőkezelés első műveletét a 25 svélezőkemencében végezzük el, a 32 légbevezető csonkon belépő levegő jelenlétében. A 350—500 °C hőmérsékleten végzett svélezés során svélgáz és szilárd halmazállapotú maradék keletkezik. Ez utóbbi az adott körülmények között kénmentes. A svéigázokat a 26 gázkemencébe vezetjük, amelyben ezeket a 29 vezetéken keresztül bevezetett, égésindításra használt segéd-tüzelőanyag segítségével elégetjük. Az égéshőt az esetek többségében hasznosíthatjuk. Az égéstermékeket a 27 kéményen keresztül vezetjük az atmoszférába. A szilárd halmazállapotú maradékot egy, a rajzon fel nem tüntetett kihordószerkezet segítségével a 25 svélezőkemcncéből a 28 bunkerba juttatjuk. Ha a svélmaradékot műtrágyagyártásra használjuk fel, akkor a szükséges adalékot már itt bekeverhetjük az anyagba. A 2—6. ábrákon a 23 keverőkészülék néhány példakénti célszerű kiviteli alakját tüntettük fel, A találmány szerinti 23 keverőkészüléknek 1 feladógaratja, 2 szállítószerkezete és 3 adagolószerkezete van. Az 1 feladógarat célszerűen tölcsérként van kiképezve. A 3 adagolószerkezet az 1 feladógarat belépőnyílása fölött van elrendezve és az a feladata, hogy a savkátrányt és a semlegesítőszert meghatározott arányban beadagolja. A 2 szállítószerkezet egy folyadék- és gáztömör 4 szállítócsatornában van elrendezve, amelynek 5 beömlőnyílása az 1 feladógarathoz van csatlakoztatva. A 4 szállítócsatcrna másik végén 6 ürítőcsonk van kiképezve. A 2. és 3. ábrán feltüntetett példakénti kiviteli alaknál a 4 szállítócsatornában két egymással párhuzamosan elrendezett 7 és 8 csiga van beépítve, amelyeknek levélzete egymásba nyúlik. Így keverés-szállítás mellett a levélzetek egymást tisztítják is. A 9 és 10 csigatengelyek a 4 szállítócsatorna 11 és 12 homlokfalaiban vannak csapágyazva, feladóoldali nyakcsapjaikhoz pedig 13 hajtómű van csatlakoztatva, amely a rajzon fel nem tüntetett erőforrásról, az esetek többségében villamos motorról van meghajtva. A 4. és 5. ábrán feltüntetett példakénti kiviteli alaknál a 4 szállítócsatornába 14 és 15 bordás hengerekből összeállított hengerpárok vannak beépítve, amelyek egymástól adott távolságban, a 23 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
