176807. lajstromszámú szabadalom • Eljárás guadinido-tiazol- és imidazol-származékok előállítására

7 176807 8 nos képletű vegyületekből indulunk ki, amelyekben R11 vagy R12 acetil-, propionil-vagy benzoil-csoportot jelent. A hidrolízist hígítószerben vagy oldószerben, például vizes metanolban vagy vizes etanolban, híg bázis, pél­dául nátriumhidroxid jelenlétében hajthatjuk végre. Ah) eljárásváltozat során reagensként enyhe oxidáló­szert, például nátrium-metaperjodátot használhatunk fel hígító- vagy oldószer, így vizes metanol vagy vizes etanol jelenlétében. Az i) eljárásváltozat szerinti hidrolízist víz és egy gyenge bázis, például vizes nátriumkarbonát-oldat je­lenlétében hajthatjuk végre. A reakció lezajlását a rend­szer melegítésével gyorsíthatjuk vagy tehetjük teljessé; a reakcióelegyet például 100 °C-ig terjedő hőmérsékletre melegíthetjük. Amennyiben a j) eljárásváltozatban D helyén kén­atomot tartalmazó (VII) általános képletű vegyületek­ből indulunk ki, reagensként előnyösen alkilhalogeni­­deket, például alkiljodidokat használunk fel hígítószer vagy oldószer, így etanol jelenlétében. A reakció lezajlá­sát a rendszer melegítésével gyorsíthatjuk vagy tehet­jük teljessé. A b),c) vagy d) eljárásváltozatban kiindulási anyag­ként felhasznált, Y helyén kénatomot tartalmazó (III) általános képletű vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy a ClCHR’CO(CH2)mCl általános képletű diklór-ketono­­kat — ahol R1 és m jelentése a fenti — (VIII) általános képletű vegyületekkel reagáltatjuk — ahol R2 és X jelen­tése a fenti —, majd a kapott (IX) általános képletű ve­gyületeket — ahol R1, R2, m és X jelentése a fenti — HD—(CHj)n—NH2 általános képletű vegyületekkel rea­gáltatjuk — ahol n jelentése a fenti és D kénatomot je­lent. Ezt a reakciót például az 1., 5. vagy 18. példában ismertetett módon hajthatjuk végre. A b), c) vagy d) eljárásváltozatban kiindulási anyag­ként felhasznált, Y helyén vegyértékkötést, metilén-cso­­portot vagy cisz- vagy transz-vinilén-cseportot tartal­mazó (III) általános képletű vegyületek előállítása során a (X) általános képletű brómketon-származékokat — ahol R1, Y, m és n jelentése a fenti — (VIII) általános képletű vegyületekkel reagáltatjuk — ahol R2 és X jelen­tése a fenti —, majd a ftálimido-csoportot hidrolízissel lehasítjuk. Ezt a reakciót például a 26., 28. vagy 36. pél­dában ismertetett módon hajthatjuk végre. Az Y helyén cisz- vagy transz-vinilén-csoportot tar­talmazó (X) általános képletű vegyületeket Wittig-reak­­cióval állíthatjuk elő, például úgy, hogy a BrCHR'CO­­(CH2)mCH=P(Ph)3 általános képletű vegyületeket — ahol R1 és m jelentése a fenti — (XI) általános képle­tű aldehidekkel — ahol n jelentése a fenti — reagáltatjuk. A reakciót például a 44. vagy 46. példában közöltek sze­rint hajthatjuk végre. Kívánt esetben a kapott termék kettős kötését izomerizálhatjuk. Az R1 helyén halogénatomot tartalmazó (III) általános képletű kiindulási anyagokat a megfelelő, R1 helyén hid­rogénatomot tartalmazó (III) általános képletű vegyü­letek halogénezésével is előállíthatjuk. A reakciót pél­dául a 43. példában közöltek szerint hajthatjuk végre. Az a) eljárásváltozatban kiindulási anyagként felhasz­nált (II) általános képletű vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy a (III) általános képletű vegyületeket R7—A— —R7 általános képletű vegyületekkel reagáltatjuk — ahol A jelentése a fenti és R7 kilépő csoportot jelent. A reakciót például az 1., 5., 20., 22., 26., 28., 37., 38., 44. vagy 46. példában ismertetett módon hajthatjuk végre. Az 0 eljárásváltozatban kiindulási anyagként felhasz­nált (VI) általános képletű vegyületeket a megfelelő, A I helyén —C=Z általános képletű csoportot (amelyben Z oxigén- vagy kénatomot jelent) tartalmazó (I) általá­nos képletű vegyületek alkilezésével állíthatjuk elő. Ezt a reakciót például a 25. példában közöltek szerint hajt­hatjuk végre. Miként már korábban közöltük, a találmány szerint előállított, hisztamin H—2 antagonista hatással rendel­kező vegyületek melegvérűeken gyomorsav-szekréciót gátló aktivitást fejtenek ki, ennek megfelelően a gyomor­fekély és a túlzott gyomorsavtermeléssel összefüggő egyéb rendellenes állapotok (például a stresszhatás okoz­ta fekélyek és traumák által előidézett gyomor- és bél­vérzés) kezelésére használhatók fel. Az (1) általános képletű új vegyületek hisztamin H—2 antagonista hatását ismert vizsgálati módszerekkel mu­tathatjuk ki. Az egyik vizsgálati módszer azon alapul, hogy a hisztamin H—2 antagonista hatású anyagól: tengerimalacok spontán verő jobb pitvarán gátolják a hisztamin okozta pozitív kronctróp reakciót, míg a má­sik szokásos vizsgálati módszer alapja az, hogy a hisz­tamin H—2 antagonista hatóanyagok kutyák gyomor­nyálkahártyájából készített szabad sejtszuszpenzióban, foszfodiészteráz-inhibitor jelenlétében gátolják a gyűrűs AMP koncentrációjának hisztamin okozta növekedését. A következő farmakológiai kísérleteket hajtottuk vég­re: 1. Tengerimalac-pitvaron végrehajtott kísérletek: -Oxigénezett (95% 02, 5% C02) Krebs-Hanseleit pufferoldatot (pH=7,4) tartalmazó 25 ml szövetfürdőbe 1 g izometrikus húzóerő alkalmazásával tengerimaíac­­jobb pitvart függesztünk. A fürdő hőmérsékletét 30 °C- ra termosztáljuk, és a szervpreparátumot 1 órán át stabi­lizáljuk a fürdőben. Ezalatt a szervpreparátumot 2—4- szer mossuk. Az egyedi szervösszehúzódásokat feszüít­­ségmérőn keresztül csatlakoztatott, erő hatására elmoz­duló energiaátalakító berendezésen regisztráljuk, és az összehúzódások sebességét kardiotachométepfta-ésgjel­­jük. A kontroli-adatokat 1 mikromól hisztamin beada­golásával vesszük fel, majd a szervpreparátumot három­szor mossuk, és az összehúzódások mértékét az alapérték­re hagyjuk visszatérni. 15 perccel az egyensúlyi helyzet beállta után meghatározott mennyiségű vizsgálandó ve­­gyületet adunk a fürdőhöz, majd 10 perc elteltével a für­dőbe ismét 1 mikromól hisztamint juttatunk, és felje­gyezzük a szervpreparátum reakcióit. A gátlási értéke­ket a kontrolihoz viszonyított százalékokban fejezzük# Ezután ismert módon meghatározzuk a vizsgált hisz­tamin H—2 antagonista hatóanyag látszólagosdisszociá­­ció-állandóját. A fenti kísérletben a példákban felsorolt valamennyi (I) általános képletű vegyület — a 19. példában említett 2-guanidino-4-[2-(2-ciano-3-metil-guanidino)-etilszulfi­­nil-metilj-tiazol kivételével —10 mikromólos vagy annál kisebb koncentrációban hatásosnak bizonyult. A na­gyobb aktivitású (I) általános képletű vegyületek e kon­centrációban teljes mértékben gátolták a hisztamin ha­tását. A gyomorsav-szekréciót gátló hatást ismert módsze­rekkel határozhatjuk meg, például úgy, hogy az (I) álta­lános képletű vegyületeket intravénásán, orálisa» vagy gyomorszondán át a gyomomedv-kiválasztást elősegítő anyaggal, például pentagasztrinngl vagy his?taminj»l 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom