176902. lajstromszámú szabadalom • Eljárás organikus szennyvíz tisztítására
7 176902 8 anyagot kapnak, és ezáltal a szűrők teljesítménye nő. Továbbá a 26 utóülepítőben, ill. gyorssűrítőben is egy rövid tartózkodási idejű együttülepedés szerinti osztályozás megy végbe, melynek célja a 9a eleveniszapos reaktor üzeme számára a 28a ágon a recirkulációs iszapot biztosítani. A 26 gyorssűrítőben lényeges mennyiségű fölös iszap nem keletkezik, de az esetleg mégis keletkezőt (28b) a 22 gyorsülepitőbe célszerű vezetni. Ha a 28b fölös iszap aránylag nagyobb mennyiségben keletkezik, akkor azt a 11 keverőre is fel lehet adni. A 2. ábra szerinti technológiai séma értelemszerűen pl. úgy is módosulhat, hogy a 22 előülepítő elmarad és a 9b eleveniszapos reaktor helyét egy túlterhelt totáloxidációs berendezés foglalja el. Újabb reaktorterek építése helyett a meglevő biológiai szennyvíztisztító telep kapacitását és tisztítási hatásfokát növelhetjük és egyúttal az iszapvíztelenítést is megoldhatjuk, ha a meglevő reaktor elé elő-tisztítószűrőt, a meglevő utóülepítő után pedig utó-tisztítószűrőt telepítünk, és az utóülepítőt gyorssűrítőként üzemeltetjük, azzal a fő célkitűzéssel, hogy az elsősorban a reaktor részére a recirkulációs iszapot biztosítsa. A 3. ábrán egy olyan technológiai sémát mutatunk be, melyet szintén a 2. ábrával kapcsolatban leírt esetekben alkalmazhatunk. A 22 gyorssűrítőbe a 21 szennyvízből képződő 25 higiszap a 31 iszapsűrítő kúpra kerül, melynek 24b túlfolyása a 24a túlfolyással együtt kerül a 2 keverőbe, melybe a 3 feladáson át vegyszerek és szűrési segédanyag keverhető be. A 2 keverőbői kikerülő 24 előkezelt szennyvíz az 5 elő-tisztítószűrőre kerül, melyre a 6 előszuszpenziót feladó szervezeten át vékony előlepényréteget hordunk fel. Az 5 szűrőről a 7 szürőlepény vagy a 7c ágon vezetődik be a rendszerbe, vagy egy kisebb hányadában a 7d ágon kerül ki a rendszerből. A 8 tiszta szűrlet a 9c tárcsás csepegtetőtestes biológiai tisztítóra kerül. A 7c ágon elvezetett szürőlepény, valamint a 31 iszapsűrítő 32 sűrített iszapja, továbbá a 33 feladásban beadagolt töltőanyag (pl. tőzegpor, fűrészpor, lignitpor, mészkőpor, műtrágya) a 34 keverőberendezésbe kerül, melynek 35 terméke mint az új tisztítási eljárás földnedves állapotú szilárd végterméke pl. komposztálásra kerül. A 11 keverőbe 10 szennyvízen kívül a 12 feladáson át vegyszereket és szűrési segédanyagot keverünk be, és az igy nyert 13 előkezelt szennyvíz a 14 utó-tisztítószűrőre kerül, melyre a 15 szerkezeten át vékony előlepényréteget hordunk fel. A 16 szürőlepény a 16a ágon a 22 gyorsülepitőre, vagy részben a 16a ágon a 2 keverőbe, és ha szükséges a I6b kis hányadban a tisztítási rendszerből elvezetésre kerül. A 3. ábrán a 31 iszapsűrítő kúp helyett más, de azonos rendeltetésű berendezés is szerepelhet, így pl. iszapcentrifuga, vibroszita, ívszita. Az 1., 2. és 3. ábrákon példaként szereplő 9a, 9b és 9c biológiai tisztítóberendezések természetesen egymás között és más típusúakkal is felcserélhetők, mely esetben a technológiai sémák értelemszerűen részben módosulhatnak. Az 1. és 2. példák a találmány szerinti eljárással tisztított organikus szennyvizeknél elért tisztítási eredményeket ismertetik. 1. példa Kommunális szennyvíz szennyezettségei (a magyar OVH MI 127/2 sz. tervezési irányelvek szerint) ppmben mérve a következők : lebegő szilárdanyaga 600, kémiai oxidációs igény (KOI) 1020. Ha egy ilyen szennyvizet, melyet már szemétrácson és homokfogón előzőleg átengedtünk és a hagyományos előülepítő berendezésre feladunk, akkor a túlfolyásban a lebegőanyag 240, a KOI pedig 830. A túlfolyás szennyezettsége tehát kisebb is, elsősorban akkor, ha kémiai előkezelést is alkalmazunk, és ez esetben a lebegőanyag 100—150-re, a KOI pedig 450—550-re is csökkenhet. A jelenleg használatos tisztítási eljárásoknál kb. ilyen szennyezettségű túlfolyások kerülnek biológiai tisztításra. Ezzel szemben a találmány szerinti eljárással biztosítható, bármelyik ábrán látható technológiaséma szerint is járunk el, hogy a biológiai tisztításra kerülő szennyvíz szennyezettsége lebegőanyagban 10 ppm alatti KOI-ban pedig a fentebb említett kommunális szennyvízminőség esetében 150—300 ppm közötti legyen. Mivel az elő-tisztítószűréssel ennyire megtisztított szennyvízben gyakorlatilag már csak oldott organikus és anorganikus szennyeződések vannak, ezekből az organikus oldott szennyezőket a biológiai tisztítás gyorsan és jó hatásfokkal tudja kivonni, és megvan a műszaki és gazdaságossági lehetősége annak, hogy a KOI- ra hatóságilag előírt 75 ppm-et lényegesen túlteljesítsük, és ezáltal lehetővé tegyük a tisztított szennyvíz újrafelhasználását is. A találmány szerinti eljárás 17 szűrlet végtermékét összehasonlítva a hagyományos tisztítási eljárással, szemre megítélve is lényeges a kinyert tisztított vizek közötti tisztasági különbség. Az új eljárás tisztított vize fényes, közel csapvíz tiszta, ezzel szemben a régi opálos és benne a lebegőanyagok szemmel is jól láthatók. A régi helyett az új eljárással tisztítva a további előnyök adódnak: kb. egy nagyságrenddel kevesebb vegyszerfelhasználás, az elfolyó tisztított víz kisebb tápanyagtartalmú (NPK-ban), az iszapkérdésnek (iszapsűrítésnek és víztelenítésnek) a szennyvíztisztítással egyidejűleg (külön műveletek nélküli) megoldása, és a tápanyagoknak (NPK-nak és humuszképzőnek) jobb hatásfokú átvitele az új eljárás szerinti 7, 7a, 7b, 7c, 7d, 16b szűrőlepénybe (víztelenített iszapba), mint a találmány szerinti eljárás másik végtermékébe. 2. példa Egy tejipari szennyvíz szennyezettségei ppm-ben mérve: KOI 3000, zsír 300, fehérje 600 és tejcukor 300. A használatos tisztítási eljárás főbb műveletei megegyeznek a kommunális szennyvizeknél használatossal, azzal a kiegészítéssel, hogy a tisztítás elején esetleg egy zsírfogó berendezés is van. A használatos biológiai tisztítási eljárással a 75 ppm alatti KOI a biológiai berendezésben történő több napos, sőt hetes tartózkodási idő mellett sem érhető el. Mindez nagy méretű berendezéseket és sok energiafogyasztást igényel. A találmány szerinti eljárással járva el, az előtisztítószűréssel a zsírtartalom legalább 30 ppm alá, de célszerűen 2—10 ppm közöttire csökken, majd a biológiai berendezésben a csak pár órás tartózkodási idővel a berendezés méretei és energiaigénye lényegesen csök-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
