176739. lajstromszámú szabadalom • Eljárás reagens vizsgáló eszköz előállítására

5 176739 6 dozóból és a hagyományos nyomási eljárással felvitt A, B és C anyagból áll. Az A anyag peroxidáz enzimet és egy színezőanyagot, így o-tolidint tartalmaz. A B anyag gliikózoxidáz enzi­met és a C anyag glükózt tartalmaz. A peroxidáz és a glükózoxidáz enzim kémiailag kötődik a cellulóz ré­szecskékhez, amelyek nyomási eljárással a hordozóhoz vannak kötve valamely alkalmas kötőanyaggal. Az A és B anyag felvitele után az enzimek egymáshoz és a 4 hor­dozóhoz viszonyítva mozdulatlanok. Az ilyen reagens vizsgáló eszköz az alábbi módon működik, ha érintkezésbe hozzuk a vizsgálandó folya­dékkal. 1. A C anyagban levő glükó - a folyadékban feloldó­dik, és szétterjed a 4 hordozón. 2. A B anyag környékén a glükózoxidáz enzim katali­zálja a glükóz és az oxigén közötti reakciót, így reakció­termékként hidrogénperoxid keletkezik. 3. A hidrogénperoxid átdiffundál a folyadékon az A és B anyag közötti területeken az A anyag felé. 4. Az A anyagot tartalmazó helyeken a hidrogén­peroxid a peroxidáz enzim jelenlétében oxidálja az o-tolidin színezéket, és kék színt kapunk. 5. Ha a folyadékban van kataláz enzim, a hidrogén­peroxid teljesen vagy részben elbomlik. Ha a folyadék­ban nagy mennyiségű kataláz van, a hidrogénperoxidot teljesen elbontja még mielőtt annak ideje lenne az A anyaghoz diffundálni, és nem kapunk kék színt. Kis mennyiségű kataláz a hidrogénperoxidnak csak egy részét bontja el, és a hidrogénperoxid másik része az A anyaghoz diffundál és kék színeződést vált ki. így az oldat kataláz enzim koncentrációjától függően többé vagy kevésbé intenzív színváltozást kapunk a reagens vizsgáló eszközön. Amint a fentiekben már említettük, az 1—4. ábrán látható reagens vizsgáló eszközöket nyomási eljárások­kal állítjuk elő. Az 5. ábra a hagyományos nyomás elvét mutatja. Az 5 lemezt a nyíl irányában mozgatjuk. A 6 és 7 nyomóhenger két különböző folyadékot nyom a lemezre, amelyek az A és B anyagot tartalmazzák. Amint már említettük, sok henger-típus van, amelyek a szakember számára az irodalomból ismertek, ezért nincs szükség részletes leírásukra. A kérdéses anyagokat tartalmazó folyadékok viszko­zitását természetesen a választott nyomási eljárástól függően be kell állítani. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példát adjuk meg. Példa 10 g szemcsés karboximetilcellulózt az irodalomból ismert módon aktiválunk. Az aktivált karboximetilcellulóz különböző mintái­hoz glükózoxidázt és peroxidázt kötünk szintén ismert módon. A nyomáshoz felhasználható keverékeket az alábbi módon állítjuk elő. Karboximetilcellulózra felvitt glükózoxidáz 2.5 g, nedves, karboximetilcellulózra felvitt glükóz­oxidázt mágneses keverő segítségével összekeverünk 20 ml desztillált vízzel. A keverék viszkozitásának be-5 állítása céljából hozzáadunk 0,085 g kolloidális karboxi­metilcellulózt. Karboximetilcellulózra felvitt peroxidáz 2.5 g, nedves, karboximetilcellulózra felvitt peroxidázt mágneses keverő segítségével összekeverünk 20 ml desz-10 tillált vízzel. A keverék viszkozitásának beállítása céljá­ból hozzáadunk 0,085 g kolloidális karboximetilcellu­lózt. Végül a keverékhez keverés közben hozzáadunk 0,033 g o-tolídínt. Az így kapott két keveréket szitanyomással szűrő-15 papírra nyomjuk külön-külön párhuzamos csíkok alak­jában a glükózoxidáz-peroxidáz-glükózoxidáz-peroxi­­dáz stb. rendszer szerint, ezt azután 10%-os vizes glükóz­oldatba merítjük, majd 35 °C-on megszárítjuk. 20 Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás reagens vizsgáló eszköz előállítására, mely egy hordozóból és arra felvitt legalább két olyan anyag-25 ból áll, melyek a reagens vizsgáló eszköz használatakor aktiválódnak, azzal jellemezve, hogy a hordozó egyik felületére közvetlenül legalább két folyadékot — ame­lyek mindegyike egy-egy említett anyagot tartalmaz — viszünk fel valamely önmagában ismert nyomtatási el-30 járással oly módon, hogy az anyagok a felületen egy­mástól a felület mentén előre meghatározott távolság­ban elválasztva maradjanak. (Elsőbbsége: 1976. VI. 18.) 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási mód­ja, azzal jellemezve, hogy az anyagokat olyan foltokban 35 visszük fel, melyeket 1 mm-es vagy ennél kisebb távol­ságok választanak el egymástól. (Elsőbbsége: 1976. VI. 18.) 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosí­tási módja, azzal jellemezve, hogy a különböző anyago-40 kát felváltva helyezzük el egymás után a felületen. (El­sőbbsége: 1976. XI. 29.) 4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosí­tási módja, azzal jellemezve, hogy a két anyag közül legalább az egyiket pontok vagy csíkok alakjában visz-45 szűk fel. (Elsőbbsége: 1976. VI. 18.) 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az anyago­kat mélynyomással visszük fel a felszínre. (Elsőbbsége : 1976. XI. 29.) 50 6. Az 1., 2. vagy 4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az anyagokat szitanyomással visszük fel a felszínre. (El­sőbbsége: 1976. VI. 18.) 7. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás 55 foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az anyago­kat festékszórásos eljárással visszük fel a felszínre. (Elsőbbsége: 1976. XI. 29.) 1 rajz, 5 ábra A kiadásért felei: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 81.1419.66-42 Alföldi Nyomda, Debrecen — Felelős vezető: Benkő István igazgató 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom