177259. lajstromszámú szabadalom • Eljárás haszonállatok tömeges iparszerü szaporitására és nevelésére
7 177259 si ideje minimálisan 21—24 nap, s ehhez járul a Q napos ellési időintervallum, ami a jelen esetben Q = 4 nap, valamint a takarításra és fertőtlenítésre fordítandó 1—2 nap. Gyakorlatilag a fiaztatótermek száma és egy-egy fiaztatóteremben a férőhelyszám a C csoportszámmal és az egyegy csoporton belüli Z egyedszámmal azonosra vagy közel azonosra adódik. A helyesen megválasztott terem- és férőhelyszám esetén az év minden napján folyamatosan biztosítottnak tekinthető az ellés. A jelen esetben a fiaztatótermek B száma 7, tehát C = B = 7, és egy-egy fiaztatóteremben a férőhelyszám D = 14. (A D < Z egyenlőtlenség egyrészt a várható elhullással, másrészt azzal magyarázható, hogy a Z = 15 számú anya tényleges megtermékenyülése nem biztos, a Z tehát maximális biztonsággal megválasztott érték.) Az elválasztott malacokat — gőzborotvával történő tisztításukat és fertőtlenítésüket követően — előnevelőbe helyezzük át. Az egyszerre, radikálisan elválasztott, a fentiek szerint 23—27 napos malacokból álló populációt azonos takarmányozási, etetési módszerrel neveljük. Az előnevelőterem-számot, és egy-egy teremben a férőhelyszámot a lefoglalási idő figyelembe vételével határozzuk meg, amely a betelepítési, a minimális előnevelési, és tisztításifertőtlenítési időszakokból tevődik össze; a jelen esetben a lefoglalási idő 78 napra, a fiaztatóterem-szám 7-re, s egyegy teremben a férőhelyek száma 282-re adódik. Az elválasztott és az áthelyezett malacoknak mintegy 5 napig szárazetetést alkalmazunk, majd fokozatos áttéréssel a hizlalás befejezéséig nedves takarmányt adunk az állatoknak. A takarmányozási technológia a legfiatalabb állatok igényeihez igazodik. A malacokat az előnevelőben 35—40 kg-os súlyuk eléréséig két szintes rácsos ketrecekben tartjuk; ezt a súlyt kb. 90—100 napos korukra érik el az állatok. Ekkor a süldőket utóhizlaló termekbe helyezzük át, amelyek számát, és egy-egy utóhizlalóteremben a szükséges férőhely-számot ismét a lefoglalási idő figyelembevételével állapítjuk meg, ami az optimális 95—115 kg-os értékesítési súly eléréséhez szükséges minimális hizlalási időből és tisztításra, fertőtlenítésre fordítandó 1—2 napból tevődik össze; az adott fajtakonstrukciónál ez 132 nap. A hizlalóterem-szám 11-re, egy-egy teremben a férőhelyszám 274-re adódik. Annak érdekében, hogy a valamennyi értékesítésre kerülő egyed súlya a 95—115 kg-os intervallumba essék, az egyszerre hizlalt állatok közötti korkülönbségnek — a szétnövéseket figyelembe véve — mintegy 14 napot nem szabad meghaladnia. Ez a feltétel a találmány értelmében a fentiek szerint messzemenően teljesül, hiszen az egy-egy hizlalóteremből kibocsátott állatok közötti maximális korkülönbség még a négy napot sem éri el. A fenti példa esetében az évente kibocsátott, a 95—115 kg-os súlyintervallumba eső hízók száma — az elhullásokat figyelembe véve ■— minimálisan 8173. maximálisan pedig az előirányzott 8200-at jóval meghaladhatja. A fent leírt eljárás valamennyi fázisában — megfelelő hőszigetelésű padozat lévén — alommentes tartást alkalmazunk. A telepen keletkezett hígtrágyát a telepen kívül mechanikus berendezéssel szilárd és híg fázisra választjuk szét. A földnedves szilárd részt a felhasználása helyén tároljuk. a hígfázist földmedencében tárolhatjuk, és öntözéssel hasznosíthatjuk. A telep valamennyi technológiai egységében a klimatizálást úgy oldjuk meg, hogy a szokásoshoz (szabványokban rögzítetthez) képest megemelt légtechnikai normatívákat (pl. Mothes) alkalmazunk, s az ezek alapján méretezett légtechnikai berendezéseket nem a jelenleg szokásos hőmérséklet, hanem az állatok páratermelése alapján vezéreljük. E berendezéseket túlnyomásos rendszerben üzemeltetjük. A szellőzésnek a páratartalom pillanatértéke, időszakosra vett integrálja vagy más leszármaztatott értéke szerinti szabályozására célszerűen — önmagában ismert módon kialakítható — elektronikus szabályozó egységet alkalmazunk, mely pl. állhat páraérzékelőből (ilyen célra alkalmas pl. a Danfoss cég érzékelője), állandó szintű, más paraméter szerint lassan változó szintű, vagy éppen az érzékelt páramennyiség változásától függő szintű alapjeladóból, különbségképző fokozatból és beavatkozó szervből. A találmány természetesen nem korlátozódik a fenti példa szerinti eljárásra, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül igen sokféle módon megvalósítható. A tervezett évi kibocsátás függvényében a C csoportszámok, a Z anyaállat-számok, valamint a Q termékenyíttetési, illetve elletési időintervallum változhat. Sertésen kívül az eljárás különösen nyulak és bárányok szaporítására és nevelésére alkalmazható jó eredménnyel. A találmány szerinti eljárást meglevő állattartási telepeken alkalmazva, azok megfelelő rekonstrukciójával, a termelés ugrásszerűen növekszik. Új telepeken pedig az eljárás a jelenlegieknél lényegesen jobb eredményt szolgáltat. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás haszonállatok, célszerűen sertések tömeges szaporítására és nevelésére, főként hizlalására, amelynek során K napból (pl. K = 365) álló termelési időszakban összesen Y felnevelt (hizlalt) élőállat bocsátandó ki, azzal jellemezve, hogy a termelési időszak kezdetén anyaállatokból összesen C csoportot képezünk (pl. C = 5—20 csoport); és az egy-egy csoporthoz tartozó anyaállatokat Q napos időintervallumokban — a Q értéke 1—7 nap között van, előnyösen 3—5 nap — termékenyíttetjük oly módon, hogy az egyes csoportok termékenyíttetése egymást közvetlenül követő C számú ilyen időintervallumban történik, mimellett minden csoportba előnyösen azonos számú Z anyaállatot (pl. Z = 10—20 anyaállat) sorolunk; a megtermékenyített anyaállat-csoportokat — célszerűen a termékenyíttetés helyén — egymástól egyedenként elkülönítve, egy ivarzási periódusnak lényegében megfelelő (sertésnél pl. mintegy 18—21 napos) időszakon át megfigyelés alatt tartjuk, s az esetleg újra ivarzó egyedeket a csoportoktól elkülönítjük, majd a megtermékenyült anyaállatok egyedenkénti elkülönítését megszüntetve az egy-egy csoporthoz tartozó anyaállatokat együtt (falkásítva) tartjuk, mimellett az együtt tartott egyedekből álló csoportokat (falkákat) egymástól csoportonként elkülönítve csoportos szállásokon (sertés esetében csoportos kutricákban kocaszállásokon) helyezzük el ; majd a csoportokat (falkákat) az első várható ellést néhány, célszerűen 2—3 nappal megelőző időpontban fia-ztatótermekbe helyezzük át, ahol a vemhes anyaállatokat ismét csoportokban, de csoportonként egymástól elkülönítve egyedi szállásokon (sertésnél egyedi kutricákban) tartjuk ; a fiaztatótermekben a vemhes anyákat ugyancsak Q napos időintervallumokban csoportonként elletjük; az utódokat a fiaztatótermekből nevelőtérbe vagy -terekbe (például előnevelőbej-s onnan hizlalóba) helyezzük át, s célszerűen a nevelt állatokból pótolva az eredeti anyaállatkészlet csökkenését (pl. kíöregedés, is-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4