177330. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés istállóépületek klimaszabályozására
5 177330 6 zését azok szétszóródását, illetve ilyeneknek az istállótérbe való bejutását akadályozzák meg. A nyomás alatt álló viz a nyomócsövön jut a 7 vízpermetező fejbe, míg az összegyűlt és fel nem használt, azaz el nem párologtatott vagy el nem porlasztóit víz a 12 vízlevezető csonkon át távozik a berendezésből. Mindkét megoldás szerinti készülék rendelkezik a 15 visszaforgást gátló zsaluval, amely belső túlnyomás esetén zárja a nyílást és megakadályozza a 14 ventillátor visszapörgését, ezáltal a légcsere fordított irányú lefolyását (kalóriaveszteség), illetve adott esetben indításkor az ellenkező értelmű forgatónyomaték keletkezésének kizárása következtében a ventillátor tengely- ill. lapát törését gátolja meg. Az oldalfali vízszintes helyzetű. így vízszintes szívónyílású — szellőztető készülékeknél téli hófúvás, csapóeső bejutásának megakadályozására a szívónyílást 16 zárólemez tolattyúval látjuk el. Ilyen szervre a függőlegesen elrendezett berendezéseknél nincs szükség, illetve az ilyen behatások ellen az 1 védősapka megfelelő védelmet biztosít, ezért ilyen beépítése felesleges. A függőleges beépítésű készülékeknél a 7 vízpermetező fejeket célszerű a 7a csonkagúlára vagy csonkakúpra elhelyezni. Ugyanis ebben az esetben a ventillátor által befúvott levegő a 9 kifúvási éleken visszafordulva megtörik és a 7a csonkagúla vagy csonkakúp palástjáról a vízcseppeket magával ragadva ütközteti, ezzel a párásítással együttjáró levegőhűtés hatásfokát növeli, egyidejűleg a párologtató felület is automatikusan megnő. A vízcseppeknek az istállótérbe való jutását a 10 vízcsepptörő háló akadályozza meg, mely lényegében megfelelő sűrűségű drótháló, amelyen a vízcseppek felütköznek és aprítódnak, másrészt a már említett módon növelt párologtatási felületet jelentenek. Téli szellőztetésnél a készüléket úgy működtetjük, hogy a külön kialakított hőközlő szervről légcsatornákban bevezetett meleg levegőt eresztjük a ventillátor alá. Ebben az esetben a ventillátor a meleg levegő keverését és egyenletes szétoszlását szolgálja. Természetesen a berendezéssel szorosan összefüggnek az épület falán, pontosan annak alsó hányadában egyenletes távolságban elrendezett kifúvónyílások, melyek ugyancsak zsaluzattal vannak ellátva oly módon, hogy csak belső túlnyomásra nyitnak, de a levelek önsúlyára illetve külső széltúlnyomásra zárnak. A találmány szerint a kifúvónyílások száma, keresztmetszete és osztása, illetve elhelyezése nem lehet tetszőleges. Ugyanis a szívóventillátor által benyomott levegőt úgy kell kivezetni, hogy a kiáramlás útja mindenkor megközelítően az állatok tartózkodási helye alatt történjék, az istállótérben pangó levegő ne legyen és a levegő áramlási sebessége is az állat mindenkori fejlettségi fokának megfelelő tűréshatárokon belül maradjon. Ha kevés a kiömlőnyílás, vagy kicsi azok keresztmetszete, akkor a légáramlás sebessége nagy, az állatok meghűlhetnek. Ha a kibocsátó nyílások keresztmetszete nagy és a beszívott, túlnyomásos levegő kibocsátására volumetrikusan ugyan elegendő, de a nyílás elhelyezése ritka, a kívánt távolságnál ritkábban elhelyezett nagy keresztmetszetű nyílások követ- 5 keztében az állatok tartózkodási terében helyenként pangó légtér is előfordulhat, ami mindenképp káros, a légcsere tökéletlenségét eredményezi. Ezért a találmány értelmében akkor van helyesen megválasztva a kiömlő levegőt kivezető légcsatorna keresztmetszete és osztása, ha a légmozgás 10 megközelítően az állatok tartózkodási helye alatt, de a térség egész felületére kiterjedően a padozat szintje fölött megy végbe. A nyílásokat célszerű védőráccsal is ellátni, hogy a külső károsítóktól azokat megóvjuk. 1s A találmány előnye abban foglalható össze, hogy a herendi zés szerkezetileg egyszerű, ugyanakkor az állategeszségügyileg optimális tartási körülmények valósíthatók meg vele. Az állatok közérzete jó, így a takarmányhasznosulá>a kedvezően alakul. 20 Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás istállóépületek .klímájának szabályozására, azzal jellemezve, hogy közvetlen a mennyezet síkja alatt 25 turbulens áramoltatásban, légkondicionálón át. az istálló teljes felületére egyenletes légnyomást biztosítva, környezeti és/vagy temperált, az állategészségügyileg káros (huzatos) légutak kialakulásától mentes, az elhasznált levegőt az épület falain, meghatározott távolságban és keresztmet- 30 szetben kialakított, csak egyirányú — belülről kifelé való — áramlást megengedő, minden esetben a padozat szintje fölött elhelyezett légkibocsátó kifúvónyílásokon a szabadba áramoltatjuk. 2. Berendezés istálló-épületek klíma szabályozására, 35 melynek ventillátorral ellátott légbeszívó nyílásai vannak, azzal jellemezve, hogy szellőztető háza (3) ventillátor (14) visszaforgást gátló lemezekkel (15) van ellátva, légterelő teste (8) a függőlegestől a ventillátor (14) felé deviáló és a függőlegessel mintegy 15° szögértéket képviselő kifúvási 40 éllel (9) van ellátva, a légterelő testbe (8) a ventillátor (14) forgástengelyén kívül eső, azzal szembeszóró olyan vízpermetező feje(i) (7) van(nak), mely(ek)nek szórásiránya a ventillátor forgásirányával ellentétes értelmű és a két irány elméleti tengelye egymással 30—45° körüli szöget zár be, 45 mimellett az istálló falában számított módon — a kívánt légcsere függvényében — kialakított, a külső légtúlnyomás hatására nyílásokat lezáró, zárólevelekkel ellátott légkibocsátó kifúvónyílások vannak elrendezve. 3. A 2. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, az- 50 zal jellemezve, hogy a nagyobb vízcseppek aprítására vagy leválasztására, illetve a párologtatási felület növelésére hálószerű vagy hasonló teste (10) van, a lecsapódott pára vagy víz továbbítására pedig vízelvezető csonkkal (12) rendelkezik. 2 rajz, 3 ábra A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 82.6503.66-42 Alföldi Nyomda, Debrecen — Felelős vezető: Benkő István igazgató