177040. lajstromszámú szabadalom • Precíziós acélforma téglablokk vízszintes helyzetben történő gyártásához
3 177040 4 formát leemelik a téglaolokkról, amely így deszkán, felállítva tárolható. A jelenleg alkalmazott acélformák konstrukciója nem elég merev, ugyanakkor az oldallapok közül csupán egy nyitható, a többi fixen van kialakítva. Ezért kizsaluzáskor a téglablokk rendszerint megsérül, részben a gyenge acélforma deformálódása, részben a rögzített oldalfalak tapadó hatása következtében. A fentiek eredményeképpen az előállított téglablokkok méret és alakhibái elérik a 30-40 mm-t. Ezeket a hibákat csak nagy mennyiségű habarcs felhasználásával lehet kijavítani. A blokkok kötőanyaga a munkahelyek közötti szállítás során a formák deformálódása miatt gyakran megszakad, rendszerint már a kötési idő elején. Ezért a téglablokkoknak a formából történő kivétele és a szállítás alatt igen gyakori a törés. Ennek menynyisége eléri a 8—12%-ot. A formák rossz záródása miatt a kötőanyag-veszteség igen nagy. Ezen túlmenően a téglablokkok kötésére beadagolt habarcsot a formában kézzel egyengetik, ami egyrészt nem biztosítja a szükséges simaságot, másrészt jelentős mennyiségű kötőanyag fölösleges felhasználását eredményezi. A hagyományos acélformákkal előállított, rendszerint alakhibás blokkok beemelése során többszörös daruzási költség jelentkezik, minthogy a téglablokkok felállítása igen hosszú időt és többszöri újrabeállítást igényel. A mérethibák következtében a téglablokkokat gyakran csak bizonyos faragási munka után lehet behelyezni, és ugyancsak faragást igényelnek ezek az elemek a nyjlászáró szerkezetek helyeinél, illetve1 sarkainál. Fokozza a többletmunkát az a körülmény is, hogy több blokk összeillesztése után a mérethibák összegeződnek és a kapcsolatok nem a megfelelő helyre kerülnek. Ilyenkor is le kell faragni a többletet, vagy a hiányt pótolni kell. A blokkok vastagsági méreteltéréseit is gyakran korrigálni kell többlethabarcs felhasználásával. Problémát okoz a jelenleg alkalmazott konstrukciónál a sorvezető rácsok alkalmazása is. Ezek ugyanis már a behelyezés során deformálódhatnak, a formából történő eltávolítás során pedig majdnem mindig vagy a téglablokk, vagy a sorvezető rács megsérül. A hagyományos megoldásnál a sorvezető rácsok a forma alaplemezén voltak elhelyezve és a téglákat a rácsrudak közé lehetett beilleszteni. Minthogy azonban a téglák többnyire nem szabályos geometriai alakkal rendelkeznek, az alaplemezen beállított hézagok a téglablokk felső síkjában a szükségesnél vagy nagyobbak, vagy kisebbek voltak. Ennek következtében a kötőanyag nem tudott a hézagokba mindenütt behatolni, és ez fokozta selejt mennyiségét. Fölső sorvezető rács alkalmazása viszont nem volt lehetséges, mert ha a hézagok biztosítására ilyen rácsot helyeznek a téglák közé, a kötőanyagot egyáltalán nem lehet betölteni. Ezért, annak érdekében, hogy a fugák az acélformába helyezett téglák fölső síkjában is megfelelő szélességnek és egyenletesek legyenek, a jelenlegi gyakorlat szerint kavicsokkal vagy törmelék darabokkal támasztják ki a téglákat azokon a helyeken, ahol a rések túlságosan keskenyek. A jelen találmánnyal az említett hátrányok kiküszöbölése a célunk és olyan precíziós acélforma kialakítása, amellyel a téglablokkok vízszintes helyzetben egyszerűen, biztonságosan és nagy pontossággal gyárthatók. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldjuk meg, hogy az idomacél kerettel ellátott alaplemezből, rögzített és nyitható, illetve eltávolítható oldalfalakból, valamint sorvezető elemekből álló precíziós acélformában az alaplemez megmunkált éléhez alakzáróan csatlakoztatott oldalfalak közül a rögzített oldalfallal szemben fekvő oldalfal van eltávolítható oldalfalként, a két másik pedig nyitható oldalfalként kialakítva, továbbá valamennyi oldalfal magassága azonos a téglablokk vastagságával, és a berendezés az oldalfalak felső megmunkált peremén vezetett lehúzó késsel vannak ellátva. Emellett az acélforma a téglablokk fugarendszeréhez képest eltoltan elhelyezett, tájolócsap-rendszerrel ellátott felső sorvezető elemmel rendelkezik. Az acélforma lehajtható oldalfalai az aíaplemez síkja alatt vannak ágyazva. Az oldalfalak belső lapján fémből készült, leszerelhető horonyképző lécek lehetnek elhelyezve. A lehúzó kés a találmány szerinti acélformában a forma felső síkjával célszerűen 60-80°-os szöget, saját mozgási irányával pedig 60—90°-os szöget zár be. A találmány szerinti megoldásnál a sorvezető elemek a hagyományostól eltérő módon nem a téglák közé fekvő rácsként vannak kialakítva, hanem a téglasorok közé nyúló tájolócsaprendszert tartalmaznak. Az alsó tájolócsapok a forma alaplemezébe lehetnek beerősítve, a felsők önálló rácsból kinyúlóan lehetnek kialakítva. A találmány szerinti precíziós acélforma alkalmazásával a téglablokkok felsorolt hibái gyakorlatilag teljes mértékben kiküszöbölhetők. A nagy merevségű, nyitható oldalfalú acélformákban méretpontos és alakú téglablokkok gyárthatók. A precíziós acélforma merev kialakítása következtében a habarcs kötése közben nem lép fel deformáció mozgatás esetén sem, így a kötőanyagban nem keletkezik repedés. Ugyanakkor az oldalfalak jó zárása megakadályozza a kötőanyag elfolyását is. A találmány szerinti acélformában gyártott téglablokkok beépítése során a daruzási idő mintegy 50%-kal csökken, minthogy a pontatlan méretű és alakú téglablokkoknál szükséges hosszadalmas beállítás fölöslegessé válik. Ugyancsak fölöslegessé válik a blokkok faragása, vagy pótlása is, minthogy a csatlakozások az előírt helyekre kerülnek. A találmány további részleteit kiviteli példákon, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti precíziós acélforma oldalnézete, a-2. ábra az 1. ábrán bemutatott acélforma fölülnézete, a 3. ábra az 1. és 2. ábrán bemutatott acélforma egy részének 3-3 metszete, a 4. ábra a találmány szerinti acélforma sorvezető elemének egy célszerű kialakítása, és az 5. ábra a 4. ábrán bemutatott sorvezető elemmetszete. S 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
