177112. lajstromszámú szabadalom • Veszélyt jelző sorvillogó lámparendszer
3 177112 4 van kapcsolva, a jelfogónak a tirisztorral összekött kivezetése pedig a lámpacsoport sorrendben első villantó alapáramkörének töltőellenállásával van összekötve. Ennél a kiviteli alaknál egy lámpacsoporton belül az egyes jelzőlámpák az elsőtől kezdve egymásután felvillannak és egészen az utolsó lámpa felvillanásáig égve maradnak, majd az összes lámpa egyszerre alszik ki és a folyamat ciklikusan ismétlődik. A találmány szerinti sorvillogó lámparendszer egy újabb kiviteli alakjánál az egymást követő villantó alapáramköröknél az izzólámpának a tirisztorral összekötött kivezetése a sorrendben előző és a soronkövetkező villantó alapáramkör ugyanezen kivezetéseivel egy-egy kommutáló kondenzátoron keresztül van összekötve. Ennél a megoldásnál az egyes lámpák csak egy-egy pillanatra villannak fel, de a felvillanások az elrendezés sorrendjét követik, így olyan dinamikus érzetet keltenek, mintha egy fénypont az elrendezés mentén meghatározott irányban végigszaladna. A találmányt a továbbiakban kiviteli példák kapcsán, a rajz alapján ismertetjük részletesebben, a rajzon az 1. ábra a találmány szerinti sorvillogó lámparendszerrel ellátott terelőtábla elől- és felülnézeti képe, a 2. ábra egyedi lámpatestekből kiképezett sorvillogó lámparendszer, a 3a. és a 3. ábra a találmány szerinti sorvillogó lámparendszer első kiviteli alakjának kapcsolási rajza, a 4. ábra a találmány szerinti sorvillogó lámparendszer kapcsolási rajza, és az 5. ábra a 4. ábrán vázolt sorvillogó lámparendszer olyan változata, amelynél az egyes lámpák külön-külön helyezkednek el. Most az 1. ábrára hivatkozunk, amelyen szabványos terelőtáblát tüntettünk fel. A tábla lényegében lapos doboz, és tömített belső felében hét lámpa helyezkedik el. Az egyes izzólámpák előtt az optikai hatást sokszorozó, önmagában ismert kiképzésű, előnyösen sárga színű lencsék helyezkednek el. A jelzőtábla 101 világos és 103 fekete 88 mezői egymást periodikusan követik, és minden mező közepén egy-egy 102 lámpa helyezkedik el. A jelzőtábla 104 oszlopokra 105 bilincsek, 106 kötőelemek és 107 felerősítő kengyelek segítségével van rögzítve. A második ábrán egyedi 2... 7 jelzőlámpákat tüntettünk fel, amelyek zárt lámpatestben helyezkednek el, és egymással többpólusú kábeleken keresztül vannak összekötve. A 3. ábrán a találmány szerinti sorvillogó lámparendszer első kiviteli alakjának kapcsolási rajzát tüntettük fel. A felső ábrán láthatjuk, hogy a lámparendszer lényegében egy 1 impulzusgenerátorból és több láncba kapcsolt 2 ... 8 lámpából áll, az utolsó 9 blokk feladata a ciklusok végének jelzése. Az egyes 2... 8 lámpákhoz egymással teljesen megegyező villantó alapáramkörök tartoznak, amelyek a tápfeszültség pozitív és negatív pontja közé kapcsolt 15 ... 22 izzólámpákból, ezekkel nyitóirányban sorosan kapcsolt 32 ... 38 tirisztorokból, a tirisztorok vezérlőelektródját földelő 48 ... 54 ellenállásokból, 40.. . 46 kondenzátorokból, 24... 31 töltőellenállásokból és 56 ... 63 diódákból áll. Az 1 impuizusgenerátort olyan 11 UJT félvezetőelemes négyszöggenerátor képezi, amelyet 90 fotoellenállás megvilágítása indít be. Az 1 impulzusgenerátor az 56... 63 diódák egymással összekötött anódjaira körülbelül 2 V amplitúdójú impulzusokat kapcsol a 10 beállító potenciométerrel meghatározott ütemben. Az ütem értéke 0,2 és 100 Hz között tetszőlegesen beállítható. Az utolsó alapáramkör izzólámpa helyett 23 jelfogót tartalmaz, amelynek nyugvóérintkezője a tápfeszültséggel sorosan kapcsolódik. A 3. ábrán vázolt kapcsolás működése a következő. Tételezzük fel, hogy sötétedéskor a 90 fotoellenállás az 1 impulzusgenerátort bekapcsolta. A bekapcsolást megelőző pillanatban a 25 ... 31 töltőellenállásokon keresztül az 54... 63 diódák záróirányú előfeszítést kapnak, és még az impulzusok időpontjaiban sem képesek kinyitni. AZ első 32 tirisztor vezérlőelektródja a 14 ellenálláson keresztül azonban olyan előfeszítést kap, hogy az első impulzus hatására kinyit. A 32 tirisztor kinyitásakor kigyullad a 15 izzólámpa, ugyanakkor a 25 töltőellenálláson keresztül a 41 kondenzátor bal oldali fegyverzete közel földpotenciálra kerül, és az 57 dióda záróirányú előfeszítése megszűnik. A soron következő impulzus az 57 diódán keresztül a második 33 tirisztort begyújtja, aminek hatására a második 16 izzólámpa is felvillan. Ez a folyamat egészen addig folytatódik, amíg a 38 tirisztor begyújtása után a soron következő impulzus a 39 tirisztort begyújtja. Ekkor a 15 ... 22 izzólámpák mindegyike ég. A 39 tirisztor vezetési állapota a 23 jelfogót meghúzatja, és ez a rendszer tápfeszültségét megszakítja, és így az összes lámpa kialszik. A 23 jelfogó ismét elenged, a tápfeszültséget visszakapcsolja a vonalra és a vázolt folyamat ciklikusan ismétlődik. A példakénti esetben hét izzólámpát szerveztünk egy csoportba. Természetesen lehetőség van arra is, hogy ettől eltérő számú lámpát foglaljunk össze egy csoporttá. A gyakorlatban nagyon kellemes fényérzetet kelt az az elrendezés, amelynél az 1. ábrán vázolt jelzőtábla páros számú lámpából áll, és a lámpák első fele és második fele egy-egy csoportot képez, amelyek egymással szinkron azonos irányban villognak. A 4. ábrán vázolt ' elrendezés lényegében megegyezik a 3. ábrán vázolttal, a különbséget csupán az képezi, hogy a jelfogót tartalmazó utolsó alapáramkör elmarad, és az izzólámpáknak a tirisztorok anódjaival összekötött kivezetései egymással 64.. . 70 kommutáló kondenzátorokkal vannak összekötve. A 64... 70 kommutáló kondenzátorok olyan üzemi feltételeket teremtenek, hogy egy adott izzólámpa csak a soron következő izzólámpa begyújtásáig ég, mivel a következő tirisztor begyújtása az előzőt automatikusan kioltja. A kioltás folyamatának szemléltetésére tételezzük fel, hogy a 33 tirisztor és a 16 izzólámpa begyújtott állapotban van, az összes többi azonban lezárt. A 66 kommutáló kondenzátornak a 17 izzólámpával összekötött fegyver-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
