177160. lajstromszámú szabadalom • Berendezés végszerű termékek, főként végszerű textiliák víztelenítésére
3 177160 4 szintén tömör acélszalag van. A szűrőzónában áthaladó anyagpálya keresztmetszete tehát a következő: tömör acélszalag, szárítandó anyagpálya, vékony, porózus lemez, filclemez, tömör acéllemez, henger. Ebből jól látható, hogy a szárítandó anyag- 5 pályát csak egy oldalról érinti kapilláris hézagokkal rendelkező szalag, ez itt a porózus acél- vagy műanyagszalag. Ebből folyóan a szárítandó anyagpálya csak az egyik oldalról vízteleníthető, míg a másik oldalon a tömör acélszalag következtében a nedves- 10 ség az anyagpályában marad. Végtelenített anyagpályák szárítására való berendezést ír le az 536 475 sz. svájci szabadalmi leírás. Itt támaszelemként hosszirányban elrendezett műanyagszálak szolgálnak és erre nem-szőtt textília 15 van tűskezelés útján rádolgozva. A nem-szőtt textília azonban ebben a megoldásban is csak a szárítandó anyagpálya egyik oldalán található meg, úgy hogy a víztelenítés csak az egyik oldalon történik meg. 20 Összefoglalva megállapítható tehát, hogy a víztelenítést szolgáló ismert berendezések lényeges hátrányokkal rendelkeznek. Ilyen például a nem kielégítő, csak az egyik oldalon történő víztelenítés. Ehhez járul a víztelenítendő anyagok esetleges 25 károsodása a víztelenítési folyamat során. A találmánnyal célunk a fentiekben vázolt valamennyi nehézség egyidejű kiküszöbölése és olyan berendezés kialakítása, amely a víztelenítendő anyagpálya károsodása nélkül teszi lehetővé az 30 anyagok fokozott mértékű víztelenítését. A találmánnyal megoldandó feladatot ennek megfelelően, a víztelenítés mértékének fokozásában és a sajtolózóna nyomáseloszlásának javításában jelölhetjük meg. 35 A találmány alapja az a felismerés, hogy a kitűzött feladat egyszerűen megoldódik, ha az anyagpálya mindkét oldalát szabályozott módon tesszük alkalmassá a kivont víz elvezetésére. A találmány szerinti berendezés tehát olyan is- 40 mert víztelenítő berendezés továbbfejlesztése, amelynek vízelvezető sajtolóelemei, célszerűen furatos sajtolóhengerei között két, a víztelenítendő anyagot közrefogó, célszerűen végtelenített szitalemez van elrendezve. A továbbfejlesztés vagyis a ta- 45 lálmány abban van, hogy a sajtolóhengerek és a szitalemezek között egy-egy, laza fémlemez van elrendezve. Ez tehát azt jelenti, hogy a víztelenítendő fnyagpálya mindkét oldalán van egy-egy filclemez, méghozzá nem közvetlenül az anyagpályával 50 érintkező módon elrendezve, hanem az anyagpályától szitalemezekkel elválasztva. Mint látni fogjuk, ez az intézkedés viszonylagos egyszerűsége ellenére is maradéktalanul biztosítja a fentiekben említett összetett követelmények egyidejű kielégítését. 55 A találmány értelmében célszerű, ha a laza filclemez végtelenített kialakítású. A kivont nedvesség elvezetése érdekében célszerű, ha a szitalemezek kapilláris szívómagassága azonos a sajtolóhengerek kapilláris szívómagassá- 60 gával, a laza filclemezek kapilláris szívómagassága ennek 10— 100-szorosa. Szintén a biztos folyadékelvezetést segíthetjük elő azzal, ha a szitalemezeket egyrétegű, kis víztárolókép ,ségű anyagból alakítjuk ki. 65 A filclemezek és a sajtolóhengerek közötti megfelelő érintkezést segíthetjük elő azzal, ha a találmány szerint, célszerűen a laza filclemezeket a szitalemezek terelőgörgőitől független, külön terelőgörgőkkel vezetjük meg. A találmányt a továbbiakban a rajz segítségével részletesen ismertetjük. A rajzon az 1. ábra a berendezés vázlatos oldalnézete, a 2. ábra a sajtolózóna metszete nagyított léptékben, a 3. ábra a sajtolózóna kapilláris viszonyait mutató kép. Az 1. ábrán jól látható, hogy esetünkben a sajtolóelem egy felső 1 sajtolóhengerből és egy alsó 2 sajtolóhengerből összeállított hengerszékként van kiképezve. A hengerek tengelyeit összekötő síkban legkisebb a sajtolórés mérete, következésképpen a hengerszékre feladott, illetve a sajtolózónába bevezetett anyagokat itt terheli a legnagyobb nyomás. A felső 1 sajtolóhenger felszínére egy felső 3 filclemez, erre pedig egy 5 szitalemez van felfektetve. Ennek tükörképeként az alsó 2 sajtolóhengerre elsőként egy alsó 4 filclemez, majd egy 6 szitalemez van felfektetve. Végül üzem közben a víztelenítendő 7 vég a két 5 és 6 szitalemez van elrendezve. Találmányunk szempontjából lényeges az, hogy a filclemezek és a szitalemezek nincsenek összefűzve, hanem üzem közben egymástól elválasztva, külön-külön pályákon futnak. így a 3 és 4 filclemezek a 8 és 9 terelőgörgőkön, az 5 és 6 szitalemezek pedig a 10 és 11 terelőgörgőkön vannak a berendezésben megvezetve. Következésképpen a filc és a szita csak az 1 és 2 sajtolóhenger között kerül egymással érintkezésbe. Az 1 és 2 sajtolóhengerek felszíne önmagában ismert módon van a víz elvezetésére kiképezve. Találmányunk szempontjából rendkívül lényeges az, hogy a 3 és 4 filclemezek kapilláris szívómagassága 10—1000-szerese az 5 és 6 szitalemezek kapilláris szívómagasságának. A sajtolózónának a 2. ábrán nagyítva feltüntetett keresztmetszetében látható, hogy esetünkben az 1 és 2 sajtolóhengerek felszíne 12 és 13 furatokkal van ellátva a víz elvezetésére. Az anyagrétegek elrendezését az 1. ábra kapcsán ismertettük. Üzem közben az 1 és 2 sajtolóhengerek nyomóerejének hatására a 7 végben bekövetkező átmeneti alakváltozás sajtolja ki a vizet ennek kapillárisaiból. A kisajtolt víz az 5 és 6 szitalemezeken, a 3 és 4 filclemezeken, végül a 12 és 13 furatokon keresztül távozik a sajtolózónából. A 3. ábrán a sajtolózóna kapilláris viszonyait érzékeltettük. A vizet a 7 vég finom kapillárisaiból az 5 és 6 szitalemezek nagy átmérőjű kapillárisaiba vezetjük, ahonnan az a 3 és 4 filclemezekbe, illetve onnan a 12 és 13 furatokba áramlik. A 3 és 4 filclemezekben levő víznek a 7 végbe történő visszalépését annak révén akadályozzuk meg a sajtolónyomás megszűntekor, hogy az 5 és 6 szitalemezek kapillárisai jóllehet igen nagy átmérőjűek, számbavehető mennyiségű vizet nem képesek tárolni. A találmány szerinti berendezésen különösen 2
