177016. lajstromszámú szabadalom • Berendezés üvegedények előállítására

4 tudomásunk arról, hogy az említett szabadalom vagy az ott ismertetett találmány kereskedelmi je­lentőségre tett volna szert, vagy valaha is gyakor­­latbavételre került volna. Nyilvánvaló, hogy az előbb említett 1 911 119 számú amerikai szabada­lom, amely ugyanannak a jogutódnak a tulajdona, mint az utóbbi, előfutára volt a jelenleg sikeresen alkalmazott és kereskedelmi szempontból jelentős „I. S” üvegformázó gépnek. Úgy tűnik tehát, hogy az 1 840 532 számú amerikai szabadalmi leírásban ismertetett találmány nem bizonyult sikeresnek, vagy nem volt alkalmas kereskedelmi hasznosításra. Rowe eljárásában a bonyolultságot okozó egyik tényezőt az jelentette, hogy az üvegadagot az elő­formázó vagy nyakrészes forma középvonala körül forgatták. A forgatás célja az volt, hogy az üveget a beléje fúvott vagy benne kialakult buborék körül legalább nagyjából egyenletessé tegyék. Az eljárás azonban közelebb áll a kézi üvegfúváshoz, ahol az üvegfúvó az üvegadagot üvegkezelő vaspálca végén nyújtás közben forgatja. Találmányunkkal a fentiekben említett hiányos­ságokat vagy hibákat részben kiküszöböltük vagy hatásukat messzemenően csökkentettük. Amint az alábbi részletes leírásból ki fog tűnni, a találmány szerinti berendezés alkalmas a jelenleg általában al­kalmazott „kettős fúvású” üvegedénygyártó eljárás egyes lépéseinek foganatosítására, más vonatkozás­ban viszont a találmány ettől lényegesen eltér. Ismeretes, hogy üreges üvegtárgyak kézi fúvással történő előállításakor lehet gyakorlatilag egyenletes falvastagságú vékonyfalú edényeket létrehozni. A kézi fúvás azonban jelentős ügyességet és tapaszta­latot igényel. Éppen ezért napjainkban viszonylag egyedülálló felkészültséget jelent, amire igen sok üvegipari üzemben nincs lehetőség és ami manapság gépekkel nagy mennyiségben gyártott üvegedények esetén gazdaságilag nyilván nem is indokolt. Az üvegedények előállítására való kettősfúvású eljárás foganatosításához javasolt találmány szerinti berendezésnél előformázó vagy nyakrészes forma üregébe üvegcsomót helyezünk, amelyet a nyakré­szes formában vákuumai ülepítünk. Miután a vá­kuumos ülepítést befejeztük, az előformázó for­mába nyomólevegőt bocsátunk és ezzel az üvegcso­mót az előformázó formában lágy ellenfúvással elő­darabbá alakítjuk. Előfúvása után az elődarabot megfordítjuk és az előformázó formából készrefúvó formába helyezzük át, ahol az elődarabot végleges alakjára nyújtja. A berendezés lehetővé teszi, hogy az elődarabban áthelyezése és megfordítása alatt túlnyomást tartsunk fönn, majd a készrefúvó for­mába történt áthelyezés után a túlnyomást meg­szüntessük. így meghatározott űrtartalmú, viszony­lag nagyobb szilárdságú üvegtartályt viszonylag ke­vesebb üvegből viszonylag egyenletesebb faivastag­sággal állíthatunk elő. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismer­tetjük, amelyen a találmány szerinti eljárás fogana­tosításához való üvegformázó gép példakénti ki­viteli alakját tüntettük föl. Az 1. ábra az üvegformázó gép fölülnézete. A 2. ábra az 1. ábra 2-2 vonala mentén vett metszet. A 3. ábra a 2. ábra 3-3 vonala mentén vett metszet, amelyet áttekinthetőség végett fúvófej nélkül ábrázoltunk. A 4. ábra a 3. ábra 4-4 vonala mentén vett metszet viszonylag nagyobb léptékben. Az 5. ábra az 1. ábra 5-5 vonala mentén vett nagyobb léptékű metszet, amelyen nyakrészes vagy előformázó forma és áthelyező szerkezet részletei láthatók. A 6. ábra az 5. ábrához hasonló metszet, ame­lyen az üvegformázó gép búvárdugattyúja vissza­vont helyzetben van feltüntetve. A 7-21. ábrákon a rajzon látható üvegformázó géppel foganatosított elődarab- és palackformázó eljárás egyes fázisai láthatók. Ha a rajzon föltüntetett üvegformázó berende­zést rendeltetésszerűen működtetjük, megvalósul az eljárás, amellyel üvegedényeket, például palackokat és kancsókat egyenletes sugárirányú falvastagsággal lehet gyártani. Az egyenletes sugárirányú anyagel­oszlás lehetővé teszi az alkalmazott üveg súlyának csökkentését, anélkül, hogy magának az edénynek szilárdsága csökkenne. Minthogy a múltban az elődarab ellenfúvását olyan nagynyomású levegővel foganatosították, hogy az ellen fúvást viszonylag rövid idő alatt befe­jezték és az üveget nagy erővel a forma falaira és a terelő fedélre fújták, a hő jelentős részét az üveg, a forma falai és a terelő fedél érintkezése végén vezetéssel távolították el. Ennek eredménye­ként viszonylag vastag, viszkózus hűtött felületi réteg vagy, mint a szakmában mondják, máz vagy bőr keletkezett, amely az elődarabot bizonyos mértékben merevvé tette. Ezzel lehetővé vált, hogy az elődarabot támasztás nélkül fordított helyzetben tartsák, amikor az előformázó formát és a terelő fedelet az elődarabról eltávolították és a készrefúvó formába áthelyező egységgel megfordították. Nyil­vánvaló, hogy viszonylag vastag bőr vagy máz ese­tén az elődarab újrahevüléséhez szükséges idő, amely alatt az elődarab hője az elődarab bőrét újra megolvasztja vagy újra meglágyítja, viszonylag hosz­­szú. Az újrahevülés befejezéséhez szükséges idő hosszúságával arányosan csökken a készrefúvás se­bessége. Az újrahevülést lehetővé kell tenni, mint­hogy különben az elődarabot a készrefúvó formá­ban nem lehet úgy nyújtani, hogy viszonylag egyenletes falvastagság biztosításával számolni lehes­sen. Egyenetlen anyageloszlás esetén viszont az edény csak olyan nyomásokat vagy kezelési igény­­bevételeket fog kibírni, amelyek nem haladják meg a legvékonyabb keresztmetszet teherbíró képessé­gét. Fentiekből nyilvánvaló, hogy a találmány sze­rinti berendezéssel foganatosított eljárások a jelen­leg alkalmazott formázó eljárásokkal szemben számos előnye van. Nevezetesen előnye, hogy for­róbb, de ugyanekkor kisebb súlyú üvegcsomót le­het alkalmazni, amelynek hőmérséklete 25-100°F. A viszonylag forró üvegcsomót formába helyezzük és vákuummal azonnal ülepítjük. A forma falával való érintkezés időtartama minimális, a szerepet játszó erők pedig a nyakrészes formázó zónát kivéve gravitációs erők. Az ellenfúvást azonnal megkezdhet-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom