177314. lajstromszámú szabadalom • Fonalelőállító berendezés
3 177314 4 A találmány elé a burkolószálak fonal hossztengelyére merőleges rendezettségi fokának növelését tűztük ki célul. A találmány szerinti berendezés az egymástól izolált burkolószálak helyett a burkolószálakat egy második nyújtómű által párhuzamosított és rendezett, összefüggő szálfolyam alakjában a beburkolandó fonal tengelyére merőlegesen — tehát a legelőnyösebb alakban és irányban — vezeti be. A találmány szerinti berendezés-kialakítása révén olyan új „magfonal” szerkezet jön létre, amely lehetővé teszi a finomabb fonalak nagy fonási sebességgel történő előállítását is. Ezzel az eredetileg csak durva kártolt gyapjú fonalak előállítására alkalmas DREF fonóeljárás lehetőségeit a finomabb fonalak előállítására is ki lehet terjeszteni. A feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg. hogy a már a bevezetőben ismertetett fonalelőállító berendezésnél legalább egy járulékos hengeres nyújtóművet alkalmazunk. amelynek fonal-kilépési helye a közbenső, függőleges vezetőtartomány felett van, s amely alkalmas a dob hosszanti irányában elhelyezkedő előfonalhoz burkolószálak vezetésére legalább egy nyújtott előfonal formájában, a dob hossztengelyére merőlegesen. A dob hosszanti irányában haladó előfonalak sodraiénak rögzítésére, fenntartására szolgáló burkolószálak tehát nem laza elemi szálakként lépnek be a szívódobok közé, hanem nyújtott szálköteg alakjában vezetődnek a beburkolandó előfonalhoz, amikoris a szálköteg nyújtása által párhuzamosított burkolószálak a kívánt módon merőlegesen helyezkednek el a beburkolandó előfonalhoz képest. Ily módon a lehető legkisebb menetemelkedés adódik a burkolószálak számára, ami biztosítja az előfonalak sodraiénak rögzítését, fenntartását, éspedig a lehető legkisebb burkolószál-felhasználás mellett. Mivel a burkolószálakat szállító hengeres nyújtómű kiadó oldala a közbenső, függőleges vezetőtartomány felett található, a burkolószálhozzávezetés a hengeres nyújtómű kiadó-oldali hengerpárjáról a dob hosszanti irányában elhelyezkedő előfonalhoz lényegileg szabadon, és a forgó szívódoboktól nem akadályoztatva megy végbe, ami azt is biztosítja, hogy az alapfonalat alkotó előfonal beburkolása zavartalanul, örvénylésképződéstől. s hasonlótól mentesen történhessék. Emiatt azután igen nagy lehúzási sebességgel dolgozhatunk. Ezen túlmenően igen finom — azaz magas fonalfinomsági számú fonalak is előállíthatok, mivel az alapfonalhoz vezetett szálköteg párhuzamosított szálakból áll. Emellett az, hogy a szálköteg előfonalak, vagy bunda alakjában van-e bevezetve. ebből a szempontból nem játszik szerepet. Annak érdekében, hogy megteremtsük az egyenletes, vékony fonalak előállításának legjobb előfeltételeit, a szálkötegben lévő egyes burkolószálak egymáshoz való tapadásán az alapfonalhoz való hozzávetés előtt lehetőséghez képest oldani kell, hogy egyenletesen párhuzamos elemiszálakat kapjunk, mivel ezen elemiszálakkal az előfonalak sodratának fixálása különösen egyenletesen történhet meg. Ezen cél elérésére a hengeres nyújtómű kiadó-hengerpárjának hengerei között vezetőrést alkalmazhatunk, amely lehetővé teszi a hengerek és a burkolószálak közötti csúszást. Annak következtében, hogy a kiadó-hengerpár hengerei és a köteg szálai között csúszás lehetséges, az egyes burkolószálakat a kiadó-hengerpár csak akkor továbbítja, ha az előtte elhelyezkedő hengerpár ezen szálakat elengedte. A továbbított szálakat ezért a szálkötegből egyenletesen húzzuk ki, mivel a többi szálakat az előtte elhelyezkedő hengerpár még megfogva tartja. Azért, hogy egyrészt a szál biztos továbbítását, másrészt a szükséges csúszást is meg lehessen valósítani, amikor a szálakat még az elöl elhelyezkedő hengerpár fogva tartja, a kiadó-hengerpár hengerei közötti vezetőrést a burkolószál átmérőjének függvényében kell megválasztani. Emellett a vezetőrés szélességi méretének alsó határát a burkolófonal átmérőjének 1,5-szöröse jelenti. A gyakorlatban jól célravezetőnek bizonyult a 0,1—0,2 mm nagyságrendű vezetőrés-szélesség. A szálköteg fellazítása magától értetődően a hengeres nyújtómű kiadó-hengerpárja, valamint az előtte elhelyezkedő hengerpár közötti távolságtól is függ, mivel a kiadó-hengerpár által még meg nem ragadott szálakat az előtte elhelyezkedő hengerpámak vissza kell tartania. Ezt a követelményt biztonságosan akkor elégíthetjük ki, ha a kiadó-hengerpár és az előtte elhelyezkedő hengerpár közötti távolság kisebb, mint a burkolószálak hossza. A viszszatartó hatást azonban akkor is elérhetjük, ha az említett távolság valamivel nagyobb, mint a szálhossz. Azt a távolságot találtuk a legkedvezőbbnek a hengeres nyújtómű kiadó-hengerpárja és az előtte elhelyezkedő hengerpár megfogási pontja között, amely kb. a burkolószálak hosszának felel meg. Ezáltal ugyanis a csúszás kicsi lesz és ezzel a száligénybevétel is alacsony értéken tartható anélkül, hogy az elöl elhelyezkedő hengerpár visszatartó hatását korlátoznánk. Az elöl elhelyezkedő hengerpár által elengedett szálaknak a szálkötegből való kihúzása azonban nemcsak a szálköteg feloldását feltételezi, hanem a szálak párhuzamosítását is nagyobb mértékben biztosítja. Annak érdekében, hogy a szálköteget a kiadó-hengerpáron át alaposan fel lehessen oldani, a kiadó-hengerpár kerületi sebességének az előtte elrendezett hengerpár kerületi sebességéhez képest nagyobbnak kell lennie, ami a nyújtóműveknél mindig így is van. Az a szokásos arány azonban, amikor a kiadó-hengerpár kerületi sebessége 10-től 30-szoros értékű, a szálköteg párhuzamosított elemiszálakká való alapos feloldásához nem kielégítő. A kiadó-hengerpár kerületi sebességének ezért legalább 100-szor, de előnyösen 400—600-szor akkorának kell lennie, mint az előtte elhelyezkedő hengerpár kerületi sebessége. A kiadó-hengerpár által megragadott burkolószálak messzemenően párhuzamosított elemiszálakként kerülnek a szívódobok közötti függőleges vezetőtartományba. A burkolószálak ezen „előtolása” ugyanúgy korlátozza a burkolószálak teljes kiegyenesítését, mint a kiadó-hengerek által magával ragadott levegőburok. Ezt csökkenteni lehet, ha a hengeres nyújtómű kiadó-hengerpárja és a szívódobok között a szívódobok közötti függőleges vezetőtartományba benyúló két terelőfalat helyezünk el, amelyek a kiadó-hengerpártól eltávolodóan, a szívódobok irányában összeszűkülő, a burkolószálak számára szolgáló vezetőcsatornát határolnak be. A szívódobok közötti, függőleges vezetőtartományba benyúló terelőfalak révén a terelőfalak között kialakuló vezetőesatoma bizonyos mértékben a szívóövezetekhez csatlakozik, úgy, hogy ezen vezetőcsatomában, annak elkeskenyedése következtében kialakuló áramlást úgy állíthatjuk be, hogy a függőleges vezetőtartomány felé növekedjék annak sebessége. Ez a levegőáramlás, amely a terelőfalak között jön létre, gyorsítóan hat a nyújtómű kiadó-hengerei közül kilépő szálakra, ami biztosítja a húzóterhelést a burkolószálak elülső végénél, miáltal azokat járulékos húzóerő hatásának tesszük ki, úgy, hogy az elérni kívánt nagymértékű párhuzamosítottsági fokot ténylegesen el is érjük. A terelőfalak között kialakított vezetőesatoma azonban kedvező visszahatással van a kiadó-hengerpár környezeté5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
