177280. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antrakinon-származékok előállítására

3 177280 4 N-aminoalkilalkanolamin s/ük séges I mól leuko-kiniza­­rinhoz. de általában előnyös felesleget iiasználni, például 2,5 3 mól N-aminoalkilalkanolamint. hogy a kívánt ter­mék létrejöttét biztosítsuk. A találmány szerinti eljárást úgy hajthatjuk végre, hogy a leuko-kinizarint oldószerben, például etilalkoholban fel­oldjuk, az oldathoz keverés közben hozzáadjuk az N-ami­­noalkilalkanolamint és 75—80 C-on melegítjük a reakció lejátszódásához szükséges ideig. Ezután oxigént vagy mo­lekuláris oxigént tartalmazó gázt, például levegőt buboré­­koltatunk át az oldaton, amíg a leuko-termék oxidálódik. Ezután az oldatot körülbelül 10 C-ra lehűtjük, szűrjük, alkohollal mossuk és szárítjuk. A találmány szerint előállított színezékek textilek színe­zésére használhatók a diszperziós színezékek szokásos fes­tési műveleteinek alkalmazásával, például oldószer-emul­ziós festéshez. A találmány szerinti eljárással előállított vegyület az. amelynek képletében R etiléncsoportot jelent, azaz a IV képletű vegyület. Ez a vegyület nemcsak kék színezékként használható, hanem ezen felül egereknél hatékonynak bi­zonyult leukémia és rák kezelése során. Valószínűsíthető, hogy a II általános képletű vegyületek és gyógyászatilag elfogadható sóik hatásosak számos rá­kos megbetegedés, különösen a vér rákos megbetegedései, például leukémia ellen vizsgálati állatoknál és embereknél a toxikusnál lényegesen kisebb adagban. A találmány szerint előállított, és hatóanyagként a II ál­talános képletű antrakinon-származékot vagy gyógyásza­tilag elfogadható sóját tartalmazó gyógyszerkészítmények a hatóanyagot gyógyászatilag elfogadható hordozóanyag­ban diszpergálva tartalmazzák. A gyógyászatilag elfogad­ható sók savakkal, például sósavval, citromsavval, borkő­savval, maleinsavval, borostyánkősavval, ecetsavval stb. alkotott sók. A sók közül előnyös az acetát és a hidroklo­­rid. A sók gyógyászati elfogadhatósága azt jelenti, hogy hatékonyságuk és toxieitásuk lényegében megegyezik a báziséval. A találmány szerint a készítmi nyék a legkülönfélébbek leiietnek és beadásuk is több módon lehetséges. A hatóanyagot tartalmazó oldatok a szabad bázisnak vagy sónak vízben vagy vízben és például felületaktív anyag jelenlétében való feloldásával állíthatók elő. Az elő­nyös vegyület, amelynek képletében R etilcsoportot jelent, vízben gyengén oldódik. Ezért például részleges acetáttá alakítható, amelynek pH-értéke vizes oldatban körülbelül 7,4, és az elemzési adatok szerint 1—>/2 ecetsav maradékot tartalmaz antrakinonvázanként. A diacetát szintén előál­lítható, amelynek pH-értéke körülbelül 6,2 vizes oldatban. A diacetát vízben körülbelül 400 mg/ml víz mértékben ol­dódik. A bázis és a különböző sók oldhatósága növelhető felületaktív anyagok, például hidroxipropilcellulóz hozzá­adásával. Diszperziók is előállíthatok glicerinben, folyé­kony polietilénglikolokban és keverékeikben és olajokban. Rendes tárolási és felhasználási körülmények között ezek a készítmények a mikroorganizmusok szaporodásának meggátlására tartósítószert tartalmaznak. A gyógyszerkészítmények injekciós beadásra alkalmas alakok is lehetnek, és ezek steril vizes oldatok vagy disz­perziók és steril injekciós oldatok vagy diszperziók közvet­lenül felhasználás előtti készítésére alkalmas steril porok lehetnek. Minden esetben a készítménynek sterilnek kell lennie és olyan mértékben folyékonynak, hogy befecsken­dezhető legyen. Az előállítás és tárolás során stabilnak kell lennie és a mikroorganizmusok, például baktériumok és gombák fertőző hatása ellen \édettnck kell lennie. A hor­dozóanyag oldószer vagy diszperziós közeg lehet, amely például vizet, etanolt, poliolt, amilyen a glicerin, propilén­­glikol, folyékony polietilénglikol stb., ezek keverékeit vagy növényi olajat tartalmaz. A folyékonyság fenntartható például bevonószerrel, amilyen a lecitin, a kívánt részecs­keméret biztosításával diszperziók esetén és felületaktív anyagok alkalmazásával. A mikroorganizmusok hatása különböző baktériumellenes és gombaölő adalékkal gátol­ható meg, például parabénekkel, klórbutanollal, benzilal­­kohollal, fenollal szorbinsavval, timerozállal stb. Számos esetben előnyös izotóniás anyag, például cukor vagy nát­­riumklorid hozzáadása. Injekciós készítmények elhúzódó felszívódását a készítményekhez abszorpciót késleltető adalékok, például alumíniummonosztearát vagy zselatin hozzáadásával biztosíthatjuk. Steril injekciós oldatok előállítására a hatóanyagot kí­vánt mennyiségben alkalmas oldószerben a fent megadott adalékok jelenlétében feloldjuk, majd sterilen szűrjük. Ál­talában a diszperziókat úgy állíthatjuk elő, hogy a steril hatóanyagot steril hordozóval egyesítjük, amely a diszper­ziós közeget és a kívánt egyéb adalékot tartalmazza. Steril injekciós oldatok előállítására alkalmas steril po­rokat úgy készítünk, ihogy oldatot vákuumban szárítunk vagy fagyasztva szárítunk és így a hatóanyagot és esetleg egyéb adalékot tartalmazó steril port kapunk. A porok gázzal, például etilénoxiddal is sterilizálhatok, majd a kí­vánt adalékokkal és a megfelelő részecskeméretben össze­keverhetek és a megfelelő szuszpendáló folyadékba szusz­­pendáijuk. A gyógyászatilag elfogadható hordozóanyag felöleli a lehetséges oldószereket, diszperziós közegeket, bevonó­anyagokat. baktérium- és gombaölő adalékokat, izotóniás adalékokat és abszorpciót késleltető anyagokat stb. Ezek­nek a közegeknek és adalékoknak gyógyszerkészítmé­nyekhez való felhasználása' ismert. A hatóanyagokkal ösz­­szeférhetetlen közegek és adalékok kivételével a találmány szerinti gyógyszerkészítmények előállítása felöleli minden ismert közeg és adalék használatát. A találmány szerint előállított gyógyszerkészítmények­hez egyéb hatóanyagok is adhatók. A találmány szerint különösen előnyös olyan készítmé­nyek előállítása, amelyek egységnyi adagot tartalmaznak a beadás és az egységes adagolás megkönnyítésére. Az egy­ségnyi adag meghatározás fizikailag különálló egységeket jelent, amelyek alkalmasak állatok és emberek kezeléséhez és mindegyik egység a hatóanyagnak a kívánt gyógyászati hatást biztosító, előre meghatározott mennyiségét tartal­mazza a szükséges gyógyszerészeti hordozóval együtt. Az egységnyi adaggal szemben támasztott követelményeket (a) a hatóanyag egyéni sajátosságai és a kívánt gyógyászati hatás és (b) a hatóanyag kikészítésének lehetőségei, ame­lyek az élő szervezetek megbetegedésének lehetőségeit be­folyásolják, határozzák meg, illetve ettől függnek. A jelzett állapotok kezelésére alkalmas hatóanyag adag­ja a kezelendő személy korától, súlyától és állapotától függnek, továbbá a betegség jellegétől és súlyosságától, va­lamint a hatóanyag jellegétől és a beadás módjától. A napi adag körülbelül 1 és 100 mg/kg lehet egyszeri beadás vagy napi, legfeljebb 5 részadagra elosztva, és ez az adagmeny­­nyiség a legtöbb megbetegedés ellen hatásos és lényegében nem toxikus. Egy 75 kg súlyú személy például körülbelül 75 és 7500 mg/nap adaggal kezelhető. Ha megosztott ada­got használunk, például 3 részadagot, akkor ezek körülbe­lül 25 és 2500 mg közötti hatóanyagmennyiséget tartal­s 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom