176764. lajstromszámú szabadalom • Eljárás növényi magvak csirázásának és a belőlük kikelt növények növekedésének befolyásolására dextrinek alkalmazásával
5 176764 6 vetőmagkezelásre, mégis azt találtuk, hogy abban az esetben, ha a csírázás +10 C°-nál magasabb hőmérsékleten történik, előnyösebb az x-ciklodextrin alkalmazása, míg +10 C° alatti csírázási hőmérsékleten a 8-ciklodextrin alkalmazásával elérhető hatás a kedvezőbb. A találmány szerinti kezelési mód lehetőséget biztosít arra, hogy őszi vetés esetén meggátoljuk a növények túl korai csírázásánál gyakran bekövetkező elfagyást, őszi változat nélküli fajoknál lehetővé teszi a vegetációs periódus meghosszabbítását, amivel hosszú tenyészidejű növényeknél lehetőség nyílik a magtermesztésre. Ha a preemergens gyomirtást a találmány szerint kezelt magok vetésével egyidőben végezzük, akkor megnő a herbicid szer szelektivitása, mivel a csírázásukban gátolt haszonnövénymagvak csak kevéssé érzékenyek a herbicidekre. Mivel a csírázás folyamatában a tartalék-tápanyagok enzimes mobilizálódásának van döntő jelentősége, ezért vizsgálatainkban zömmel a nagy keményítőtartalmú magvak csírázását vizsgáltuk (Triticale, árpa, rozs). A magvak csírázási százalékát a ciklodextrin kezelés szignifikánsan nem befolyásolja, de a csírázás folyamatát jelentősen késleltette. A megfigyelt hatás teljesen reverzibilis, nem toxikus jelenség; tehát nem a csírázó magvak „mérgezése” révén fejti ki hatását a ciklodextrin. A kezelt magvakból fejlődő csíranövényeknél azt tapasztaltuk, hogy a növekedés fékezése a kezelés időtartamától függően változott: az alkalmazott 2, 24, 48, illetve 72 órás kezelés közül szignifikánsan a legnagyobb csírázásfékező hatást a 48 órás kezelés okozta. A hőmérséklettől is erősen függ a csírázásfékezés mértéke. A vizsgált hőmérsékletek, +28, +10 és +3C° közül a legkisebb mértékű csírázásfékezés +10 C°-on figyelhető meg, ami az eljárás gyakorlati alkalmazhatósága szempontjából jelentős. Illóolajos magvaknál (ánizs) azt figyeltük meg, hogy a ciklodextrin kisebb mértékű növekedésfékezést eredményez, mint a keményítős magvú növények esetében, sőt alacsonyabb hőmérsékleten a gátlás helyett több nap után kimondottan növekedésserkentés lép fel a kezelés hatására. A ciklodextrinek növekedésaktív hatását az egyes növekedésű Avena koleoptilszekció tesztben is megfigyeltük. Ebben a kísérletben 10”2 mólos Q-ciklodextrin 51,2%-os, a 10”3 mólos pedig 17,1%-os növekedésgátlást okozott, de még a 10”4 mólos is kimutatható (4,9%-os) megnyúlásos növekedésgátlást eredményezett. A késleltetett csírázás után — minthogy ez a folyamat nem a mag „mérgezésén” alapszik — a növényke fokozott ütemű növekedésével lehet számolni az esetek jelentős részében, miként ez a kiviteli példákból is látható. Megfigyeléseink szerint a ciklodextrinek a növényi növekedésfolyamat kezdeti szakaszában a csírázásra és a csíranövény növekedésére fejtenek ki erős hatást, amikor a tápanyag mobilizáció jelentősége fokozott. Ez részben azzal magyarázható, hogy a ciklodextrinek a keményítőbontásban szereplő amilázok kompetitiv inhibitorai, de a hormonális regulációban történő beavatkozás is valószínű. A találmány szerinti eljárással fékezett csírázású tavasa gabonák őszi vetése a terméshozamok mintegy 20%-os emelkedést, az alacsony szártagú őszi gabonák ilyen kezelése jelentős önköltség-csökkentést eredményezhet. A hosszú tenyészidejű tavaszi fajok őszi vetése 50—100%-os hasznot hozhat a magtermesztésben, és a preemergens herbicid kezelésekben való alkalmazással legalább 10% termésbiztonság fokozást érhetünk el. A találmányunk szerinti eljárásnak igen lényeges előnye az is, hogy az alkalmazott vegyületek teljesen ártalmatlanok, nem jelentenek mérgezési veszélyt és nem környezetszennyező hatásúak. A talajban nyomtalanul elbomlanak, illetőleg a fejlődő növények által hasznosíttatnak. Eljárásunk további részleteit az alábbi kiviteli példákban ismertetjük anélkül, hogy az eljárást a példákra korlátoznánk. 1. példa Tavaszi árpa (Hordeum vulgare L. cv. ,MK 42’) növekedésgátlása +28 C°-on 30—30 árpamagot 9 cm átmérőjű Petri-csészébe két szűrőpapírra helyezünk. A Petri-csészékbe a) 5 ml 10”2 mólos «-ciklodextrin oldatot, b) 5 ml 10”2 mólos ß-ciklodextrin oldatot, c) 5 ml 1%-os kereskedelmi, úgynevezett pörk-dextrin (kémiailag lineáris dextrin) oldatot, d) kontrollként 5 ml desztillált vizet pipettáztunk. A magokat sötétben +28 C°-os termosztátban csíráztatjuk, 48 óra múlva lemosás után desztillált vizes szűrőpapírra helyezzük azokat, és újabb 24 óra után (3 napos korban), majd hasonló körülmények között tartva 6 napos korban megmérjük a 30—30 mag hajtásának, illetve gyökereinek összes hosszúságát. 3—3 paralel Petri-csésze adatainak átlaga jelent egy kísérleti variánst. A kísérletet minden esetben megismételjük. A kontrollnövények növekedéséhez, amelyeknél 0% a gátlás, viszonyítjuk a kezeiteknél mért értékeket (I. táblázat). 2. példa Triticale (64 sz. törzs) növekedésgátlása +28 C°-on A kísérleteket az 1. példában leírt módon végezzük, de növényként Triticale magvakat használunk. Az eredményeket a II. táblázatban adjuk meg. 3. példa Őszi rozs (Secale cereale L. cv. .Petkus tetra’) növekedésgátlása +28 C°-on A kísérleteket az 1. példában leírt módon végezzük, de növényként az őszi rozs magvait használjuk. Az eredményeket a III. táblázatban adjuk meg. 4. példa Kukorica (Zea mays L. cv. .Aranymazsola’) növekedésszabályozása +28 C°-on A kísérleteket az 1. példában leírt módon végezzük, de növényként kukoricamagvakat használunk. Az eredményeket a IV. táblázatban adjuk meg. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
