176837. lajstromszámú szabadalom • Másodlagos dozimetriai etalonként alkalmazható ionizációs kamra
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALALMANY 176837 Nemzetközi osztályozás: w Bejelentés napja : 1979. III. 12. (OA—618) Közzététel napja: 1980. XI. 28. H 01 J 39/28 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1981. XII. 31. Feltaláló: Szabadalmas: Hízó József fizikus, Budapest Országos Mérésügyi Hivatal, Budapest Másodlagos dozimetriai etalonként alkalmazható ionizációs kamra 1 A találmány tárgya másodlagos dozimetriai etalonként alkalmazható ionizációs kamra, amellyel a foton sugárzás testszövetben elnyelt dózisa alapmérőeszközként meghatározható. A találmány szerinti ionizációs kamra a zárt kamrafalú, belső alumínium bevonattal ellátott ionizációs kamrákhoz tartozik, amelynek nyakrészét villamosán vezető anyagú védőgyűrü veszi körül. Másodlagos dozimetriai etalonként a zárt falú normál légköri nyomáson működő ionizációs kamrák közül csak tiszta grafitból készített falú, alumínium belső elektróddal ellátott szerkezeti megoldásokat alkalmaztak. Ennek oka az volt, hogy egyedül a grafit falanyag tudott olyan hosszúidejű térfogatstabilitást biztosítani, amely a másodlagos etalonok stabilitási követelményeit ki tudta elégíteni. A grafit falú ionizációs kamra nem alkalmas testszövetben, illetve az azt helyettesítő vízben az elnyelt dózis mérésére, mert hatásos rendszáma azokétól távol áll. Az ismert grafit falú kamra csak külön falvastagítással tesz lehetővé széles energiatartományban, például 304 keV és 1,3 MeV közé eső tartományban mérést. Ismertek már olyan kamrafal anyag keverékek, amelyek effektiv rendszáma megegyezik az emberi lágy testszövetek, például zsír vagy izom effektiv rendszámával, és az ilyen anyagokat szövetekvivalenseknek nevezik. A szövetekvivalens falú ionizációs kamrákat sugárvédelmi vagy gyógyászati dózismérőkhöz használják. Az ilyen dózismérők hitelesítésére bonyolult eljárások alkalmazhatók, mert a szövetekvivalens falú eddig ismert 2 ionizációs kamrákból a másodlagos etalonok pontossági követelményeit kielégítő mérőműszert nem lehetett kialakítani. A pontosság növelését különböző szempontok akadályozták. Ezek közül a legfontosabb akadályt az képezte, hogy a kamrafal hosszúidejű térfogatstabilitását az ismert falanyagok nem tudták biztosítani. Hátrányként jelentkezett az is, hogy a mérés egyik feltételét jelentő elektroegyensúly csak viszonylag szűk energiatartományban jött létre, és széles energiatartomány átfogásához különböző falvastagságú ionizációs kamrákat kellett alkalmazni. A mérés során változó mértékű hibát okozott az a jelenség is, amely a kamra nyakrészén a két elektród között villamos szigetelést biztosító szigetelő anyag felületén zajlott le. A levegő páratartalmától és hőmérsékletétől függően ezen szigetelő felületének villamos potenciálja különböző értéket vesz fel és ez az ionizációs kamra belső villamos terét eltorzítja. A torzítás mértéke idö- és hőmérsékletfüggő és befolyásolja a belső elektród ionizációs áramát. Jóllehet ez a torzító hatás normál ionizációs kamránál elhanyagolható mértékű, másodlagos etalonoknál azonban kizáró tényező, mert alapmérőeszközöket változó nagyságú hibával nem lehet készíteni. A korszerű dózismérők kialakításánál fontos annak a szempontnak a figyelembevétele is, hogy a besugárzási dózisra vonatkozó és levegő ionizáció mérésére visszavezethető röntgen R mértékegységet törölték a nemzetközi egységes Sí mértékrendszer elfogadott mértékegy-5 10 15 20 25 30 176837
