177049. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szilárd hulladékok elgázosítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 177049 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1977. IV. 12. (UI-258) Amerikai Egyesült Államok-beli elsőbbsége: 1976. IV. 12. (675 935) Közzététel napja: 1980. XII. 27. Megjelent: 1982. V. 31. Nemzetközi osztályozás: F 23 G 5/00 i Feltaláló: Anderson John Erling mérnök Katonah, New York, Amerikai Egyesült Államok Szabadalmas: Union Carbide Corporation, New York, Amerikai Egyesült Államok Eljárás szilárd hulladékok elgázosítására 1 A találmány tárgya eljárás szilárd hulladékok el­­gázoátására, ahol a hulladékból fűtőanyagot vagy a vegyiparban hasznosítható gázt nyerünk. A szilárd városi szemét lerakásának, illetve eltün­tetésének legolcsóbb és egyszerűbb módja a nyitott 5 helyen történő lerakás. A nyitott gócokban elhelye­zett kezeletlen szemét azonban számos komoly problémát jelent. A felhalmozott hulladék kilúgozá­sával szennyeződik a talajvíz, elértéktelenedik a sze­métlerakóhely körüli földterület, tűzveszély és rág- 10 csáló-fertőzés veszélye áll fent. A fentinél egy fokkal előnyösebb megoldás a higiénikus körülmények között végzett feltöltés, amelynek során a szemetet komposztálják, és föld­del fedik be. A nagyvárosok növekedése során azon- 15 ban ez a megoldás sem tartható, minthogy egyre kevesebb szeméttárolásra alkalmas hely található, és a szemétlerakóhely rontja a városképet is. A fenti megoldásokat bizonyos esetekben kiegé­szítik a hulladéknak a lerakás, illetve feltöltés előtt 20 végzett hamvasztásával. A hagyományos módon vég­zett elhamvasztás azonban — jóllehet a lerakandó szilárd hulladék mennyiségét nagymértékben csök­kenti és ugyancsak csökkenti bizonyos mértékben a környezet szennyezését is, számos környezet- 25 védelemmel kapcsolatos problémát jelent. Ez elham­vasztáskor ugyanis a levegőszennyezés káros hatása jelentkezik, és a hamvasztás után megmaradó hulla­dék, illetve hamu biológiailag nem teljesen inaktív, ezért mindenképpen földdel való beborítása kívána- 30 2 tos. További hátránya a hagyományos módon vég­zett elhamvasztásnak, hogy az elhamvasztás során nyerhető energia, illetve hasznos anyag mennyisége minimális. Ezért, bár a hamvasztással a lerakódó hulladék mennyisége mintegy 80—90%-kal csök­kenthető, a hulladék feldolgozás problémáját ez az eljárás sem oldja meg. A hulladékfeldolgozás területén alapvető változást jelentett a 3 729 298 számú USA szabadalmi leírás­ban ismertetett eljárás. Az eljárásnak az a lényege, hogy a hulladékot függőleges csőkemencébe adagol­ják. A hulladék beadagolása a csőkemence felső ré­szénél történik, míg a csőkemence aljába oxigént vezetnek. A hulladék elégetésére, illetve feldolgozá­sára alkalmazott csőkemence lényegében három zó­nából áll. A felső részen helyezkedik el a szárító­zóna, középen van a hőbontó vagy pirolizáló zóna, és alul az égető, illetve olvasztó zóna, vagy kemen­ceágy helyezkedik el. Az ismertetett zónák nem különülnek el élesen egymástól a csőkemence hossza mentén. A csőkemencébe beadagolt hulladék lefelé halad a berendezésben, és a felfelé áramló forró gáz először kiszárítja, majd a hulladék a kemence aljába kerülve pirolizálódik. A pirolízis során a hul­ladékban levő szerves anyagok elbomlanak, és ma­gas hőmérsékleten krakkolódnak. A krakkolás oxi­gén-szegény atmoszférában történik, és ennek ered­ményeképpen szénmonoxid, hidrogén és elszenese­dett hulladék keletkezik. Ahogy az anyag a piroli­záló zónában lefelé halad, jelentős része gőz-alak-177049

Next

/
Oldalképek
Tartalom