177004. lajstromszámú szabadalom • Peroxidatív aktivitást mutató anyagok meghatározására szolgáló analitikai vizsgálati eszköz

7 177004 8 Másrészt, a bórsav-észterek, például az itt leírt bórsav-észterek, a biciklusos struktúrában szereplő nitrogén- és bóratom struktúráját tekintve egyedül­állóak, mert két elkülönült hídfő-atomot tartal­maznak. A nitrogénatom az egyik hídfőnél elekt­ron-dús, miután egy magányos elektronpárt tartal­maz, amelyek kinyúlnak a molekula tengelyéből. A másik hídfő-atom, a bóratom a molekula másik axiá­­lis végén helyezkedik el, elektronhiányos, és így hajlamos koordinációs követések létesítésére elekt­ron-dús anionokkal. A molekula elektronban gazdag nitrogénatom-vé­­ge könnyen felvehet egy protont, míg az elektron­hiányos bór hídfő-atom koordinációs kötéssel kap­csolódhat egy anionos peroxid maradékkal. így fel­tételezhetően az itt tárgyalt biciklusos molekulák sajátos elektroneloszlása stabilizálja a szerves per­­oxidokat az analitikai készítmény jelenlétében az­által, hogy kémiailag beékelődik a peroxidos pro­ton és oxigénatom közé, egy koordinativen kap­csolt ion-párt alkotva. így a találmány szerinti vizsgálati eszközök ese­tében a megnövekedett stabilitás nagy valószínű­séggel annak a következménye, hogy a szerves hid­­roperoxidok nem tudnak ionosán kölcsönhatni az indikátorral mindaddig, amíg a vizsgált minta szol­­vatáló ereje meg nem bontja a peroxid-borát komplexet és fel nem szabadítja a peroxidot, amely így alkalmassá válik az indikátor oxidálására egy peroxidatív aktivitást mutató anyag jelenlé­tében. Annak ellenére, hogy kétségtelen stabilitás- és érzékenység-javulás következik be a fenti bórsav­­-észterek használata következtében, meglepő módon azt találtuk, hogy még jobb stabilitás és érzékeny­ség biztosítható, ha a készítmények a korábban le­írt hígítót és a bórsav-észtert együttesen tartalmaz­zák. A hígítóanyagok, mint már leírtuk, az I, II vagy III általános képlettel jellemzett szerkezettel rendel­keznek. Az ide tartozó vegyületek közül különösen az N,N-dimetilformamid, dimetilszulfoxid, dimetil­­szulfon vagy ezek elegyei bizonyultak a legalkalma­sabbaknak. Más, működőképesnek bizonyult hígítóanyagok a benzilszulfoxid, 4-klórfenil-szulfon, 4-fluor-3-nitrofenilszulfon és más hasonló anyagok. Ezek a vegyületek közösen azzal jellemezhetők, hogy a nekik megfelelő általános képletben R! és Rí egyaránt metilcsoportot képvisel. Az I, II és III általános képletű vegyületekben Rí és R2 azonban sokféle jelentést vehet fel. így Rí és R2 jelentése lehet adott esetben helyettesí­tett, 1-6 szénatómos alkilcsoport, így például me­­til-, etil-, propil-, izopropil-, n-butil-, izobutil-, szek­­■butil-, n-pentil-, izopentil-, neopentil-, terc-pentil­­csoport és más izomerek, beleértve a hexán izomer­­jeit. Az ezeknek az alkilcsoportoknak megfelelő alkoxicsoportok szintén Rj és R2 definíciójába tar­toznak. Ha Rí és R2 arilcsoportot jelent, lehet például adott esetben helyettesített arilcsoport, így fenil-, benzil-, tolil-, anilino- vagy naftilcsoport. Rj és R2 adott esetben jelenlevő helyettesítői közül jellegzetesek a következő csoportok, amino-, nitro-, amido-, nitrilo-, hidroxil-, alkoxi-, halogén-, fenil-, szulfonÜ-, karboxilcsoport. A találmány szerinti készítményekben használt hígító mennyisége erősen változhat, és a minden­kori mennyiség megállapítása a területen átlagos is­meretekkel rendelkező szakember köteles tudásához tartozik. így, ha a hígító folyadék, például dimetil­szulfoxid (lásd II. táblázat, infra), mennyisége körülbelül 10 és 100% között változhat, ami a készítményhez adott hígító mennyiségének viszo­nyát jelzi az oldószer vagy szuszpendálószer (a XII. példában víz) mennyiségéhez viszonyítva. Az elő­nyös tartomány 25 és 100% között van. Hasonlóan, ha a hígító egynél több hígító ve­­gyület elegye, a különböző komponensek aránya és mennyisége is tág határok között változhat, és a kísérletek során könnyen meghatározható. Találmányunkat részletesen a következő példákkal illusztráljuk anélkül, hogy találmányun­kat a példákra kívánnánk korlátozni. I. példa Analitikai kompozíció Az analitikai kompozíció előállítása úgy történik, hogy az alábbiakban megadott összetevő­ket feloldjuk 150 ml ionmentesített vízben. A hoz­záadás a felsorolás sorrendjében történik. trinátriumcitrát 3,2 g citromsav 2,2 g etiléndiamintetraecetsav-tetra- 0,1 • g nátriumsó dimetilszulfon 10,0 g nátrium-laurilszulfát 1,0 g 6-metoxikinolin 0,5 g dimetilszulfoxid 25,0 ml aceton 25,0 ml kuménhidroperoxid 2,0 g bórsav-trietanolamin-észter (Aldrich Chemical Co., Inc.) 10,0 g o-tolidin 0,4 g II. példa Analitikai eszköz Whatmann 3MM szűrőpapír csíkokat az I. példa szerinti analitikai kompozícióba merítünk. Az átita­tott csíkokat 70 °C-on körülbelül 15 percen át 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom