176902. lajstromszámú szabadalom • Eljárás organikus szennyvíz tisztítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY 176902 Bejelentés napja: 1976. XI. 12. (VI—1100) Nemzetközi osztályozás: C 02 C 1/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1980. XI. 28. Megjelent: 1982. II. 28. Feltalálók: Szabadalmas: Dr. Horváth László oki. mérnök, Budapest 20% Vízgépészeti Vállalat, Lajosmizse Kövesi Gyula, oki. mérnök, Budapest 20% Dr. Magó István oki. mérnök, Budapest 20% Szőnyi István oki. mérnök, Budapest 20% Takács János oki. mérnök, Miskolc 20% Eljárás organikus szennyvíz tisztítására 1 A találmány tárgya a különböző eredetű (kommunális, ipari és mezőgazdasági) organikus anyagokkal is szennyezett vizek tisztítására szolgáló eljárás, amely az elsődleges (mechanikai), másodlagos (biológiai) és harmadlagos (kémiai) tisztítást, valamint az iszapvíztelenítést a rendszeren belüli adott műveletekkel megoldja. Mint ismert, a jelenleg üzemelő városi szennyvíztisztító telepeken használatos biológiai szennyvíztisztítási eljárás főbb műveletei sorra a következők: Eleveniszapos eljárás esetében: durva- és finomrács, homok- (esetleg zsír és olaj) fogó, előülepítő, eleveniszapos levegőztető medence, utóülepítő iszaprecirkulációval, iszap elősűrítő, rohasztó (anaerob), iszapkondicionáló (vegyszeres, termikus), gép, iszapvíztelenítő, szárító vagy iszapégető. Biológiai csepegtetőtest esetében: a hagyományos vagy a műanyag csepegtetőtestes biológiai tisztítóberendezés előtti és utáni berendezések általában azonosak az eleveniszapos eljárásnál felsoroltakkal, kivéve az iszapszikkasztó ágyakat. Úgy ezekre a kommunális szennyvíztisztítási eljárásokra, mint az organikus szennyezettségű ipari és mezőgazdasági szennyvizekre használatos szennyvíztisztítási technológiákra jellemző, hogy a biológiai tisztítást gyenge hatásfokú mechanikai szétválasztó berendezés, általában előülepítő előzi meg, majd ugyancsak gyenge hatásfokú berendezés, általában utóülepítő követ. (Példaként Gale angol szerzőnek a „Szennyvíziszapok mechanikus víztelenítésének néhány kérdése” tárgyú cikkében (Filtration and Separation című angol folyóirat 2 1968. 2. szám, 133. oldalán) leírtakat hozzuk fel. Eszerint kommunális szennyvizek esetében az előülepítőből túlfolyó szennyvíz lebegőanyag (részben kolloidális) tartalmát 150 ppm-ben adja meg, még 4 órás tartózkodási (ülepedési) idő mellett is. Az utóülepítőből kikerülő vízre pedig 30 ppm lebegőanyagot ad meg, és csak a harmadlagos tisztítási fokozat után látja elérhetőnek a 10 ppm-et. A kommunális szennyvizek tisztítására vonatkozó technika jelenlegi állásának további ismertetésére a magyar tervezési irányelvekben (OVH MI 127/2) szereplő adatokat is megadjuk. Összes lebegőanyag-tartalom 600 ppm, amelyből az előülepítőből elfolyó vízben még 240 ppm, illetve vegyszeres kezelés esetében 100— 150 ppm marad. A szennyvíz KOI-ja 1020 ppm, melyből az előülepítőből elfolyó vízben még 830 ppm, illetve vegyszeres kezelés esetében 450—550 ppm marad. Tehát az előülepitő szétválasztási hatásfoka lebegőanyagra 60%-os, illetve erős vegyszerezésnél 80%-os, KOl-ra 20%-os, illetve vegyszerezésnél 50%-os. Az organikus szennyvizek tisztítására szolgáló használatos eljárások főbb hátrányai a következők. Gyenge az előülepítő és az utóülepítő szétválasztási hatásfoka. A sok lebegő (kolloidális) szervesanyag lebontása miatt a biológiai tisztító berendezés méretei kedvezőtlenül nagyok (hosszú tartózkodási idő kell) és nagy energiabefektetést igényelnek. Nagy a tisztított víz szennyezettsége és ez szemmel is jól megítélhető, továbbá nagy a NPK-ban kifejezett tápanyagtartalma, ami egyrészt káros az élővizekre, másrészt káros, hogy nem a termő-5 10 15 20 25 30 176902
