177260. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés digitális távközlőhálózat, különösen PC-időmultiplex távközlőhálózat oszcillátorainak szinkronizálására
3 177260 4 oszcillátorok különböző szabadonfutási frekvenciái és/ vagy a vezeték futási-idő változásai okozhatnak. (Ebben az összefüggésben ismert az (lásd: ECJ 49 (1966) 11, 165), hogy a mindenkori vezetékbitszinkronnak, illetve a helyi bitszinkronnak megfelelő impulzussorozatként mindig egy olyan impulzussorozatot használnak, amelynek az impulzusismétlődési frekvenciája a bitszinkronfrekvencia valamelyik hányadosa (alharmonikusa). Ez oly módon történhet (lásd NTZ (1970) 5, 257.. .261). hogy a PCM-időmultiplex távközlőhálózat egyes központjaiban a mindenkori beérkező PCM-vezetékekről LC-generátoros kapcsolások segítésével nyerik a vett PCM-időmultiplex jelekből az egyes beérkező PCM-időmultiplex vezetékeknek a vezetékbitszinkronját, amelynek az illető központ helyi bitszinkronjához képest fellépő fáziseltolódásainak kell az ezt a helyi bitszinkront szolgáltató oszcillátor szabályozását végeznie, továbbá, hogy a vezetékbitszinkront és a helyi bitszinkront két — a frekvenciaosztást célszerűen egymáshoz képest 180 -kai eltolva kezdő (referenciafázis újraképzés) —frekvenciaosztóra vezetik, amelyeknek a kimenő impulzussorozatai között ezután egy kétállapotú tároló segítségével fázisösszehasonlítás történik. E tároló kimenő jelének egyenáramú középértéke a fáziskülönbséggel arányos, és ezáltal arányos egy frekvenciakülönbség, nevezetesen a vezetékszinkron-frekvencia és a helyi frekvencia közötti különbség integráljával is. Valamennyi vezeték egyedi tárolójának kimenő jelét (általában egyforma) ellenállásokon keresztül középértékképzés céljából összeadják és egy RC-tagon simítják. A kondenzátorfeszültség ezután egy kapacitásdióda segítségével után tudja húzni a helyi oszcillátor frekvenciáját. A helyi frekvenciaosztó jelének lefutó éle mindig az egyes tárolók mindkét tárolómezőjéhez rendelt, úgynevezett számláló bemenetre hat ; ha egy vezetékszinkronimpulzus kimarad, a hozzátartozó tároló 1:1 impulzusszünet arányú számlálóként működik, ami olyan szabályozófeszültséghez vezet, amely a vezetékszinkronfrekvencia és a helyi frekvencia egybeesésének felel meg. A fent említett megoldási elvek közül egyszerre több is alkalmazható; így ismert az (lásd NTF 42 (1972). 306. és 307. old.; 1 766477 számú NSZK-beli szabadalmi leírás), hogy a több hálózati síkot átfogó távközlőhálózat egyes hálózati síkjaiban, illetve a több hálózatot átfogó távközlő-hálózati rendszer egyes hálózataiban az oszcillátoroknak az autoszinkron eljárás szerinti kölcsönös szinkronizálása dominál, miközben a hálózati síkok között, illetve az egyes távközlőhálózatok között több összeköttetésen keresztül szervoszinkron eljárás szerinti, irányított szinkronizálás áll fenn. A digitális távközlőhálózat egy másik távközlő-hálózat által történő irányított szinkronizálásánál önmagában kívánatos az, hogy a hálózati konfiguráció szempontjából korlátozás nélkül lehessen ilyen szinkronizálást megvalósítani és különösen a távközlő hálózatokat egymással összeköti). sőt adott esetben csak a szinkronjelátvitelre szolgáló távközlővezetékeknek a számát is növelni lehessen. Az említett digitális távközlőhálózat és az említett másik távközlőhálózat között a kiegészítő távközlővezetékek beiktatása azonban nem vezet minden további nélkül az említett másik távközlőhálózat által szinkronizálandó digitális la, közlőhálózatra gyakorolt szinkronizáló hatás javulására; sokkal inkább vezethet nemkívánatos pillanatnyi frekvenciaváltozáshoz a digitális távközlőhálózaton belül. Ez utóbbit mindenesetre oly módon lehet elkerülni (lásd NTZ (1968) 9. 533...539, illetve az 1766477 számú NSZK-beli szabadalmi leírást is), hogy az a frekvenciaosztás, amit egy — a csatlakozó távközlővezeték vezetékbitszinkronjának egy frekvenciaosztási tényező figyelembevételével megfelelő — impulzussorozat előállítására alkalmaznak, az illető helyi bitszinkron frekvenciaosztásához képest vett, fent említett 180 -os eltoláshoz illeszkedik. A szinkronizálandó távközlőhálózatra szinkronizáló hatást ekkor azonban mindenek előtt változatlanul csupán a már előzőleg meglévő vezetéken (vezetékeken) keresztül gyakorolunk a szinkronizáló másik távközlőhálózat és a szinkronizálandó digitális távközlőhálózat között az ott a (mindenkori) vezetékbitszinkronnak megfelelő impulzussorozat és a (mindenkori) helyi bitszinkronnak megfelelő impulzussorozat között fennálló fáziskülönbség (fáziskülönbségek) alapján, miközben az újonnan beiktatott távközlővezeték a 180 -os fáziskülönbség következtében először hatástalan marad a szinkronizálásra: később az a szinkronizálandó digitális távközlőhálózat részére nagy valószínűséggel lényegesen kisebb frekvenciaszabályzási tartományban marad, mint ez önmagában lehetséges lenne, mivel csak kicsi annak a valószínűsége, hogy valamennyi. a szinkronizáló másik távközlőhálózattól a szinkronizálandó digitális távközlőhálózathoz csatlakoztatott távközlővezeték fázisdiszkriminátora legalább is közelítőleg azonos munkaponton dolgozik és ezért egyidejűleg teljes kivezérlés jöhessen létre. Egy ilyen kicsi frekvenciaszabályozási tartomány azonban a (nem külsőleg szinkronizált) digitális távközlőhálózat és a másik távközlőhálózat közötti nagy (üresjárási) hálózati frekvenciakülönbség esetében elégtelen lehet. A találmány olyan megoldást mutat, amely az előzőekben említett korlátozásokat feloldja és egy digitális távközlőhálózat hatékony szinkronizálását eredményezi a vele legalább egy távközlővezetéken keresztül összekötött másik távközlőhálózat révén, egy (vagy több) további hozzákapcsolt távközlővezetéken keresztül is. A találmány egyrészt eljárás digitális távközlőhálózat, különösen PCM-időmultiplex távközlőhálózat oszcillátorainak szinkronizálására egy további távközlőhálózat egy vagy több oszcillátorával amely távközlőhálózat hálózati csomópontjaiban egymást kölcsönösen szinkronizáló helyi oszcillátorok vannak, amelynek során a digitális távközlőhálózat minden egyes hálózati csomópontjában a hálózati csomópontba beérkező digitális távközlő vezetékek vezetékszinkronjelének egy szinkronfrekvencia osztásarány szerint megfelelő impulzussorozatokat, valamint a helyi oszcillátor órajelének a szinkronfrekvencia osztásarány szerint megfelelő impulzussorozatot képezünk ; a digitális távközlővezetékekkel összekötött, az egyes távközlővezetékekhez rendelt fázisdiszkriminátorokban távközlővezetékként fázisösszehasonlítást végzünk a helyi oszcillátor órajelének megfelelő impulzussorozat és a mindenkori vezetékszinkronjelnek megfelelő impulzussorozat között; és az így kapott fáziskülönbségjelekből összegező vagy középértékképző áramkörrel frekvenciaszabályozó jelet képezünk a helyi oszcillátor frekvenciájának szabályozására. Az eljárást az jellemzi, hogy a digitális távközlőimlózat valamennyi olyan hálózati csomópontjában, amelyhez az említett további távközlőhálózat valamelyik hálózati csomópontjától egy közvetlen távközlővezeték vezet, az ezen távközlővezeték vezetékszinkronjelének megfelelő impuizussorozat és a helyi oszcillátor órajelének megfelelő impulzussorozat közötti fázisösszehasonlítás során megállapított fáziskülönbséget összehasonlítjuk a digitális távköziőhálózat azon további hálózati csomópontjaiban, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
