176902. lajstromszámú szabadalom • Eljárás organikus szennyvíz tisztítására

3 176902 4 talajba kerül. Az iszaprothasztás a tápanyagoknak az előbbi eltolódását tovább növeli. (A rothasztott iszap­ban a híg-iszapban levő NPK tápanyagnak csak 50— 60%-a van jelen.) Végül a használatos eljárások sok műveletből tevődnek össze, ami szintén oka a drága tisztítási költségnek. Az egymást követő technológiai műveletek hasznos térigénye igen jelentős, átlagosan az óránkénti szennyvízmennyiségnek 8—12-szerese. Pl. 10 000 m3/nap szennyvízmennyiség esetében az összes reaktortér-szükséglet 3300—5000 m3. Továbbá a leg­több kommunális szennyvíztisztító telepen az iszapvíz­telenítés nincs megoldva, illetve ha van is erre berende­zés, akkor az általában a korszerűtlen iszapszikkasztó ágy. Tehát a használatos eljárások nemcsak ökonómiai, hanem ökológiai szempontból sem kedvezőek, mert a hasznos tápanyagokból károsan sokat a tisztított vízbe juttatnak, ahelyett, hogy azoknak a termőtalajba tör­ténő jutását segítenék elő. A használatos eljárások ab­ból a szemléletből indulnak ki, hogy a szennyvízből mi­nél ártalmatlanabb és minél kevesebb száraz szilárd­­anyag-tartalmú iszap keletkezzék, és ennek érdekében a fő szempont a szerves anyagok minél nagyobb fokú lebontása, részben aerob és részben anaerob úton, ami viszont végső fokon az NPK tápanyagoknak a tisztí­tott vízben való káros feldúsításához vezet. Ez viszont az élővizek entrofizálódását okozza, illetve ezt elkerü­lendő szükségszerűen maga után vonja az igen költsé­ges harmadlagos szennyvíztisztítási technológiák alkal­mazását. Ismeretes továbbá az 1.767.195 sz. német szabadalmi leírás, amely egy biológiai csepegtetőtestes eljárást is­mertet eleveniszapos folyamattal és hidraulikus elgon­dolásokkal fejlesztett, szigorúan egymás fölé telepített, tehát hagyományos építőanyagokból, igen magas élő­munkaigénnyel. A 2.028.047 sz. német szabadalmi leírás egy erősen hőmérsékletfüggő, a fotoszintézis és algák működésére épülő, soklépcsős eljárást ismertet, amelyben a tisztí­tásban részt vevő baktériumok igen magas igényűek. A magas tartózkodási idők miatt általánosan nem hasz­nálható. A szennyvíz durva előkezelésénél a darabos anyagok eltávolítására hagyományos dobszűrőt, a kis méretű élőszervezetek leválasztását centrifugával irá­nyozza elő. Az 1.245.545 sz. német szabadalmi leírás hagyomá­nyos eleveniszapos eljárásra vonatkozik, koncentrikus elhelyezésű reaktorokban, ahol a mesterségesen keltett víz és légbuborék mozgásirányokkal a buborék útja előnyösen megnő. A találmány célja az ismert eljárások felsorolt hiá­nyosságainak kiküszöbölésére és olyan szennyvíztisz­tító eljárás kidolgozása, amelynél kevesebb számú és jobb szétválasztási hatásfok művelettel lehet gazdaságo­san szennyvizet tisztítani, továbbá, amely eljárás esetén az ökológiai szempontok minél jobb kielégítése érdeké­ben csak a szennyvízben eredetileg is oldott szerves anyagok kerülnek bíokémiailag bontásra. Az iszap víz­fázisában történő anaerob lebontást el kell kerülni, és az iszap víztelenítést úgy kell megoldani, hogy az a tisztítási eljárás megfelelő műveletének egyik terméke­ként jelentkezzék. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a fenti célnak eleget tehetünk, ha szakítunk a ^minól ke­vesebb száraz szilárdanyag-tartalmú iszap” felfogás ed­digi elvével és helyette ellentétben az eddigi technikai előítélettel azt tűzzük ki célul, hogy a szennyvíz organi­kus anyagának és a NPK tápanyagok minél nagyobb hányada a víztelenített iszapba, azaz szűrőlepénybe jus­son. Ennek érdekében természetesen több eddigi egyéb felfogással is szakítani kell. Ismert ugyanis, hogy a mik­roorganizmusok a biológiai szennyvíztisztítóban csak a valódi oldatban levő szerves anyagokat képesek bioké­miáikig lebontani. A biológiai tisztítóba bevitt lebegő (kolloidális) szerves anyagok lebontása csak azáltal le­hetséges, ha ezek enzimek közreműködésével előbb va­lódi oldatokká válnak. Ez viszont lényegesen hosszabb tartózkodási időt, azaz nagyobb műtárgyméreteket, te­hát nagyobb eleveniszapot, levegőztető medencét, cse­pegtető testet, illetve több töltőanyag-mennyiséget és nagyobb levegőztető kapacitást, energiafelhasználást igényel, mintha csak a szennyvízben eredetileg is oldott organikus anyagokat bontanánk le. Tehát, ha a használatos tisztítási eljárásban a gyenge szétválasztási hatásfok előülepítő helyett egy lényege­sen jobb hatásfokú előlepényes szűrőberendezést elő­tisztító szűrőként tesszük, akkor az előbbi feltétel telje­sedik, azaz a biológiai tisztítókra túlnyomórészt (leg­alább 80%-ban, de célszerűen 99,0—99,5%-ban) oldott organikus anyag kerül. Továbbá, ha a használatos utó­ülepítő helyett is a lényegesen jobb hatásfokú előlepé­nyes szűrőberendezést utótisztítószűrőként használjuk, és a szennyvízbe bekeverésre szükséges friss szűrési se­gédanyag-mennyiségnek a nagyobb részét (legalább 60%-át) az utótisztítószűrő előtt adjuk fel a rendszerbe, valamint ha a túlnyomórészt szűrési segédanyagból álló szűrőlepényt a tisztítási rendszerbe visszavezetjük, ak­kor a szűrési segédanyag optimális felhasználását és a nyers szennyvíz kontakt stabilizálását érjük el, biztosít­va minden egyes előlepényes szűrőberendezésnél a nagy fajlagos szűrési teljesítményt és a tiszta szűrési szűr­letet. A találmány tehát eljárás organikus szennyvizek tisz­títására, ahol a szennyvizet előtisztítjuk, majd bioló­giailag tisztítjuk és végül utótisztítjuk. A találmány lé­nyege, hogy az előtisztítás utolsó főműveletként a szennyvízből előtisztító szűréssel a lebegő organikus szennyeződéseket eltávolítjuk és a biológiai tisztítással már főleg csak az oldott organikus szennyezőket bont­juk le és utótisztítás utolsó főműveleteként a szennyvi­zet utótisztító szűrjük, míg a szennyvízbe keverendő friss szűrési segédanyag legalább 60%-át az utótisztító szűrés előtt visszajuttatjuk a szennyvízbe. A találmány szerinti eljárást meglevő és túlterhelt, vagy bővítésre váró tisztítótelepek továbbfejlesztésénél is előnyösen alkalmazhatjuk, és ezekben a meglevő elő­ülepítő, a gyorsülepítő, az utóülepítő, a gyorssűrítő sze­repét tölti be, azaz elsősorban nem fázis szétválasztásra, hanem együttülepedés szerinti osztályozásra szolgálnak, és a megfelelő tisztítószűrők csak az új szerepüket el­látó ülepítőberendezések után nyernek elhelyezést. Továbbá, ha a találmány szerinti előnyös technológia kialakításánál az előtisztítószűrő szűrőlepényét egész­ben vagy részben az előülepítő besűrített iszapjához ke­verjük, és esetleg még töltőanyagot (pl. tőzegport) is adunk hozzá, akkor a szennyvízben levő lebegő anya­gok kinyerésének és víztelenítésének egy gyors, olcsó és kis helyigényű megoldását kapjuk. Végül az új eljárás szerint kialakított bármilyen technológián belül az egyik végterméket, azaz a tiszta szűrletet, az utó-tisztítószűrő 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom