176794. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diszkontinuálisan heterodiszperz felületi ötvözetet tartalmazó, nagy redukálóképességű aluminium ötvözet előállítására

3 176794 4 gácsot) a szerveskémiai iparban használható redukáló­szerré lehet alakítani. Meglepő módon azt találtuk, hogy szerveskémiai redukciókhoz használható alumíniumot tudunk előállí­tani, ha a szokásos, bármilyen összetételű alumíniumot olyan kezelésben részesítjük, amely annak felületén diszkontinuálisan heterodiszperz felületi ötvözetet hoz létre. Ebben az esetben a termák reprodukálható redu­kálóképességű, és alkalmas arra, hogy segítségével szá­mos olyan szerveskémiai redukciót hajtsunk végre, ame­lyet eddig a komponensek katalizátorméreg mivolta miatt nem lehetett megvalósítani. A találmány szerint úgy járunk el, hogy a kezelendő alumíniumot (előnyösen forgács, dara alakjában) kívánt esetben felületi zsírtalanítás és a felületi oxidréteg eltá­volítása után, vagy azzal egy időben az alumíniumnál nagyobb (pozitívabb) normál elektródpotenciálú fém sójának — adott esetben vízzel elegyedő szerves oldó­szert tartalmazó — vizes oldatával hozzuk érintkezésbe. A kohászatilag előállított alumínium ötvözet külön­böző fémeket tartalmaz eltérő mennyiségben. A leg­gyakrabban előforduló ötvöző komponensek a magné­zium, cink, szilícium, réz, mangán, nikkel, titán és a vas. Azt találtuk, hogy szerveskémiai redukciókhoz hasz­nálható, nagy redukálóképességű alumínium nyeréséhez azok a kohászatilag előállított alumínium ötvözetek al­kalmasak a leginkább, amelyek a feszültségi sorban az alumíniumnál nagyobb (pozitívabb) normál elektród­potenciálú fémeket tartalmaznak. Előnyösnek találtuk azokat a feszültségi sorban az alumíniumnál nagyobb normál elektródpotenciálú fémeket, melyek redox rend­szert alkotó, különböző oxidációs fokú ionok képzésére alkalmasak. Ezek között a fémek között különösen elő­nyösnek találtuk a vasat. A kohászatilag előállított alu­mínium ötvözetben, a feszültségi sorban az alumínium­nál nagyobb normál elektródpotenciálú fémek mennyi­sége az aktiválás után nyert alumínium ötvözet reduká­lóképességének mértékét jelentősen befolyásolja. Azt ta­láltuk, hogy vas esetében az eutektikumot alkotó meny­­nyiségnél nagyobb, előnyösen több mint 2% vasat tar­talmazó kohászatilag előállított ötvözetből célszerű ki­indulni. A találmány szerinti kezelési eljárás végrehajtásához az alumínium felületén esetleg megtapadt zsíros, olajos szennyezéseket először el kell távolítani. Ezt akár szer­ves oldószerekkel, akár zsíroldó hatású felületaktív anyagokat tartalmazó vizes oldattal végezhetjük. A disz­kontinuálisan heterodiszperz felületi ötvözet kialakítását ilyen zsírmentes felületű alumíniumon végezzük. Mint ismeretes, az alumínium felületén a légköri oxi­gén és nedvesség hatására egy egybefüggő oxid réteg alakul ki, amely a fémet a további oxidációtól megvédi. Ez az oxid réteg ha vastag, elzárhatja az alumíniumot a találmány szerinti eljárás során alkalmazott reagen­sektől is. A vastag oxidréteg eltávolításáról ezért gon­doskodni kell. Vékony rétegeket gyengén lúgos, vagy savas kémhatású, az alumíniumnál nagyobb (pozití­vabb) normál elektródpotenciálú fémet tartalmazó só vizes, vagy víz és egy vízzel elegyedő oldószer elegyével készített oldatával végzett találmány szerinti kezelési eljárással a diszkontinuálisan heterodiszperz felületi ötvözet kialakításával egyidejűleg el lehet távolítani. Vastagabb oxidrétegek esetén vagy a kezelő oldat savas­ságát, illetve lúgosságát kell növelni, vagy megfelelő ada­lékok, mint például alkálifém-fluoridok, felhasználásá­val kell elősegíteni az oxid réteg feloldódását. Eljárha­tunk azonban úgy is, hogy lúgos vagy savas kezeléssel előzőleg eltávolítjuk az oxid réteget, és a tulajdonkép­peni találmány szerinti kezelést csak ezt követően végez­zük el. Egész vékony oxid rétegek eltávolítására sok esetben az alumíniumnál nagyobb (pozitívabb) normál elektródpotenciálú fém sójának a vízben való oldás so­rán fellépő hidrolízisekor keletkező sav is elegendő. A találmány szerinti eljárás során a diszkontinuálisan heterodiszperz felületi ötvözetet lényegében véve csere­bomlási reakcióval hozzuk létre. Ennek végrehajtására az — adott esetben a fentiek szerinti előkezelt — alumí­niumot az alumíniumnál nagyobb (pozitívabb) normál elektródpotenciálú fém sójának adott esetben vízzel elegyedő szerves oldószert tartalmazó vizes oldatával hozzuk érintkezésbe. A kezelést végrehajthatjuk akár olyan oldatokkal, amelyek elkészítésekor az egyes kom­ponenseket egyszerűen csak összemértük, akár olyanok­kal, amelyek úgy készültek, hogy az alumíniumnál na­gyobb (pozitívabb) normál elektródpotenciálú fémeket ötvözőelemként tartalmazó alumíniumot valamilyen savban vagy lúgban oldunk. Ebben az esetben az ötvöző­elemek is oldatba mennek, majd diszkontinuálisan hete­rodiszperz felületű ötvözet keletkezése közben plakkok (elkülönült foltok, pontszerű lerakódások) alakjában kiválnak az alumínium felületére. Magától értetődően mindkét esetben ugyanaz a szerkezet jön létre. Azt találtuk, hogy minél szennyezettebb, azaz minél több ötvöző elemet tartalmaz a kiindulási alumínium, annál könnyebben történik a találmány szerinti kezelés során a diszkontinuális heterodiszperz felületi ötvözet kialakulása, és megfordítva, a tiszta alumíniumon las­sabban alakulnak ki a felületi ötvözet foltok. A találmány szerinti kezelés történhet savas, lúgos vagy semleges oldatban, amely oldat oldószerként vizet, vagy kívánt esetben vizet és egy vízzel elegyedő szerves oldószert tartalmaz. Az oldat fémion-koncentrációjának nincs számottevő hatása a kialakult termékre. Hígabb oldatból kevés, kis méretű ötvözet folt válik le, míg tö­ményebb oldatokból a kicementálódott alumíniumnál nagyobb normál elektródpotenciálú fém egy része nem tapad meg az alumínium felületén, és így nem vesz részt a diszkontinuálisan heterodiszperz felületi ötvözet ki­alakításában. A kezelésre használt oldat kívánt esetben vízzel ele­gyedő szerves oldószert is tartalmazhat. A szerves oldó­szer a cserebomlási reakciót lassítja, így elősegíti az egyenletesebb felületi ötvözet réteg kialakulását. Lehető­séget biztosít arra, hogy az alumíniumnál nagyobb nor­mál elektródpotenciálú fém ionjai eljussanak az alumí­nium „árnyékolt” felületeire is, és így azokon is létre­hozzák a találmány szerinti felületi ötvözetet. Ilyen víz­zel elegyedő szerves oldószerek például a rövidszénláncú alkanolok, ketonok, éterek, észterek, a szerves szulfoxi­­dok, savamidok stb. lehetnek. Az alumíniumnál nagyobb (pozitívabb) normál elek­tródpotenciálú fém sójaként gyakorlatilag bármely ilyen fémsó megfelel. Praktikus szempontok miatt azonban elsősorban a vas, a réz, az ezüst, a palládium és a cink sóit nevezzük meg. A sók anionja általában halogenid-, szulfát- vagy foszfát-anion lehet, de nincs akadálya an­nak sem, hogy sóként nitrátokat vagy egyéb anionokat tartalmazó sókat használjunk. Amfoter fémek esetében 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom