177223. lajstromszámú szabadalom • Eljárás duzzasztott kőzetekből szervetlen kötőanyagú hőszigetelő anyagok előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 177223 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Bejelentés napja : 1976. VI. 15. (KO—2795) Közzététel napja: 1981. II. 28. Nemzetközi osztályozás: C 04 B 21/00 C 04 B 29/00 HIVATAL Megjelent: 1982. X. 31. Feltalálók: Szabadalmas: Andrejkó Gyula vegyészmérnök, Budapest 25°;, Könnyű beton Jozefka Antal vegyészmérnök, Budapest 10% és Szigetelőanyagipari Lauter Emil vegyészmérnök, Budapest w —J o Vállalat, Liber Kázmér vegyészmérnök, Budapest 15° * ^ o Budapest Zalán György vegyész, Budapest *>«« Eljárás duzzasztott kőzetekből, szervetlen kötőanyagú hőszigetelő anyagok előállítására 2 A találmány tárgya eljárás duzzasztott kőzet alapú, szervetlen kötőanyagú hőszigetelő anyagok előállítására, szervetlen kötőanyagként célszerűen hidraulikus kötőanyagokat, például cementet vagy gipszet használva. Ismeretes, hogy a savanyú vulkáni kőzetek közé tartó- 5 zik egy olyan üveges szerkezetű és 1—6% mennyiségben kötött szerkezeti vizet tartalmazó típus, amely hirtelen 1000 °C körüli hőmérsékletre hevítve ezt a szerkezeti vizet leadja, aminek következtében a távozó szerkezeti víz a meglágyult kőzetet eredeti térfogatának a többszörösére 10 duzzasztja. Ha ezt a megduzzasztott anyagot ezután a felhevítéshez hasonlóan hirtelen lehűtik, akkor könnyű, porózus anyagot, vagyis duzzasztott kőzetet kapnak. Az ilyen típusú kőzetek közé tartozik a perlit (Rudnai Gyula: „Könnyűbeton” c. könyvének 137. oldala; a könyv 15 1961-ben a Műszaki Könyvkiadó gondozásában jelent meg), a pumicit ( 166 309 számú magyar szabadalmi leírás), horzsakövek, horzsakőtufák, illetve az előbb felsoroltaktól kőzettani szempontból kissé eltérő vermikulit. A duzzasztott kőzetek közül a duzzasztott perlitet (a továbbiak- 20 ban az egyszerűség kedvéért perlitként említjük) használják fel az ipari gyakorlatban a legnagyobb mennyiségben, minthogy alacsony halmazsűrűségű (50—200 kg/m '), nagy porozitású (95%) anyag és ezeknek a tulajdonságainak a következtében jó hőszigetelő (hővezetési tényezője 25 0,035—0,06 W/mk) és hangelnyelő képességgel rendelkezik. Kedvező tulajdonságaira tekintettel a perlitet például ömlesztve feltöltés formájában; perlitbetonként helyszíni keveréssel; vakolatként; előre gyártott, szervetlen kötésű elemek (gipszperlit válaszfallap) formájában; kerámiáké- 30 1 tésű válaszfallapként vagy bitumenkötésű perlitként (bítumóperlit) hasznosítják az építőiparban (Kardos—Valkó: „Építőipari Kézikönyv”, 233—234. oldal; a könyv a Műszaki Kiadó gondozásában 1973-ban jelent meg). Az említett hőszigetelő tulajdonságú termékek gyártása során két, egymással ellentétesen ható tényezővel kell számolni. A jó hőszigetelő képesség biztosítása, illetve megtartása céljából minél alacsonyabb testsűrűség elérése a kívánatos, míg a beépítési s/ilárdság eléréséhez, illetve biztosításához a kötőanyagtartalom növelése szükséges. Az utóbbi intézkedés következtében viszont nő a testsűrűség és ennek következtében a hővezetési tényező. E két ellentétes tényezőre tekintettel a jelenleg ismert perlitalapú termékek, illetve szerkezetek csak egy kompromisszum eredményének tekinthetők. Hátrányuk ugyanakkor, hogy vagy nem elég jó hőszigetelők (jónak akkor minősül egy termék, ha hővezetési tényezője legalább 0,14 W/mk), vagy nem elég könnyűek (és így a szakipar nem szívesen alkalmazza őket), vagy pedig szilárdsági tényezőik nem elég jók ahhoz, hogy hőszigetelő szerkezetként az előírt biztonsági követelményeknek megfeleljenek. Az említett tulajdonságbeli hátrányokon túlmenően az ismert perlitalapú termékeknél, illetve szerkezeteknél a gyártásuk során is jelentős technológiai nehézségek merülnek fel, amely nehézségek egyben visszahatnak a termékek minőségére is. E nehézségek közül a legjelentősebb az, hogy a perlit és a szokásosan alkalmazott kötőanyagok halniaztérfogat-súlya között körülbelül egy nagyságrendnyi különbség van. aminek következtében a kötőanyag kötéséhez szükséges víz adagolásakor a perlit és a kötő-177223
