176868. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szálak előállítására termoplasztikus anyagokból például üvegből
9 176868 10 amelyek mindegyike egy-egy hordozósugarat vezet előrefelé és lefelé, hogy ott a 12A főárammal kölcsönhatási szakaszt hozzon létre. A 8. ábrán az üveget tartályból vagy medencéből vezetjük a 213 edénybe, amelyet a 214 tápvezetéken át lehet megtölteni. Az edényt falak határolják, amelyek közül az egyik, a 215 fal látható és ezen 216 túlfolyó küszöb van. E fölött a küszöb fölött üvegfátyol vagy réteg folyik innen lefelé a 36 szájnyílásokon át belépő hordozósugarak szakasza felé. Ezeknek a sugaraknak és az általuk indukált áramoknak ahatására, amint azt az említett szabadalomban, és különösen a 12, 12A, 13A és 13B ábráival kapcsolatban leírtuk, az üvegfátyol-áram a 37s szálakká osztódik szét. Mindegyik szál egy-egy hordozósugárral határosán alakul ki és mindegyik szál behatol a kölcsönhatási szakaszba, ahol a szálképzés végbemegy. Ez az elrendezés nagyon előnyös bizonyos esetekben, különösen olyan anyagokból történő szálképzés esetén, amelyek nagyon tűzállóak vagy korrodeálnak, mint az üvegsalak, vagy bizonyos más ásványi összetételek. A képzendő szálak ezekben az esetekben az egyes szájnyílásokat nagyon nagy mértékben koptatják és ezért az olvasztóteret és más tartályokat, ahonnan ezek az anyagok érkeznek a nyílásokon át nagyon gyakran kell lecserélni, ami a szálképzés megszakítását vonja maga után. Amint a leírt kiviteleknél ismertettük a 36 hordozósugár és a 12A főáram legközelebbi határa közötti távolság 5—10 mm lehet. A hordozósugár szájnyílásai és a 216 küszöbön levő azon pont közötti távolság, ahol az olvadt üvegfüggöny eltávolodik a küszöbtől 2—10 mm lehet. Annak érdekében, hogy a különböző típusú nyújtható olvadt közegek kezelését könnyebbé tegyük, különösen akkor, ha ez a közeg hajlamos arra, hogy a nyílásokat eltömje, vagy pl. nagy hőmérsékletű szál esetében az azt alkotó anyagokat korrodeálja, bizonyos berendezéseket alkalmazhatunk, amelyekben olyan anyagokat alkalmazunk, amelyek nagymértékben semlegesek vagy korrózióállók és nagyon jó tűzálló képességük van, mint pl. a krómoxid vagy alumíniumoxid bázisú anyagok. Ilyen megoldást mutatnak a 9. és 10. ábrák. 217 olvasztótér anyaga tűzálló oxid alapú anyag. Olvadt nyújtható 218 anyaggal van táplálva. Az olvasztótér egyik fala félköralakú mélyedésekkel ellátott 219 túlfolyóként van kialakítva, amelyek különálló betápláló árkokat képeznek minden egyes S szál számára. A főáramot létesítő 202 generátor a 202 fúvókán át szolgáltatja a főáramot a 219 túlfolyó alatt. Több 203 sugárcső van elhelyezve, amelyeken 36 szájnyílások vannak és ezeket a 204 cső táplálja oly módon, ahogyan azt a többi ábrával kapcsolatban leírtuk. A hordozósugarak gázáramát a 221 generátor szolgáltatja. Amint az előző kiviteleknél, pl. az 1., 2. és 3. ábra szerinti kiviteleknél leírtuk, a hordozósugár 36 szájnyílásai úgy vannak elhelyezve, hogy az a 12A főárammal kölcsönhatást képezzen olyan pontokban, amelyek függőlegesen a nyújtható S szálak alatt varrnak, azért, hogy a szálak a kölcsönhatási szakaszba behatoljanak és így fonal képződjék. A 9. és 10. ábrán bemutatott kivitelnél a 219 túlfolyó félköralakú mélyedései jóval a főáram felső határa felett vannak, pl. 50—100 mm-re felette és előnyösen a hordozósugár 36 szájnyílásai is 5—10 mm-re a főáram határa felett vannak. Olyan anyagok kezelésénél, amelyek nagyon nagy hőmérsékleten készülnek, előnyös lehet hűtés alkalmazása, hogy a közeget a fonáshoz legoptimálisabb hőmérsékletre hozzuk. A távolság amelyben a túlfolyó a főáramtól van, maga biztosítja az S szál szükséges lehűtését, de ha erre szükség van, lehet még további hűtést is alkalmazni, pl. úgy, hogy csökkentjük a hordozó gázsugár és a főáram létesítéséhez alkalmazott hőmérsékletét. Ezek között a gázok között választhatunk égésterméket (amelyeket a bevezetés előtt le lehet hűteni) vagy levegőt, vagy gőzt. All. ábra olyan szerkezetet ábrázol, amelyet az 1— 10. ábrákkal kapcsolatos kiviteleknél lehet alkalmazni. All. ábrán ábrázolt szálképző hely hasonló az 1. ábrán ábrázolthoz, azonban ezen még egy másik gázsugár is látható. A 222 sugárcső, amelyen 223 nyílás van olyan pontban elhelyezve, amely a főáram áramlásirányát tekintve az S szál alatt van. Ilyen 222 cső helyezhető el minden szálképző helynél és ezeket a csöveket a 224 vezeték táplálhatja gázzal a 225 vezeték révén, bármilyen megfelelő forrásból. Ezeket az áramlásirányban lejjebb levő járulékos 222 csöveket különösen akkor alkalmazzuk, ha az S szálak szabadesésben megtett távolsága nagy. Ezek a járulékos gázsugarak a szál stabilitását biztosítják abban a pillanatban, amikor a szálak a kölcsönhatási szakasz közelébe kerülnek a 36 szájnyílásokból kilépő hordozósugarak és a 12A főáram között. Ezzel a járulékos gázsugárral, amelynek a méretei nagyjából azonosak a hordozó sugáréval és amelynek nyomása és sebessége is azzal nagyjából azonos, a hordozósugár és a járulékos gázsugár indukált áramokat képeznek, amelyeket a 11. ábrán nyilakkal jelöltünk. Ezek az áramok, amelyek az S szálakhoz képest többékevésbé szimmetrikusan vannak elosztva, a szálat eléggé szilárd helyzetben tartják a gázáramok között, valamint a kölcsönhatási szakaszba való bevezetési pontjukhoz viszonyítva. Valamennyi ábrázolt és ismertetett kivitelnél a hordozósugár 36 szájnyílása a főáram áramlásirányához képest az üveget bevezető eszköznél feljebb van elhelyezve. Bár a hordozósugár számára minden szálképző helynél ez a legelőnyösebb elhelyezés, a hordozósugár szájnyílását máshova is lehet helyezni az üvegbevezető szájnyíláshoz, ill. az üvegszálhoz viszonyítva. így pl. a hordozósugár szájnyílása a főáram áramlásirányához viszonyítva az üveget bevezető nyílásnál, vagy az üvegszálnál lejjebb is lehet. Ebben az esetben az üvegszál, az említett szabadalom 6. és 7. ábrájában leírtak miatt a főáram felületén halad a kölcsönhatási szakaszban közvetlenül a hordozó sugárnál lejjebb és ezután kerül a főáram belsejébe ebben a szakaszban, ami a szálképzést eredményezi. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás hőre lágyuló anyagnak, különösen üvegnek szállá való alakítására, amelynél egy főgázáramot és legalább egy gázsugarat ún. hordozósugarat állítanak elő,amelynek keresztmetszete kisebb, mint a főgázáramé és amelynek térfogategységre eső kinetikai energiája nagyobb, mint a főgázáramé és a hordozósugarat a főgázáramba vezetik be arra keresztirányban, hogy abban kölcsönhatási szakaszt hozzanak létre, majd a meglágyult anyagot a kölcsönhatási szakaszba vezetik, azzal 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
