176864. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szerves szennyeződést tartalmzó, főként városi szennyvíz tisztításának melléktermékeként keletkező iszapok hasznosítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÄLMÄNY 176864 Nemzetközi osztályozás: lp>—iB^p Bejelentés napja: 1977. Vili. 25. (Rí—645) C 02 C 3/00 C 12 D 5/00 13/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1980. XI. 28. HIVATAL Megjelent: 1981. XII. 31. Feltalálók : Szabadalmas: Szemler László vegyészmérnök O ON O Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Rt Béres Béla általános mérnök 19% Budapest Hargittai Gáborné vegyészmérnök 19% Dr. Udvardy Nagy Istvánné orvos 16% Székely Dénes vegyészmérnök Budapest 16% Eljárás és berendezés szerves szennyeződést tartalmazó, főként városi szennyvíz tisztításának melléktermékeként keletkező iszapok hasznosítására 1 A találmány tárgya eljárás és berendezés városi (kommunális) szennyvizek tisztításánál melléktermékként keletkező iszapok hasznosítására; a találmány tárgyát képezik továbbá az eljárás során elválasztott, és mikroorganizmusok el szaporítására alkalmas tápoldat (szupernatans), valamint eljárás ezen tápoldat felhasználásával nyerhető baktériumfehérje és vitamin tartalmú készítmény előállítására. Régi törekvés a városi szennyvizek tisztításának megoldása, a tisztítás során keletkező, a környezetet erősen szennyező melléktermékek megsemmisítése, illetőleg valami módon való hasznosítása. A szennyvizek tisztítása során ma már nélkülözhetetlen a környezetvédelmi igények szemmel tartása, nem különben a szennyvíz tisztítás költségeinek csökkentése. A városi szennyvizek tisztításánál keletkező bomlékony melléktermékek, úgymint az előülepítőből nyert fekáliás iszap, a biológiai tisztítás után nyert utóülepített iszap, vagy ezek keverékének, a nyers iszapnak stabilizálására legáltalánosabban az anareob fermentációval történő kirothasztás alkalmazott. A fermentációhoz legtöbbször lényegében ülepedést célzó utófermentor csatlakozik, az utófermentorból a már stabil, kirothadt iszap távozik. A kirothadt iszap felszámolására vagy hasznosítására számos eljárás ismeretes. A kezelések első lépése az iszap besűrítésére irányul, ennek legfejletlenebb módja a szikkasztóágyakban való elhelyezés, ami önmagában igen gazdaságtalan, nagy helyigényű és alacsony termelékenységű eljárás, másik módja a gépi úton végzett vízszegényítés és ezt követően az égetés útján való megsemmisítés. A megsemmisítés energiaigényes folyamat, mi mellett nem hasznosíthatók az iszap értékes tulajdonságai (anyagai). Újabb eljárások az iszapban található értékes alkotórészek hasznosításával ellensúlyozzák az iszapeltávolítás gazdaságtalanságát. Ezek közül megemlítjük az égetésnél keletkező hamu értékesítését, az égetés helyett a vízszegényített iszap megszárítását, a szárított iszapnak közvetlenül, vagy más anyaggal elkeverve a szántóföldekre való kiszórását, a komposztálást stb. Az iszap talajjavítóként való alkalmazását akadályozza, hogy értéke nem áll arányban a szállítás és anyagmozgatás munkaigényével. További hátrányt jelent, hogy ily módon a rothasztott iszap biológiailag értékesíthető anyagai csak kis részben, az állattenyésztésben csak közvetve, alacsony hatásfokkal értékesülnek. A kezelések egy további csoportja során az iszap valamelyik alkotórészét kinyerik. Ennek egyik példája az igen értékes B12-vitamin kinyerése. Ennél az eljárásnál, a visszamaradó anyag kezelése változatlanul nehézségeket okoz. A 2 504 412 számú NSZK-beli nyilvánosságrahozatali irat szerinti eljárásban az eleveniszapot részleges anaerob, majd aerob lebontással stabilizálják. A végtermékként keletkező kírothadt iszapot szárítás után trágyázásra használják fel. A részleges anaerob rothadás előnye a rövid tartózkodási idő a nagytérfogatú rothasztóban, amellett, hogy az anaerob rothasztás körülményei között keletkező éghető gázok nagyrésze ezalatt az idő alatt is felszabadul, és a gyors aerob lépés pedig, amelyet 5 10 15 20 25 30 176864
