177235. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a vér oxigéntelítettségének autometikus,in vivo meghatározására
NÉPKÖZTÁRSASÁG I SZABADALMI LEÍRÁS 177235 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1978. IX. 13. Közzététel napja: 1981. II. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1982. X.31. (ME—2200) Nemzetközi osztályozás : G 01 N 33/16 f......... . ç ... \ A Feltalálók : Szabadalmas : Bukna Péter oki. üzemmérnök, Budapest Medicor Művek, Budapest Mészáros Ferenc oki. üzemmérnök, Budapest Nagy Ferenc oki. gépész- és villamosmérnök, Budapest Tóth Ferenc oki. villamosmérnök, Budapest Berendezés a vér oxigéntelítettségének automatikus, in vivo meghatározására í A találmány tárgya berendezés, amely alkalmas a vér oxigéntelítettségének automatikus, in vivo meghatározására, fotometriás, transzmissziós úton mérő, fülérzékelő segítségével. Ismert tény, hogy a vér oxigéntelítettségének értéke 5 mind a felnőttek, mind a csecsemők esetében fontos diagnosztikaijellemző. Meghatározása in vitro és in vivo történhet, azaz levett vérmintán végrehajtott mérés ill. a test felületére helyezett, alkalmasan kialakított érzékelő segítségével. Mindkét eljárás a klinikai oximetria témakörébe 10 tartozik, amely összefoglaló elnevezése a vér oxigéntelítettségének fotometriás úton történő meghatározására irányuló vizsgálatoknak, továbbá, a keringési rendszer más paramétereinek meghatározására irányuló ún. festékdiluciós vizsgálatnak is. 15 Az in vitro mérés pontosabb értéket szolgáltat, azonban a méréshez szükséges artériás vér levétele — különösen csecsemők esetében — a szervezet jelentős megterhelésével jár, meglehetősen sok előkészítő műveletet igényel és nem teszi lehetővé a mért paraméter folyamatos figyelését. 20 Az elmondottak alapján érthető az a régi törekvés, hogy olyan, az in vitro mérőkészülék pontosságát megközelítő in vivo mérőberendezést hozzanak létre, amely minimális kezelési igény mellett egyúttal alkalmas a mért paraméter folyamatos megfigyelésére is. E törekvés jegyében az idők 25 folyamán több, a gyakorlatban eredményesen alkalmazott berendezés alakult ki. Közös jellemzőjük, hogy a fülre helyezett, fotometriás, transzmissziós úton mérő érzékelőt alkalmaznak. A fül ugyanis anatómiai felépítésénél fogva, továbbá amiatt, hogy saját szükségletét jóval meghaladó 30 2 vérmennyiséget tartalmaz, igen alkalmas oximetriás mérések céljára. Az eddig kialakult berendezések két változata különböztethető meg, aszerint, hogy a mérés szempontjából zavaró tényezőként jelentkező fülszővet hatását hogyan küszöbölik ki. Az egyik változat szerinti berendezések esetében a fotometriás méréstechnika klasszikus szabályai szerint járnak el. Fülérzékelőjük vázlatos felépítése az 1. ábrán látható. Az 1 fényérzékelő ház és a 2 fényforrás ház között elhelyezkedő fülszövetből a 3 menetes orsóval tengelyirányban elmozdítható 2 fényforrás ház segítségével lehet a fülszövetből a vért kipréselni. A vérmentes fülszövet képviseli a referencia — állapotot, ehhez viszonyítjuk a vérrel telt fülszövet esetén kapott kimenőjelet. A kimenő jelből — megfelelő feldolgozó egység segítségével — meghatározható a vér oxigéntelítettségének értéke, ill. a vérbe juttatott festék mindenkori koncentrációja. A mérési eljárás — éppen a manuális beállítás folytán — két hibalehetőséget rejt magában: sem a fülszövet összeszorításának, sem pedig a 2 fényforrás ház azt követő kilazitásának mértéke nem definiálható pontosan. Ez a tény pedig jelentősen befolyásolhatja a pontosságot, többek között azért is, mert a tapasztalatok szerint in vivo mérésnél célszerűbb a párhuzamos fénynyaláb helyett szórt fénnyel átvilágítani a mérendő mintát. Az oximetriás mérőberendezések másik ismert csoportját a Hewlett Packard (USA) cég 47201A típusú készüléke képviseli. Ebben a berendezésben a fülérzékelő pofái nem mozdíthatók el, a fül összeszoritására nincs szükség. A ké-177235
