176755. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szérumok fotometriás meghatározását akadályozó zavarosság megszüntetésére
3 176755 4 elő. A szérum összetételétől függően azonban úgy a találmány szerinti eljárásban alkalmazott szer hozzáadása által előidézett zavarosság, mint az eredeti zavarossá® néhány perc alatt eltűnik és sok esetben már teljesen tiszta szérumot kapunk. Mégis több esetben még valamely oldódásjavító anyag pótlólagos hozzáadása is szükséges. Oldódásjavítókként olyan anyagok használhatók, amelyek a találmány szerinti szert tökéletesen fel tudják oldani, anélkül, hogy a fotometriás mérést zavarnák. Előnyösen rövidszénláncú 1—3 szénatomos alkanolokat, különösen etanolt, legfeljebb 6 szénatomos glikolokat, legfeljebb 8 etilén-oxid-egységet tartalmazó poliglikolokat és/vagy tenzideket használunk oldódást elősegítő anyagokként, amelyek magukban nem tudják a szérum zavarosságát megszüntetni. A tenzidek közül a polietilénglikol-étereket részesítjük előnyben. Különösen előnyösnek bizonyultak a 8—16 szénatomos alkanolok polietilénglikol-éterei, melyek molekulánként 8—14 etilén-oxid-egységet tartalmaznak. Fontos, hogy a találmány szerinti eljárásban használt szer lehetőleg kevés szennyezést tartalmazzon, különösen sav- és alkoholnyomoktól legyen mentes. A szokványos polietilénglikol-észterek ezért általában nem alkalmazhatók további tisztítás nélkül a találmány szerinti eljárásban. A tisztítási eljárásnál a jelenlevő poliglikolokat is el kell távolítani. Ez például úgy hajtható végre, hogy a vizes oldatokat halogénezett szénhidrogénekkel, mint például triklór-etilénnel kirázzuk. A találmány szerinti eljárásban előnyösek azok az észterek, melyeket közvetlenül állítunk elő egy olyan eljárás segítségével, amely kizárja a zavaró szennyezéseket és eleve a kívánt összetételt biztosítja az etilén-oxidcsoportok gyakoriságeloszlását illetően. Ezt a szert úgy állítjuk elő, hogy molekulánként 3—8 polietilénoxidegységgel rendelkező polietilénglikolokat bórsavval reagáltatunk 3: 1 mólarányban, a kapott terméket 9—• 14 szénatomszámú zsírsavval melegítjük, majd vizet hozzáadva hidrolizáljuk, poláris, szerves, vízzel nem elegyedő oldószerrel extraháljuk, a szerves fázist elválasztjuk, szárítjuk, alumínium-oxiddal kezeljük és végül az alumínium-oxidot és az oldószert elválasztjuk. Polietilénglikolok zsírsavakkal önmagában ismert módon észterezhetők triszetilénglikol-ortofoszforsav-észter közbenső termékeken keresztül (Tenside 12, 313—-315 [1975]). Az ismert eljárás azonban még mindig nem kívánatos szennyezéseket tartalmazó termékhez vezet. Ezzel szemben az előzőekben leírt eljárással közvetlenül kielégítő tisztaságú termék állítható elő. Az oldószeres extrakciót előnyösen sóval telített vizes oldaton hajtjuk végre. Különösen alkalmas oldószerek a halogénezett szénhidrogének, mint kloroform. A bórsavval való reagáltatást előnyösen 80—100 °C között, legalább 7 órán át, vízsugárszivattyú-vákuumban hajtjuk végre. A leírt eljárás szerint a bórsav-észtereken keresztül előállított zsírsav-polietilénglikol-észterek a találmány szerinti eljárás céljaira nemcsak nagyobb tisztaságuk miatt alkalmasak különösen, hanem molekulasúlyeloszlásuk miatt is. A molekulánként legfeljebb 5 etilén-oxid-egységet tartalmazó kismolekulasúlyú részek ugyanis úgy reagálnak, hogy az optimum a kisebb szénatomszámú kondenzációs termékek irányába tolódik el. Az említett észterféléket tisztított kereskedelmi formában is alkalmazhatjuk a találmány szerinti eljárásban használt szer előállításához. Az utóbbi esetben előnyösen kismolekulasúlyú észtereket használunk, azaz olyanokat, amelyek molekulájukban 3 vagy 4 etilén-oxidegységet tartalmaznak. A megfelelő mennyiség mintegy 5—-2Ö súlyszázalék. Az említett alapvető alkotórészek mellett a találmány szerinti eljárás során még pufferoldatot és a szérumkomponensekkel szemben közömbös, az analízis-rendszerekben szokásosan használt egyéb adalékokat is adagolhatunk, amennyiben próbák útján megálíapítottyk, hogy nem rontják a szer hatását. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott szer menynyisége általában 0,1—-5 s%, függően a feltisztítandó szérum összetételétől és a szérumhoz hozzáadott egyéb reagensektől. Azonban kisebb mennyiségek is elegendők lehetnek, vagy esetenként nagyobb mennyiségek szükségesek; az utóbbi különösen erősen lipémiás szérumoknál fordul elő. Ha nagyobb mennyiségeket kell alkalmazni, sokszor célszerű egy rövidszénláncú (1—3 szénatomos) alkanolt vagy egy legfeljebb 7 szénatomszámú glikolt vagy egy molekulánként legfeljebb 8 etilén-oxid-egységet tartalmazó poliglikolt adagolni az oldódás elősegítése céljából. Itt tekintettel kell lenni az oldat alkotórészeinek alkoholérzékenységére. Különösen alkoholérzékeny enzimek jelenléte esetén gyakran célszerűbb helyettük tenzideket alkalmazni oldódást elősegítő anyagként. Ha például a glükózt glükóz-oxidáz-módszerrel határozzuk meg, akkor a találmány szerint elegendő, ha az észter 0,4%-ot és az oldódást elősegítő szerből 0,1— 0,4%-ot tartalmazó adalékot alkalmazunk, akkor is, ha a nem fehérjementesített szérumban optikai meghatározást kell végrehajtanunk. Ha viszont egy zavaros szérummintában húgysavat katalázzal és aldehid-dehidrogenázzal határozunk meg, úgy a szerből annyit kell hozzáadnunk, amennyi 3 súlyszázalék észtert tartalmaz. Ha oldódást előmozdító anyagként tenzidet alkalmazunk, úgy ebből a lehető legkevesebbet kell felhasználnunk. Ez az adalékanyag ugyanis a találmány szerinti eljárásban alkalmazott szer oldódását fokozza ugyan, de egyidejűleg lerontja a zavarosságot megszüntető hatást. Mint említettük, a találmány szerinti eljárás lehetőséget nyújt szérumok zavarosságának megszüntetésére nagyfokú zavarosság esetén is. Sokszor a találmány szerinti eljárás nem fehérjementesített szérumpróbákban is lehetőséget ad optikai meghatározásokra. Emellett az eljárásban alkalmazott szer úgy szubsztrát-, mint enzimmeghatározásokra is alkalmas. Ezért a találmány szerinti eljárás során adagolt szer olyan meghatározásoknál is értékes eszköz, melyeknél a kismennyiségű szérum-hozzátét miatt önmagukban erősen zavaros szérumoknál sem jelentkeznek méréstechnikai szempontból különösebb nehézségek. A találmány szerinti eljárás alkalmazásakor gyakran a kalibrációs sorozat elkészítését is mellőzhetjük és a mérést csak a reagensek vakértékével szemben végezzük el. A következő példák közelebbről ismertetik a találmányt. 1. példa A szer előállítása 2 mól 3—8 etilén-oxid-egységet tartalmazó polietilénglikolt 0,66 mól bórsavval vízsugárszivattyú-vákuumban 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
