177081. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az allicin ciklodextrin zárványkomplexének előállítására
5 177081 6 /3-ciklodextrinre jellemző reflexiós csúcsok 20 ° az allicin-/3-ciklodextrin zárványkomplexre jellemző reflexiós csúcsok 2 9 ° 4,7° 5,75° 9,0° 6,55° O vq o 6,80° 12,3° 11,55° 15,3° 11,80° 16,0° 16,75° 19,6° 17,00° 17,30° 17,90° 20,60° Az allicin folyadék, ezért röntgendiffrakciós jellemzőkkel nem rendelkezik. Az allicin és a /3-ciklodextrin között létrejövő komplex kötéstípust a termikus analízis eredményei is bizonyítják. A j3-ciklodextrin DSC-görbéjén (Differential scanning calorimetry) 63 °C-nál és 300°C-nál figyelhető meg egy éles csúcs, az első a /3-ciklodextrin nedvességtartalmának elvesztése a második a /3-ciklodextrin termikus bomlására jellemző. Hasonló módon a DTG (Differencial Termogravimetrikus) görbe is 70 illetve 290 °C-nál mutat két csúcsot. Ezek magyarázata ugyanaz, mint az előzőé. Az allicin DSC és DTG-görbéje egyaránt 125 °C-nál mutat egy éles csúcsot, mindkét görbén ez az allicin elpárolgását jelenti. Az allicin-/3-ciklodextrin zárványkomplex DSC-görbéjén 33, 205 és 315°C-on figyelhető meg egy-egy csúcs, hasonlóképpen a DTG-görbén 45, 225 és 305 °C-nál. Az első csúcs ez esetben is az adszorbeált nedvesség elveszítését jelzi, a 300 °C körüli csúcsok a ciklodextrin termikus bomlását, a 205-225 °C közötti csúcs azonban a komplex disszociációját jelzi. Az allicint /3-ciklodextrinnel egyszerűen összekeverve és hasonló vizsgálatoknak alávetve ugyancsak a 60 és a 300 °C körüli hőmérsékleteknél jelentkezik éles csúcs, ami a nedvességtartalom elvesztését, illetve a bomlást jelenti, de emellett 225 °C-on egy kis, de szignifikáns csúcs is megfigyelhető, ami azt jelenti, hogy hevítés közben az allicinből és a 0-ciklodextrinből, bár kis mennyiségben, de zárványkomplex képződött, amely a komplex jellemző bomlási hőmérsékletén, 225 °C-on veszíti el allicintartalmát. A zárványkomplexek termostabilitásának jellemzésére jól bevált módszer az ún. TAS-technika. Ennek lényege az, hogy a vizsgálandó anyagot egy kis csőbe záijuk, melynek csak egyetlen kapilláris nyílása van. A csövet a bezárt anyagai együtt egy programozott sebességgel felfűtött kemencében hevítjük, a kapilláris végződés nyílásának közvetlen közelébe (fél mm távolságra) egy rétegkromatográfiás lemezt helyezünk el. Amelyet 20°C-ként 6 mm-el továbbítunk. Lényeges, hogy vagy a vizsgált anyag sajátmaga tartalmazzon vízgőz formájában szabaddá váló vizet, vagy az anyagot keverni kell valamely a hevítés hatására vízgőzt leadó anyaggal (pl. keményítő szilikagél stb.). A hevítés hatására szabaddá váló anyagot a kiáramló vízgőz magával ragadja és az a hideg kromatográfiás lemezen kondenzál, így 100 °C-300°C4g 20°C-ként frakciókat veszünk fel, a teljes felvétel után a kromatogramot a szokásos módon a célnak megfelelő oldószereleggyel futtatjuk, majd megfelelő reagensekkel előhívjuk. A tiszta allicin esetében már 100 és 120 °C közötti hőmérsékleten az anyag teljes egészében illékonnyá válik és a lemezre „köpődik”. A kettőskötések nagyrésze ilyen körülmények között elbomlik, így az anyag jelentős része nem reagál a specifikus reagensekkel. Az előhívásra a szérium-IV-szulfátos kénsavas roncsolás bizonyult alkalmasnak, illetőleg az UV-fényben történő vizsgálat. 100 °C felett az anyag 5—6 komponensre bomlik, melyek közt éles határt nem lehet megvonni. A lényeg az, hogy 120 °C felett gyakorlatilag már nincs allicin a hevített rendszerben. Ha az allicint ciklodextrinnel egyszerűen elkeverjük és ezt a keveréket vizsgáljuk a fenti módon, akkor 120°C-on az allicinnek, illetve bomlástermékeinek a túlnyomó többsége eltávozik a hevített rendszerből, 140 °C-on már csak 3-4 (nyomokban jelenlevő) illékony komponens figyelhető meg afölött — a ciklodextrin bomlásának a megkezdéséig - nem mutatható ki anyagkilépés a kapilláris nyílásán. Amennyiben az allicin-ciklodextrin zárványkomplexet hevítjük, a fentiekben leírt módon, akkor 100 °C-on csak kismennyiségben — nyomokban — mutatható ki a lemezen allicin, (jódgőzzel pozitív reakció) 140 °C körül indul meg az allicin távozása, de bomlástermékek csak 140 °C felett jelennek meg. 160°C-tól kezdődően 3-5 komponens figyelhető meg és ezek közül már egyik sem ad specifikus reagensekkel pozitív reakciót, tehát az allicin a komplexből kilépve azonnal elbomlik ilyen körülmények között. A vizsgálatok bizonyítják azt, hogy a komplex hővel szemben lényegesen stabilisabb mint szabad állapotában az allicin. 2. példa A bemért anyagok mennyisége, az oldószerek mennyisége és minősége az előbb leírtakkal azonos. De a reakcióelegyből a kristályos zárványkomplexet fagyasztva szárítással nyeljük ki. A liofilezett termék igen finom szemcsés anyag, melynek alig érezhefő fokhagyma illata van, mivel ilyen módon a komplex felületén csak kevés adszorbeált allipin marad. Irodalmi adatok szerint patkányokon per os 1,6 g/kg/nap 0-ciklodextrin hat hónapon át alkáliévá semmiféle toxikus elváltozást nem eredményezett [OYO YAKURI 10/449. (1975)]. Az allicin per os LDS0 értéke patkányon 0,6g/kg [Helv. Chim. Acta 31/189. (1948)]. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
