177008. lajstromszámú szabadalom • Eljárás C index2-es alul -index 10-es alul alifás alkoholokkal alkotott ftálsavészterek és C index 4-es alul -index 12-es alul alifás dikarbonsavészterek folyamatos előállítására folyadékfázisban
13 177008 14 készülék első kamrába vezetjük folyamatosan. A desztillálókészüléket és az osztottkamrás reaktort a korábban leírt kombinált készülék formájában alakítottuk ki és egy vakfallal választottuk őket el egymástól. A desztillálókészükékben 50 torr nyomáson és 185 °C-on ledesztilláljuk az észterből a 2-etil-hexanolnak az összes alkoholfölöslegre vonatkoztatott 75%-át [a di-(2-etil-hexil)-ftalát forráspontja 5 torr nyomáson 229 °C, a 2-etil-hexanol forráspontja 50 torr nyomáson 110 °C]. A 2-etil-hexanol-gőzöket kondenzáljuk és a 80 °C-os kondenzátumot vízzáron át a reaktor első kamrájába vezetjük vissza folyamatosan. A desztillálókészülék utolsó kamrájából a nyers észtert - amely 5—6 térfogat alkoholt (az összes alkoholfölöslegre vonatkoztatva 25%-ot) tartalmaz — keverőművel ellátott perforált lepárlóretortába vezetjük, amelynek alsó részén perforált csőkígyó van elhelyezve. A csőkígyón át vezetjük be a készülékbe a 160-170 °C-os túlhevített gőzt 0,6 kg/óra tömegsebességgel. A lepárlókészülékben a hőmérséklet 160°C, a nyomás 110 torr. Ilyen körülmények között ledesztilláljuk a nyers észterről az alkoholfölösleg maradékát. A víz- és alkoholgőzöket kondenzáljuk, a kondenzátumot lehűtjük 30—40 °C ra, és florentinedényben elválasztjuk egymástól az alkoholt és a vizet. A vizet lepárló rendszerbe, az alkoholt pedig a keverőkészülékbe vezetjük vissza. Az anhidrid, az alkohol és a katalizátor fent említett adagolási sebességeit állandó értéken tartjuk, míg a berendezés a stacioner üzemi állapotot el nem éri. Stacioner üzemben az alkoholfelesleg kondenzátumát az osztottkamrás reaktorba vezetjük vissza és a keverőkészülékbe összesen bevitt alkohol mennyiségét oly módon szabályozzuk, hogy a mono-(2-etil-hexil)-ftalátra vonatkoztatott alkoholfölösleg a szöchiometrikushoz képest az osztottkamrás reaktor utolsó kamrájában 80% legyen. A stacioner üzemi állapot elérése után a berendezés 6 órán át dolgozik folyamatosan. A reaktor minden egyes kamrájából és a desztillálókészülékből 2 óránként mintát veszünk a nyersanyagok átalakulási fokának és az alkoholfölöslegnek a meghatározására, és mérjük az alkohol ledesztillálási sebességét a reaktor minden egyes kamrájában. A négy mérés eredményeinek középértékét a példák utáni II. táblázatban foglaljuk össze. A 0,3—0,4 mg KOH/g savszámú, 2-etil-hexanoltól mentes nyers észtert a szokásos módon semlegesítjük és tisztítjuk. Az utóbbi abban áll, hogy a nyers észtert a retortás lepárlókészülék konstans magasságából szabad folyással folyamatosan semlegesítő autoklávba vezetjük, ahol 90—95 °C-on 2 súly%-os vizes nátriumkarbonát-oldattal kezeljük. A nyers észterben jelenlevő katalizátort, azaz a tetrabutoxi-titánt vízzel oldhatatlan titán-hidroxid és butanol képződése közben hidrolizáljuk. Ezután a végtermék, a nátrium-karbonát-oldat, a semlegesítéskor kapott sók, a butanol és a titán-hidroxid keverékét 80—90 °C-on légköri nyomáson aktív szénnel kezeljük, majd a keverékből 110—120°C-on és 400 torr nyomáson a vizet és a butanolt kidesztilláljuk. A semlegesítéskor kapott, az aktív szénre adszorbeáiódott sókat és az ugyancsak az aktív szénre adszorbeálódott titán-hidroxidot az aktív szénnel együtt szűréssel eltávolítjuk. 4. példa Az eljárást a 3. példával analóg módon hajtjuk végre azzal az eltéréssel, hogy a ftálsavanhidrid 2-etil-hexanolban való feloldását a keverőkészülékben légköri nyomáson és 200°C-on végezzük, a katalizátort (tetrabutoxi-titán) nem a keverőkészülékbe, hanem az osztottkamrás reaktor első kamrájába vezetjük be, míg az első lepárló fokozatból az alkoholfölösleg kondenzátumát az osztottkamrás reaktornak a reagensek áramlási irányába eső harmadik kamrájába vezetjük vissza és az alkoholfölösleg maradékát 190°C-on és 200 torr nyomáson desztilláljuk le túlhevített gőz közvetlen bevezetésével. A kapott eredményeket a II. táblázatban tüntetjük fel. Ezek azt mutatják, hogy a kondenzátumnak a reaktor középső kamrájába való bevezetése lehetővé teszi, hogy a 3. példához képest az alkohol ledeszti1- lált mennyiségét a reaktor kamráiból 11%-kal csökkentsük, és hogy a reaktor hatásos térfog ítát 3%-kal növeljük. 5. példa Az eljárást a 3. példához hasonló módon hajtjuk végre azzal az eltéréssel, hogy a ftálsavanhidrid és a tetrabutoxi-titán 2-etil-hexanolban való feloldását a keverőkészülékben 100 °C-on és 100 torr nyomáson végezzük, az első lepárlófokozatból az alkoholfölösleg kondenzátumot az osztottkamrás reaktornak a reaktánsok áramlási irányába eső negyedik kamrájába vezetjük vissza, és az alkoholfölösleg maradékát 90 °C-on és 40 torr nyomáson desztilláljuk le túlhevített gőz közvetlen bevezetésével. A kapott eredményeket a II. táblázatban soroljuk fel. Ezek azt mutatják, hogy az alkoholfölösleg kondenzátumának a reaktor negyedik kamrájába való bevezetése lehetővé teszi, hogy a 4. példához képest a reaktor kamráiból az alkohol ledesztillált mennyiségét járulékosan 7,3%-kal csökkentsük, és hogy a reaktor hatásos térfogatát 2%-kal növeljük. 6. példa Az eljárást a 3. példával analóg módon hajtjuk végre azzal az eltéréssel azonban, hogy az első lepárlófokozat alkoholfölösleg-kondenzátumának 50%-át a reaktornak a reaktánsok áramlási irányába eső második, 50%-át pedig a negyedik kamrájába vezetjük vissza. A kapott eredményeket a II. táblázatban tüntetjük fel. Ezek azt mutatják, hogy az 5. példával szemben az alkoholfölöslegnek a reaktor több középső kamrájából való bevezetése lehetővé teszi, hogy az alkoholnak a reaktor kamráiból ledesztillált mennyiségét 12%-kal csökkentsük és hogy a reaktor hatásos térfogatát 1,5%-kal növeljük. A reaktor kam-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
