177322. lajstromszámú szabadalom • Röntgencső sík, legyezőformájú és nagy nyílésszögű röntgen sugárnyaláb kibocsátására
5 177322 6 let) szembeni részen a röntgensugarakat áteresztő fémből, pl. berilliumból lévő ablakkal (itt nem ábrázolt) van ellátva, és 9 nyak kialakítható olyan szigetelő anyagból, mint például az üveg vagy kerámia, amely forrasztással van a fémből lévő 1 burkolathoz hozzáerősítve. Az 1. ábrán mutatott kivitelben a 12 felület egy mélyedésben helyezkedik el, melyet gyűrűs 1-3 vájat biztosit, mely utóbbi két 14 váll között található, lehetővé téve, hogy jelentősen csökkenjen a gyújtófelületen kívüli sugárzás. Az emittáló 12 felületet adó réteg a 10 anód 13 vájatának alját borítja. A 2. ábrán a találmány szerinti röntgencső egy kivitelének az anód forgástengelyére merőleges metszete látható, amely kivitel az 1. ábra szerinti kivitel egy változata. Ennél a 10 anód már nem tárcsa, hanem tökéletesen hengeralakú, és a találmány egy másik jellemzőjének megfelelően egy defókuszálást gátló 15 szerkezettel rendelkezik, amely sokkal hatásosabb, mint az 1. ábra szerinti önmagában ismert mélyedés. A defókuszálást gátló 15 szerkezet hengeres kialakítású, tengelye egybeesik a forgó 10 anód forgástengelyével, és a forgó 10 anód hengeres felületével párhuzamosan helyezkedik el. Középső részén nyílás van egyrészt azért, hogy ilyen módon a 16 elektronsugár számára szabad átmenet legyen, másrészt, hogy a gyújtófelületről kiinduló 17 röntgen sugárnyaláb szabadon áthaladhasson. Ez a 15 szerkezet két A és B részből tevődik össze. Az A rész könnyű anyagból készül, mint amilyen a grafit, a titán vagy más megfelelő anyag, és az a szerepe, hogy külső felületén fékezéssel elnyelje azokat a szekunder elektronokat, amelyek a főelektronsugár becsapódása révén szabadulnak* ki a 10 anód gyújtófelületéről és újra felgyorsulva a 10 anódot a gyújtófelülettől eltérő pontokban bombáznák és így a gyújtófelületen kívüli sugárzást hoznának létre. A B rész nagy atomsúlyú anyagból áll, amilyen például a volfrám, hogy elnyelje a gyújtófelülettől eltérő pontokból kiinduló röntgensugárzást. Az A rész vastagsága a röntgencsőre ráadott maximális feszültség függvénye, úgy hogy a szekunder elektronok bombázása révén létrehozott röntgensugárzás ezen a részen elhanyagolható legyen. A B rész vastagsága a gyújtófelületen kívüli sugárzási energia függvénye, és hogy azokat elnyelje, függvénye a röntgencsőre ráadott maximális feszültségnek is. Az optimális hatásfok elérése érdekében a 15 szerkezet B részével egészen közel helyezkedik el a 10 anód hengeralakú felületéhez, például néhány tized milliméterre. A röntgensugár-forrást tehát a 10 anód felületén határoljuk a 15 szerkezet kivágása szélességének megfelelően olyan hosszúságúra, amely egyenlő lehet a hengeralakú 10 anód maximális szélességével. Ez a forrás lehetővé teszi, hogy legyezőformájú 17 röntgen sugárnyalábot kapjunk. Az 1. ábrán a találmány egyik kiviteli alakját szemléltetjük, ahol a 9 nyak és következésképp a 10 anód 12 felületét bombázó elektronsugár tengelye a 12 felületből kiinduló a nyílásszögű legyezőformájú röntgen sugárnyaláb síkjában helyezkedik el, amely tengely merőleges a hengeralakú 10 anód szimmetria- és forgástengelyére. Itt tehát az elektronforrás oldalirányú eltolásáról van szó, mely lehetővé teszi, hogy a gyújtófelülettel szembeni tér szabaddá váljék, és az ugyancsak oldalirányú 31 ablakot tartalmazó 30 blende a lehető legközelebb legyen elhelyezve a röntgensugarat kibocsátó gyújtófelülethez. Ennél az első kivitelnél a csavaralakú 22 fütőszálat a 10 anód forgástengelyével párhuzamosan'helyeztük el azért, hogy a 12 felületen a négyszögletes, hosszúkás (kvázi lineáris) gyújtófelület közel egybeessen a hengeralakú 12 felület alkotójával. A 9 nyak tengelyének iránya az 1. ábrán lényegében merőleges az anódfelület alkotójára, semmiféle kiegészítő elektródát, mágneses eltérítő tekercset vagy elektronsugár fókuszáló elektródát nem ábrázolunk. A 9 nyak ezen derékszögű irányítottsága — annak ellenére, hogy lehetővé teszi a 30 blende maximális közelítését — nem szükségszerűen a legelőnyösebb a lineáris gyújtófelület pontossága szempontjából, mivel a 20 katód és a 10 anód közötti elektronokra ható Villamos mező'nem szünteti meg a fűtőszál elektronok kilépési energiája gaussiszórásának hatását, ami a gyújtófelület kiszélesedésében nyilvánul meg. Meg kell itt jegyeznünk, hogy ebben a kivitelben alkalmazható a 9 nyaknak a röntgen sugárnyaláb tengelyéhez viszonyított hegyes vagy tompaszögű irányítottsága, amely tengely a gyújtófelületre merőleges, és ebben az esetben alkalmazhatjuk az ismert eltérítő és elektronsugár fókuszáló eszközöket az elektronsugár útjának olyan irányítására, hogy az íjierőlegesen étje a 12 felületet. A 9 nyak tengelye a 2. ábrán, amely az 1. ábra szerinti röntgencső egy változatát ábrázolja, hegyesszöget alkot a gyújtófelületre merőleges röntgen sugárnyaláb tengelyével, oly módon, hogy a defókuszálást gátló 15 szerkezet nyílása, amelyen keresztül az elektronok a 10 anódot bombázzák, nagyon keskeny legyen azért, hogy az a lehető legjbbban határolja a gyújtófelületen kívüli sugárzást. A 3. ábrán a találmánynak megfelelő röntgensügárcső egy másik kivitelét ábrázoljuk a 10 anód XX' forgástengelye mentén vett metszetben, ahol a 20 katód eltolása az XX' forgástengellyel párhuzamosan történik. Ezt a 9 nyaknak a legyezőszerű röntgen sugárnyaláb által meghatározott síkkal szöget bezáró irányítottsága mutatja. A 20 katód eltolása itt az elektronsugámak a 10 anód XX' forgástengelye irányában való meghatározott szögű elforgatásával történik egy olyan síkban, melyet az XX' forgástengely és a hengeralakú 12 felületen a gyújtófelület merőlegese határoz meg. Egy a 10 anód 12 felületének alkotójával egybeeső kvázílineáris gyújtófelület elérése céljából a 22 fűtőszálat és az azt magában foglaló 21 elektronfókuszáló tag üregét az eltolás síkjában helyeztük el, például olyan irányítottsággal, amely lényegében merőleges egy a gyújtófelület középpontját a 22 fűtőszál középpontjával összekötő egyenesre. A 3. ábrán a forgó 10 anódot az XX' forgástengelyű 19 forgórész tartja, amelyet magát viszont a 26 fém tárcsa tart. amelynek a 18 forgórészhez való légmentes csatlakozását, a vékony, fémes, forgó 19 nyak biztosítja. Ez a 18 forgórész a 10 anóddal megegyező potenciálú 25 állórész által létrehozott forgó mezőben helyezkedik el. A defókuszálást gátló 15 szerkezet két A és B részével szilárdan csatlakozik a 10 anódot tartó 26 fém tárcsához, és a 10 anóddal megegyező potenciálú. A defókuszálást gátló 15 szerkezet a gyújtófelületeg kívüli sugárzást csökkentő szerepén kívül még a 10 anód hősugárzásának a felfogását is ellátja. Ez esetben a 15 szerkezetnek a 10 anóddal szemben lévő felülete maximális. Vagyis az befedi a 10 anód teljes hengeralakú felületét és annak két köralakú homloklapját is. A 10 anódot is magában foglaló 15 szerkezet tehát hengerüreg formájú, amelynek hengeralakú felülete és köralakú felületei kölcsönösen párhuzamosak a 10 anód hengeralakú felületével és köralakú felületeivel. A hőelvezetést ekkor a 15 szerkezetben keringtetett hű-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
