177351. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés kisfrekvenciás vonalakat nagyfrekvenciás adó(k)-ra csatoló állomásnál a hírátviteli láncban fellépő jelkimaradások érzékelésére és kijelzésére
3 r’35i 4 nak, illetve szintnek az üzemét tartják tenn. Különleges rendeltetésű kommunikációs adóberendezéseknél azonban ez a figyelő- és jelzőrendszer nem kielégítő, ezért ezen a területen komoly erőfeszítések történnek a hírátviteli lánc bármely sza- 5 kaszában fennálló üzemzavar központosított feltárására. Erre azonban ezidáig még nem ismeretes gazdaságilag elviselhető, a követelményt maradéktalanul kielégítő megoldás. Alapjában véve tetszőleges jellemző figyelésére 10 rendelkezésre állnak kellő pontosságú eszközök. Ezek puszta multiplikálása azonban - elsősorban gazdasági szempontból — nem valósítható meg. Ezért feladatul tűztük ki a probléma megoldására lehetséges utak és az alkalmazható eszközök gon- ^ dós számba vételét és ennek alapján olyan figyelőrendszer kidolgozását, melynél az eszközök száma és típusa optimálisan kedvezően választható, optimálisan megválasztva azok beiktatási helyét és illesztésének módját is. 20 Abból indultunk ki, hogy az üzemzavarok három frekvenciaszinten képzelhetők el: a kiindulási pontban a jel kisfrekvenciás, az átalakítás és illesztés során egy vagy több középfrekvenciás jel képződik, míg végül az adóberendezésre a nagy- 25 frekvenciás jel kerül, illetve abban azt állítják elő. Nyilvánvaló, hogy a különböző középfrekvenciák jelfeldolgozás szempontjából hasonló típusú kezelést igényelnek, ezért elegendő a kisfrekvenciás és a nagyfrekvenciás jelfigyelés mellett egyfajta 30 középfrekvenciás jelfigyelés megszervezése, az alábbi ismertetés alapján azonban annak sincs akadálya, hogy a figyelőrendszer további kibővítésével egynél több középfrekvenciás szinten is foganatosítsuk a jelkimaradás figyelését. 35 Egyik kiinduló megfontolásként felmerült, nem lehetne-e - főképpen költségkímélés céljából - a kisfrekvenciás jelkimaradást az adó nagyfrekvenciás jelének demodulálása alapján figyelni. A legegyszerűbb megoldás az lenne, ha az adó kimenetéről 40 kicsatolt - néhány Volt nagyságrendű — jelet passzív elemekből felépített diszkriminátor segítségével demoduláljuk. Az LC-áramkörökből felépített diszkriminátor frekvenciastabilitása azonban mindössze kb. 10~*I°C, így hibátlan üzem esetén is 45 - pusztán a diszkriminátor „elmászása” miatt - gyakrabban lesz hibajelzés, mint sem. Ha nagypontosságú diszkriminátort alkalmaznak - amely nagyon drága -, a probléma még mindig nincs megoldva. Gyakori, hogy az átvitt kisfrekvenciás infor- 50 mációt pl. 200 Hz-nyi frekvencialökettel adják a nagyfrekvenciás hordozóra. Az adó szokásos frekvenciastabilitása mellett (10-7) az adási frekvencia ingadozása összemérhető a löketfrekvenciával. Ha tehát az egyébként nagypontosságú adó és diszkri- 55 minátor pillanatnyi üzemi frekvenciái között csak a 10'7,oC stabilitás folytán megengedhető eltérés is van. a figyelőrendszer hibátlan adás esetén is hibát fog jelezni. Más a helyzet, ha a figyelésre a forgalomban 60 levő - pl. I. osztályú - kommunikációs vevők valamelyikét alkalmazzák. Ezeknél a megfelelő stabilitású körök alklamazása mellett automatikus frekvenciaszabályozásról (AFC) is történt gondoskodás, így a vételi frekvencia együttfut az adási 65 frekvenciával, a hibajelzés megbízható. Ennek triviális hátránya a más célra kialakított vevő igen magas ára, mely itt indokolatlan, tuszen a magas ár olyan sokoldalú szolgáltatások miatt elkerülhetetlen, melyeket a vevőkészülék ilyen célra való hasznosításánál nem lehet kihasználni. De ez a drága készülék egyéb szempontból sem optimálisan alkalmas az ilyen figyelőrendszerben való alkalmazásra. Az egyik hátrány, hogy a nagyobb tartomány folyamatos átfogására szolgáló vevőt külön össze kell hangolni az adóval, vagyis mindenkor párhuzamosan mindkét helyen kell hangolást végezni. Hátrányos ennek a vevőnek egy&ként egyik legnagyobb előnye is, a nagy érzékenység: <10kTo, hiszen a figyelésnél csak az adó 2-20 V-os jelét kell és szabad érzékelnünk. Célunk az volt, hogy a figyelőrendszer egyetlen áramkörét sem kelljen kézzel hangolni, utánahangolni, a figyelés az adó hangolása után emberi beavatkozás nélkül, automatikusan történjék, mert csak így lehet a legpontosabban biztosítani a kívánt feltételeket. Találmányunk alapja az a felismerés, hogy a feladat megoldásához az állomás meglevő egységeire kell maximálisan támaszkodni, s azokat olyan figyelő áramkörökkel kell kiegészíteni, melyek a beiktatási helyen jelenlevő jelet - hangolás, járulékos feldolgozás stb. igénye nélkül - észlelik és annak jelenlététől vagy hiányától függően nem adnak vagy adnak jelzést. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés olyan állomásnál nyerhet alkalmazást, mely tartalmaz a beérkező kisfrekvenciás vonalakat az adó(k)ra csatoló illesztő egysége(ke)t, mikoris minden adó nagyfrekvenciás kimenete egy-egy nagyfrekvenciás figyelő áramkörre csatlakozik, a figyelő áramkörök pedig kijelző és/vagy riasztó egységre. A találmány abban van. hogy az illesztő egységek) m bemenete nemcsak az adó(k)ra csatlakozó első kimenetekre csatlakozik (közvetlenül vagy további elemeken át), hanem - közvetlenül vagy n darab csatornamodulátor útján - ezek a bemenetek az illesztő egység egy-egy második kimenetére is csatlakoznak, minden második kimenet egy-egy vonalfigyelő áramkörre csatlakozik és az adó(k) középfrekvenciás kimenete(i) (egy-egy) középfrekvenciás figyelő áramkörre csatlakozik (csatlakoznak), s valamennyi figyelő áramkör legalább egy kimenete - közvetlenül vagy közvetve - a kijelző és/vagy riasztó egység megfelelő bemenetére csatlakozik. A találmány alapvető előnyei már kis m szám esetében is érvényesülnek. Különösen előnyös azonban a találmány alkalmazása olyan állomásnál, melynél nagyobb a beérkező vonalak m száma (akár két vagy három nagyságrend), s melyeknél az illesztő egység célszerűen multiplexer, pl. mátrix kapcsoló. Találmányunkat részletesebben ábrák kapcsán ismertetjük, melyek a találmány előnyös példaként! kiviteli alakjait ábrázolják, anélkül, hogy találmányunk tárgyát ezen kiviteli alakokra korlátoznánk. Az 1. ábra mutatja egy példaképpeni elrendezés tömbvázlatát, teljes vonallal annak általános elrendezését és szaggatott vonallal az egyik csatolóüt 2
