177055. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a talajban éső rovarok irtására
3 177055 4 vagy nitrocsoporttal helyettesített fenilcsoport, X4 jelentése pedig oxigén- vagy kénatom, R4 1-6 szénatomos alkilcsoportot, adott esetben halogénatommal, metil- vagy nitrocsoporttal helyettesített benzilcsoportot, adott esetben halogénatommal, metil- vagy nitrocsoporttal helyettesített fenilcsoportot jelent és Xi, X2 és X3 jelentése oxigén- vagy kénatom. Az (1) és (III) általános képletű vegyületek előállítását, tulajdonságait a 133 589 és 141 951 számú csehszlovák szabadalmi leírásokban írták le. A vegyületek például szerves foszforsavkloridok és 2,4-diszubsztituált 3-oxo-5-hidroxi-piridazin reakciója útján állíthatók elő. A fenti vegyületek talajinszekticid hatásáról irodalmi adat nem található. Azt találtuk, hogy hatóanyagként az (V) általános képletű piridazin-5-il-foszfor- vagy -tiofoszforsavésztereket tartalmazó szerek — ahol a képletben R, R2 és R3 1 -4 szénatomos alkilcsoportot, R4 1—6 szénatomos alkilcsoportot, 2—6 szénatomos alkenilcsoportot, ciklohexil-, fenil- vagy benzilcsoportot jelent és Xi, X2 és Y jelentése oxigén- vagy kénatom - a talajban élő kártevőkkel, főleg a Coleoptera, Diptera és Lepidoptera fajokhoz tartozó kártevőkkel szemben igen hatékonyak. Népgazdasági szempontból különösen jelentős a pattanóbogarak (Elateridas) lárvák, főleg az Agriotes és Corymbites drótférgekhez tartozó fajok (így például Agriotes obscurus, Agriotes ustulatus, Agriotes lineatus, Corymbites aeneus, Corymbites latus) lárvái ellen kifejtett hatás, továbbá a Scarabeidae és Chrysomelidae lárvái, kétszárnyúakhoz tartozó közönséges viráglégy (Anthomydae), a gyökérlegyek (Psilidae) lárvái és a bagolypillék (Noctuidae) földben élő hernyói elleni hatás. A találmány szerinti szerekben alkalmazható hatóanyagokat a felhasználáshoz alkalmas készítményekké, így oldatokká, emulziókká, szuszpenziókká, porokká, pasztákká és granulátumokká alakíthatjuk. A fenti készítményeket különböző módon állíthatjuk elő, például segédanyagok, így folyékony oldószerek vagy szilárd anyagok felhasználásával, amikor is adott esetben felületaktív anyagokat, így emulgeáló- vagy diszpergálószereket is alkalmazunk. Amennyiben oldószerként vizet alkalmazunk, szerves segéd-oldószereket is adhatunk az elegyhez. Szerves oldószerként főleg aromás szénhidrogének, így xilol vagy toluol, klórozott aromás szénhidrogének, például klórbenzol, valamint bizonyos ásványolaj frakciók, továbbá metanol és butanol jöhet szóba. Erősen poláris oldószerek így dimetilformamid, dimetilszulfoxid, valamint víz szintén alkalmazhatók. Szilárd halmazállapotú hordozóanyagként például kaolint, alumíniumoxidot, krétát, talkumot és szilikátokat használhatunk fel. Emulgeálószerként mind nemionos, mind ionos felületaktív anyagok alkalmasak, így például zsírsav-polioxiészterek, alkilarilpoftglikoléterek, alkil- és arilszulfonátok. Diszpergálószerként például szulfitszennylúgokat vagy metilcellulózt alkalmazhatunk. A találmány szerinti talajinszekticid szerek legelőnyösebb felhasználási formája a granulátum. A granulátumot általában úgy állítjuk elő, hogy 1-25 súly% hatóanyagot a 0,2-3,0 mm szemcseméretre (a kezelendő növény fajtájától függ) granulált hordozóanyagra permetezünk, amikor is adott esetben segédanyagokat, így stabilizátorokat, stb. is használunk. Granulált hordozóként kaolint, attapulgitot, diatomaföldet, kovasav-gélt stb. alkalmazhatunk. A felvitt hatóanyag mennyisége a granulált hordozó nedvszívóképességétől függ. Az O-etil-S-feniletil-ditiofoszfonát, 0,0-dietil-S-(etiltiometil)-ditiofoszfát, 0,0-dietil-0-4-nitrofenil)-tiofoszfát, 2,3-dihidro-2,2-dietil-0-(3,5,6-triklór-2-piridil)-tiofoszfát bázisú ismert talajinszekticid szerekkel szemben a találmány szerinti, 2,4-diszubsztituált 3-oxo-5-(2H)-piridazinilfoszfor- és tiofoszforsavésztereket tartalmazó szereknek több előnye van: fizikai-kémiai tulajdonságaik előnyösek, a hatóanyagok majdnem szagtalanok, a talajban kielégítő mértékben stabilak, nem fitotoxikusak, és a talajban alkálifém-bázisokkal könnyen bonthatók. Fő előnyük azonban a hatás rendkívüli tartóssága. A találmányt az alábbi példákkal közelebbről megvilágítjuk, a találmány azonban nem ezen példákra korlátozódik. 1. példa A találmány szerinti szerek hatása a pattanóbogár (Elateridae) lárvái ellen. A kísérlethez szükséges földet szárítjuk, szitáljuk, majd a kívánt talajszerkezetet alakítjuk ki. Megvizsgálandó koncentrációként 200 g talajt 2 liter űrtartalmú üvegedénybe bemérünk, hozzáadjuk a találmány szerinti szert, és az üvegedényt rázógépen 5 percen keresztül rázzuk. A kezelt talajt ezután 12 cm magasságú, 5 cm átmérőjű hengerekbe töltjük. A henger belseje PVC-fóliával van megmerevítve, a fólia alsó végét poliamidszövet és gumiszalag segítségével a henger alján rögzítjük. Az így előkészített hengert Petri-csészére helyezzük. Mindegyik hengerbe 5—5 db pattanó bogár-lárvát telepítünk, és a talaj felületét 10 ml vízzel öntözzük. Minden hengerbe 3-3 szem kukoricát is adunk, hogy a lárvák ne egyék meg egymást. A hengereket 22 ± 2°C hőmérsékletű páratartalmú helyiségbe visszük át. Minden kísérletet 6 ismétléssel végzünk. A hengerekben levő talajt minden második napon 10 ml vízzel nedvesítjük. 14 nap elteltével kiértékeljük a kísérletet oly módon, hogy az elpusztult lárvák számát megállapítjuk, és az átlagértéket százalékban fejezzük ki. A hatás tartósságát szintén a fenti módszerrel állapítjuk meg azzal a különbséggel, hogy a pattanóbogár-lárvákat csak 14 nappal a talajkezelés után telepítjük a hengerbe. A kapott eredményeket az alábbi 1. és 2. táblázatban adjuk meg. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
