177249. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acéltárgyak krómozott felületeinek korrózió elleni védelmére és készülék az eljárás foganatosítására
3 177249 4 nál. A krómnak kisebb a hőtágulása, mint az acélnak. A króm hőtágulási együtthatója 8,05 • 10~6, míg például olyan acélnak, amelynek C-tartalma 0,2—41,6 súly%-ig terjed, 12,6-10"6 értékű. A krómozott tárgy melegítésével tehát a krómrétegben hüzófeszültség keletkezik, aminek következtében a hajszálrepedések, amelyek korábban vagy későbben, de mindenképpen keletkeznének, már idő előtt jelentkeznek. Amikor a hajszálrepedés a krómozott tárgy kezelésénél keletkezik és nem később, úgy lehetőség nyílik arra, hogy impregnálásnál az impregnálószer a hajszálrepedésekbe jusson, és vákuum alkalmazásával biztosítjuk vagy legalábbis elősegítjük az impregnálószer behatolását a hajszálrepedésekbe. A későbbi üzem folyamán fellépő feszültségek ekkor nem növelik már a hajszálrepedések mennyiségét, minthogy ezek a hajszálrepedések már impregnálószerrel vannak töltve és ezáltal kiküszöböljük a hajszálrepedéseken keresztül bekövetkező korrózió veszélyét. A felmelegítés célszerűen 100 és 110 C közötti hőmérsékletre történik, minthogy ezen hőmérsékleteken a hidrogén — legalábbis annak nagyrésze — a krómrétegből kifelé diffundál, minthogy az ezen hőmérsékleteknél fellépő hőtágulások elégségesek ahhoz, hogy annyi hajszálrepedést állítsanak elő, amelyek mennyiségét azután üzemi igénybevételeknél már nem érik el, vagy lényegesen nem haladják meg. Nagyobb hőtágulásoknál előálló erősebb repedésesség kedvezőtlen hatással lenne. A találmány szerint 0,000013 bar értékű vagy annál nagyobb vákuum alkalmazása előnyös. Annak érdekében, hogy a találmány szerinti hatást érjük el, a lehetőségekhez képest a külső krómréteget nem szít bad jobban felhevíteni, mint az ezen krómréteg alatt elhelyezkedő acélanyagot. A találmány tárgyának egy előnyös kiviteli alakjánál ezért a melegítést indukciós fűtéssel vagy pedig kívül krómozott üreges testek, mint például cső alakú bányatámok esetén forró közegnek, például forró levegőnek az üregbe való bevezetésével végezzük. Impregnáló szerként a találmány szerint egy, a kereskedelmi forgalomban szokásos paraffin- vagy szilikonbázisú korróziógátló olajat alkalmazunk, amelynek viszkozitása 100-tól 1000 cSt, előnyösen 200-tól 500 cSt (cSt = centistokes 20 C-nál). Az eljárást előnyösen oly módon végezzük, hogy a krómozott tárgyat zárt edénybe helyezzük és az edényt a hevítés folyamán vagy azt követően légtelenítjük, és összekötjük az impregnálószert tartalmazó edénnyel ez utóbbi edény olyan helyén, amely az impregnálószer szintje alatt van. Amennyiben a krómbevonatú tárgynak melegítése az evakuálás előtt történik, hosszabb időtartamokat kell alkalmazni, és a választandó időtartam elsősorban a krómréteg vastagságához igazodik. Általában ilyen esetben 100 —250 C-os hőmérsékletnél 6—24 órás kezelési idő elégséges. Ez a kezelési idő csökkenthető abban az esetben, ha a melegítés már vákuumban történik. A szükséges idő itt is a krómréteg vastagságától függ. Az ímpregnálószernek vákuumban történő felvitele például merítő impregnálással is történhet. A találmány szerinti eljárásnál szóba jöhető valamennyi impregnálószer közös tulajdonsága, hogy nagy a hidrofobizáló képessége és jól tapad a fémfelületre. Ezeket a feltételeket több korróziógátló olaj és viasz kielégíti. Amennyiben korróziógátló viaszokat, cerezineket és a szénnemesítésből származó viaszokat alkalmazunk, vákuumos merítőimpregnálás céljára, az impregnált tárnokát az impregnálást követően posztótárcsával polírozzuk és ezáltal szabadítjuk nici5 a láiupudo lőbbletviassaol. A találmány tárgyát a találmány szerinti eljárás példaként foganatosítására alkalmas találmány szerinti készülék vázlatos rajza alapján ismertetjük részletesebben. A rajz vázlatosan ábrázolt, cső alakban kiképzett és indukciós fűtéssel fűthető több 1 tartályt szemléltet. Ezek az 1 tartályok felső végükön 2 zárófedéllel vannak ellátva, amely lehetővé teszi a tartály légmentes lezárását. Az 1 tartályok alsó végén 3 lyukas lapok vannak elhelyezve, amelyeken a rajzon ábrázolt 4 bányatámok helyezkednek el. Ezek a 3 lyukas lapok lehetővé teszik, hogy 6 tároló tartályból 7 vezetékeken keresztül 8 mágnesszelepek nyitása után 5 impregnáló szer áramoljon be az 1 tartályokba. Az 1 tartályok felső vége kúposán bővül, hogy ezáltal több tám egyidejű behelyezését megkönnyítsük. Az 1 tartályok ezen felső végébe 9 vákuumvezetékek torkollnak, amelyek az 1 tartályokat 10 mágnesszelepen keresztül a rajzon nem ábrázolt vákuumszivattyúval kötik össze. Ezek a vákuumszivattyúk mechanikus vákuumszivattyúk lehetnek, például körtolattyús szivattyúk. Az 1 tartályok felső kúposán bővülő részébe torkollnak, továbbá 11 nyomáskiegyenlítő vezeték végei, amelyeken keresztül 12 mágnesszelep működtetése után atmoszferikus nyomású levegő vagy pedig kívánság szerint annál nagyobb nyomású, például 5—10 atmoszféra nyomású levegő áramoltatható a légtelenített tartályokba. A nyomáskiegyenlítés alatt a vákuumszivatytyúhoz vezető ! 0 mágnesszelepek, valamint az impregnálószert tartalmazó tartályhoz vezető 8 mágnesszelepek zárt állapotban vannak. A 6 tárolótartály, amely az 5 impregnálószert tartalmazza, 13 villamos fűtéssel van ellátva, úgy, hogy az impregnálószer mindenkor a kívánt hőmérsékleten tartható, és folyékony állapotban a 7 vezetékeken, a 8 szelepeken, valamint a 3 lyukas táblán keresztül az 1 tartályba juthat. A 6 tárolótartályban a hőmérséklet az alkalmazott 5 impregnálószerhez igazodik. Korróziógátló olajok alkalmazásánál az impregnálás alapjában véve szobahőmérsékleten is végrehajtható, tehát anélkül, hogy a 13 viliamos fűtést alkalmaznánk. Az olajok viszkozitásának csökkentésére azonban itt is előnyös a némileg megemelt hőmérséklet alkalmazása, például 40—70 C. Korróziógátló viaszok alkalmazásánál a viasz folyási pontja fölött 20—-30 °C-os hőmérsékletet alkalmazunk. Az impregnálószer a 8 szelepek nyitása után hat az impregnálási hőmérsékletre hevített 4 bányatámokra. Az 1 tartályok a 4 bányatámok hevítésére 14 indukciós tekercsekkel vannak ellátva, amelyek például vízátfolyásos üreges rézvezetőkből állnak, és a szükséges váltakozó feszültségforrásra csatlakoznak. A váltakozó feszültség itt rendes körülmények között 50 Hz frekvenciájú. A szomszédos tartályok egyes 14 indukciós tekercsei — amint a rajzon látható — sorbakapcsolhatók, és az áramerősséget, illetve a feszültséget a mindenkori szükségelt fűtőteljesítmény határozza meg. Miután elértük a hőkezelési, illetve impregnálási hőmérsékletet, a villamos feszültséget fojtással csökkentjük, illetve lekapcsoljuk. A bányatámokat alkalmasan kialakított drótkosarakba lehet helyezni, légkeringtetéses kályhákban való hőkezelés céljára, ezeket a rajzon nem ábrázoltuk. A melegítést azonban természetesen magában a merítő impregnáló készüléknek a tartályában is végezhetjük, amikor is a melegítést levegővel töltött vagy légtelenített tartályban végezhetjük. Amennyiben a bányatámok melegítését légkeringtetésű kályhában végezzük, úgy szükséges, hogy a bányatámokat az előírt kezelési idő leteltével említésre méltó lehűlés elkerülésével haladéktalanul az 1 tartályokba helyezzük át c-s 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
