177140. lajstromszámú szabadalom • Berendezés felszíni vizek oldott oxigéntartalmának növelésére
5 177140 6 ló dúsítását szolgálja a találmány szerinti berendezés. A berendezés 4 csó'rácsának oldalaitól felfelé álló 8 terelőfalakkal van ellátva. E 8 terelőfalak közül egymással szemközt levő kettő az 5 vízszint alatt végződik, míg a másik kettő az 5 vízszint fölé nyúlik. A 8 terelőfalak közül ez utóbbi kettőhöz van kapcsolva egy-egy 9 úszó. Az úszók térfogata és az egész berendezés önsúlya úgy van összhangba hozva, hogy a 4 csőrács síkja az 5 vízszint alatt 400—1400 mm mélységben helyezkedjen el. E mélység természetesen a medence illetve tó mélységétől is függ, ezért az említett számszerű érték csak ajánlásként tekintendő. A 4 csőrács csöveinek oldalain vannak a 6 furatok, amelyeken át a levegő kiáramlik. Ezek a 6 furatok előnyösen 2—4 mm átmérőjűek lehetnek. Az 1 ventillátor teljesítménye és a csőrács mérete valamint a csőrács perforációja akkor előnyös, ha 500—1500 mm vízoszlop értékű túlnyomása van a vízbe juttatott levegőnek. Az 1. és 2. ábrán feltüntetett példakénti kivitelű berendezés működése során az 1 ventillátort a rajzon nem szereplő motor hajtja és a ventillátor a 2 szívási irányban szívja be a levegőt majd a 3 elosztó csövön keresztül a 4 csőrács csöveibe nyomja. A 6 furatokon át lép ki a levegő a vízbe s ennek hatására a 4 csőrács csövei között felfelé irányuló vízáramlás alakul ki a 7 nyilak értelmében. A 7 nyilak szerint áramló víz a 6 furatokon kilépő levegőt felszabdalja és kis vízbuborékok keletkeznek. Az így keletkezett vízbuborékok kisebbek, mintha nyugvó vízbe történne a levegő kibocsátása. Ha a csőrácson kibocsátott légmennyiséget megfelelően választják meg — ami általában a 4 csőrács egy négyzetméterére 30—100 m3 /óra légmennyiség lehet — akkor a 4 csőrács fölött erős turbulencia alakul ki, amely a levegőbuborékok egyesítését majd újbóli szétszaggatását eredményezi. Ez a körülmény az oxigénelnyelés szempontjából igen előnyös. A 4 csőrács feletti térben a víz-levegő keveréke kisebb fajsúlyú, mint a környezeti víz, ezért a 8 terelőfalak között felfelé áramló víz a terelőfalakat elhagyva szétterül. Az 1. ábrán e szétterülést a 10 nyilak mutatják. Az 1. és 2. ábrán feltüntetett berendezés a találmány szerinti megoldásnak mintegy alaptípusaként fogható fel. Természetesen ez az alaptípus is többféle kiviteli alakot képezhet. Például a 9 úszók elhagyhatók, a 4 csőrács mindegyik oldalához olyan 8 terelőfal illeszthető, amelyek az 5 vízszint alatt végződnek. Mind a most vázolt, mind az 1. és 2. ábrán szereplő kiviteli alak alkalmazható lehorgonyzottan, vagyis helytállóan, vagy mozgási lehetőségének meghagyásával, tehát lehorgonyzás nélkül. Ugyancsak megvalósítható a találmány szerinti berendezés előbbi kiviteli alakja akként is, hogy az 1 ventillátor és az azt hajtó motor a parton van és ebben az esetben a 3 elosztócső képezi a kapcsolatot a parton vagy esetleg más helyen helytállóan szerelt ventillátor-motor gépcsoport és az úszómű között. A 3. ábrán szemléltetett példakénti kiviteli alak esetében a berendezés 4 csőrácsához három oldalról 13 terelőfal van rögzítve. Ezek a 13 terelőfalak a vízszint fölé érnek. Az ilyen berendezés külön hajtómű nélkül alkalmas a helyváltoztatásra. A helyváltoztatás szabályozottsága érdekében 15 tutajt lehet alkalmazni, amelynek mint rögzített középpontnak van szerepe és e körül tud keringeni a találmány szerinti berendezést képező úszómű a 12 vonallal jelzett körpályán. Az úszómű mozgását a 14 kormánylapát segítségével lehet még határozottabbá tenni. A 3. ábrán vázolt példakénti kivitel esetében a 4 csőrács csövei között felfelé áramló víz az alacsonyabb terelőfal fölött fog kiáramolni a számjelzés nélküli nyilak értelmében. Ezen áramlás folytán a szemben levő 13 terelőfalra all nyilak szerinti erő fog hatni, s ennek hatására fog az úszómű a 12 vonalakkal jelzett mozgási pályán haladni. E kiviteli alak esetében az úszóműn levő hajtómotort a 16 kábelen keresztül lehet táplálni. A 4. ábra a találmány szerinti berendezés olyan kiviteli alakját szemlélteti, amely vízemelésre is alkalmas. Ennél a kiviteli alaknál a 4 csőrácsot három oldalról 17 terelőfalak veszik körül, míg a negyedik oldalon a 18 csatorna van kiképezve. A 17 terelőfalak a vízfelszín fölé teqednek. A berendezés a 18 csatorna révén a 20 zsiliphez van kapcsolva, amely a berendezést befogadó vízteret választja el egy másik 19 víztértől. Ilyen elrendezés esetén a találmány szerinti berendezés az egyik víztérből a másikba vizet képes szállítani a 21 szintkülönbség ellen. Ez a szintkülönbség 0-20 cm lehet általában. A javasolt kiviteli alak üzemeltetése során természetesen oxigéndúsítás mellett történik a vízszállítás. Az 5. ábra a találmány szerinti berendezésnek iszapfeltárd példakénti kiviteli alakját szemlélteti. Ez a kiviteli alak is mozgó úszóműként van kialakítva, tekintettel arra, hogy az ábrán jobboldali terelőfal nem teqed a vízszint fölé. A találmány szerinti berendezésnek ez a 22 szerkezete a 29 csőrács mezejének megosztását jelenti. A 29 csőrács a 23 válaszfallal van két mezőre osztva. Az 5. ábrán a 23 válaszfaltól balra eső 24 mező alatt a 25 vízszekrény van kiképezve és ehhez a 25 vízszekrényhez a 26 iszapig terjedő 27 cső van rögzítve. A 27 cső célszerűen flexibilis csőként alakítandó ki. A berendezés üzemeltetése során a 29 csőrács csövei közötti felfelé irányuló vízáramlás eredményeként a 26 iszap a 28 nyíl értelmében a 27 csövön keresztül áramlik felfelé. A csőrács 24 mezeje felett felhígul és egyben oxigénben is dúsúl, majd a 30 nyíl szerint tovább haladva fokozódik felhígulása, minthogy elkeveredik a berendezésben felfelé áramló iszapmentes vízzel. Eközben oxigénnel nagymértékben tovább dúsul. Az iszapos víz a 31 nyíl irányában hagyja el a 22 szerkezetet. A 6. ábra a találmány szerinti berendezés olyan kiviteli alakját szemlélteti, amely alkalmas arra, hogy 1,5—6 méter mélységű vizet oxigénben dúsítson. Ennél a berendezésnél a 32 szerkezet van alkalmazva, ahol a terelőfalaknak lefelé történő meghosszabbítását jelentő 33 toldatok vannak fel-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
