176731. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tetszőleges hosszúságú maunkadarabok extrudálására

5 176731 6 berendezés 20 bemeneti végénél, a kalibráló és viaszoló 19 szerelvény után találkozik egymással és a 11 rúddal, mint a 4. ábra mutatja. Az egymást követő négy-négy fogópofa révén képzett 21 megfogó elemek a viaszolt 11 rúdnak egymást követő részeit veszik körül (3. és 6. ábra). A 21 megfogó elemek a viaszolt 11 rudat a 23 szárral kiképzett 22 szerszámon keresztül előre tol­ják. Eközben létrejön a 12 huzal, amely a 10 berende­zésből a 24 kimeneti végen távozik. A kimeneti végen a 13 fogópofák négy sora, négy lánca az eddigi X irányból kitér és továbbhalad széttartó, saját végtelenített 16 pá­lyáján. Látható, hogy az egymást követő 21 megfogó elemek a bemeneti 20 vég és a kimeneti 24 vég között a 11 rúd körül egy folyamatosan X irányban mozgó nyomókamrát képeznek. A 10 berendezést részleteiben főként az 1., 5. és 6. áb­rák segítségével ismertetjük. A berendezés 20 bemeneti vége és 24 kimeneti vége között X irányban egy hosszú, középen 27 nyílással kiképzett 26 tömb van elhelyezve. A 27 nyílást teljes hosszán két-két sík, párhuzamos, egymással szemben levő 28, illetve 29 fal határolja. A 10 berendezés 20 bemeneti vége közelében négy hidraulikus 31 motor van az X irányra merőleges közös síkban a 26 tömbre szerelve. A 31 motorokat előnyösen egy közös, a rajzokon nem ábrázolt hidraulikus táp­egység révén működtetjük. A 31 motorok mellett, ezek síkjával párhuzamos síkokban további, négyes csopor­tokban elhelyezett, közös tápforrásból működtetett, hidraulikus 32, 33 és 34 motorok is vannak a 26 tömbre szerelve. A berendezés 24 kimeneti vége közelében to­vábbi négy 35 motor van az X irányra merőleges közös síkban a 26 tömbre szerelve. A 31, 32, 33, 34 és 35 mo­torok megfordítható működésűek és így szivattyúként is dolgozhatnak. A 31, 32, 33, 34 és 35 motorok kimenő 36 tengelyei a 26 tömbben kialakított 38 furatokban levő 37 csapágyakban vannak ágyazva (5. ábra). A 36 tengelyeken egy-egy hajtó 14 fogaskerék van, amelyek a 27 nyílásba, a szomszédos 28 és 29 falak közötti 39 tér­be nyúlnak. Amint a 3., 5. és 6. ábrákon látható, a 13 fogópofák keresztmetszete az X síkra, illetve irányra merőleges Y—Z síkban prizma alakú, egyenlőszárú derékszögű háromszög. A 41 és 42 szárakat külső végükön 43 alap köti össze. Amikor a négy-négy 13 fogópofa egy-egy 21 megfogó elemet képez, a 13 fogópofák szomszédos 41, illetve 42 szárai összeérnek. A négy 13 fogópofából álló 21 megfogó elem közepén az Y—Z síkra merőleges irányú 44 nyílás van. Ekkor a 41 és 42 szárak egymást derékszögben metszik. A középső 44 nyílás alakja és mérete pontosan megfelel a viaszolt 11 rúd alakjának és méretének. A 13 fogópofák 44 nyílást körülvevő részén előnyö­sen hornyolt felület van kiképezve. Ezek a hornyolt fe­lületek jó érintkezést hoznak létre a viaszolt 11 rúd kö­rüli, egymást követő 21 megfogó elemek között, továbbá korlátozott mértékű érintkezési felületekről gondoskod­nak annak érdekében, hogy az esetleg az érintkezési felületekhez szivárgó nagynyomású folyadék csak egy korlátozott mértékű, az X irányban egymás után haladó megfogó elemeket szétválasztani törekvő erőt tudjon ébreszteni. A 13 fogópofák külső sarkainál, azaz ahol a 41 és 42 szárak a 43 alaphoz csatlakoznak, 46 fogakból álló fog­sor van kialakítva, amely az Y—Z síkra merőleges irányban, tehát az X irányban nyúlik el. A 46 fogak oldalirányú távolsága megközelítően fele a hajtó 14 fogaskerék fogai szélességének. Amint az 5. és 6. ábrá­ból kitűnik, a két-két szomszédos 13 fogópofa sarkán kiképzett 46 fogak osztása azonos és a szomszédos fo­gak egymáshoz, egymás mellé pontosan illeszkednek. A két szomszédos 13 fogópofán levő fogakat a közös 14 fogaskerék egyszerre hajtja. Amíg a fogópofák a 26 tömb középső 27 nyílásában haladnak, a 14 fogaskerék a 13 fogópofákat egymás mellett tartja, ezek előremoz­­gásuk során nem tudnak egymástól elmaradni. További hidraulikus motorokat is építhetünk be azért, hogy a négy sorban, illetve láncban levő 13 fogópofákat végig­mozgassuk a 26 tömbön kívül levő 17 pályaszakasz és ívelt 18 pályaszakasz mentén is. Az egyes egyenes 17 pályaszakaszok mentén megfelelő kaparok is fölszerel­­hetők, amelyek a 13 fogópofákat szükség esetén zsírta­lanítják. Mindegyik 21 megfogó elemen négy, előnyösen négy­­szögletes 47 nyílás nyúlik keresztül az Y—Z síkra merő­legesen. E nyílások a középső 44 nyílás és a 46 fogak között vannak. A 47 nyílásokat két-két V alakú horony alkotja, amely hornyok a szomszédos 13 fogópofák 41, illetve 42 szárai által képzett felületekbe vannak be­munkálva. A négy 47 nyílás méretei megegyeznek a négy 48 vezetőelem külső méreteivel. A 48 vezetőelemek a 26 tömb belsejében a 10 berendezés 20 bemeneti vége és 24 kimeneti vége között X irányban nyúlnak el, és így a 21 megfogó elemek 27 nyíláson való végighaladása folyamán ezek kellő helyzetét és beállítását biztosítják. A 2. és 4. ábrán látható további, 49 vezetőelemek arra szolgálnak, hogy a fogópofákat a 26 tömbön kívüli egye­nes 17 és ívelt 18 pályaszakaszok mentén a 41 és 42 szá­rak mentén kialakított V alakú hornyok segítségével vezessék. A 10 berendezés 20 bemeneti vége és 24 kimeneti vége között a 13 fogópofáktól kifelé, a 26 tömb 27 nyílásán belül, a 28, illetve 29 falak mentén négy 51 nyomópáma van elhelyezve. Az 51 nyomópárnák a szomszédos 39 terek között a 28, illetve 29 falak teljes hossza mentén végignyúlnak. Az 51 nyomópárnák külső 53 felületében több 52 hűtőcsatorna van kiképezve (9. ábra), amelyek feladata a rajzokon nem ábrázolt forrásból származó hűtőközeg cirkuláltatása. Az 51 nyomópárnák 56 belső felületén 54 tömítő szerelvény van kialakítva (8. ábra), amely lényegében több belső 57 tömítésből és ezeket körülfogó külső 58 tömítésből áll. A 26 tömb 27 nyílásán keresztül, az 51 nyomópámák belső 56 felülete mentén négy végtelenített 59 szalag ha­lad végig (3. és 6. ábra). A végtelenített 59 szalagok pél­dául acélötvözetből vagy más olyan anyagból készíthe­tők, amelyek nagy nyomásnak, magas hőmérsékletnek és súrlódási igénybevételeknek ellen tudnak állni. A 26 tömbön és 21 megfogó elemeken az 59 szalag X irány­ban nyúlik keresztül, a 13 fogópofák láncának egymást követő 43 alapjai mentén és előnyös, ha a 21 megfogó elemen levő, szomszédos 46 fogak sorai közötti teret fedi. A négy 59 szalagot súrlódással hajtjuk, aminek következtében a 13 fogópofák végtelenített pályákon mozognak. A szalagok követik a 13 fogópofák 16 pá­lyáit, ettől a 26 tömbön kívül csak egy kis részen válhat­nak el, aminek célja a szalag és a hozzá tartozó fogó­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom