176724. lajstromszámú szabadalom • Eljárás n-paraffinok elválasztására

11 176724 12 15—60 térf.%, és az aromások koncentrációja kb. 10-30 térf.%. Előfordulhatnak kevésbé szokásos tápáramok is, amelyeknél az aromás anyagok kon­centrációja csak mintegy 2-4 térf.%. Mivel a be­táplált aromások az izo-paraffinokhoz hasonlóan az eljárásban alkalmazott adszorbens pórusaiba nem tudnak bejutni, mivel keresztmetszeti átmérőjük túlságosan nagy, csaknem az összes aromás a fino­­mítvány-áramban van jelen. Egy kis része azonban erősen adszorbeálódik az adszorbensrészecskék felü­letén, és végül mint szennyezés jelenik meg az extraktum-termékben (normál-paraffin). A betáplált aromás anyagok tartalmazhatnak monociklusos aro­másokat, így benzolt vagy alkilbenzolokat, indá­nokat vagy alkilindánokat, továbbá biciklusos aromá­sokat, így naftalinokat, bifenileket vagy acenafté­­neket. A fent említett aromás szennyezéseket jellemez­hetjük a CnH2n-j általános képlettel, ahol J - mint ahogyan a tömegspektrometriában használa­tos — egy specifikus számot jelent, amely — ha a fenti empirikus képletben alkalmazzuk — kompli­kált aromás típusok megkülönböztető jellemzését lehetővé teszi. Azt találtuk, hogy bizonyos J6 és J12 aromás szénhidrogének azok, amelyeket az adszorbens leginkább visszatart. Más típusú aromás szénhidrogének, így a J8 vagy J10, sőt J16 típusú szénhidrogének ugyancsak erősen adszorbeálódnak. Az előzőekben definiált kiszorító-anyag forrás­pontja előnyösen eléggé különbözik a tápáram fi­­nomítvány-komponensek forráspontjától ahhoz, hogy a finomítvány-áramtól egy későbbi desztillá­­cióval elválasztható legyen. így ebben az eljárásban a kiszorító-anyag az alapanyagban levő izoparaffi­­nok vagy naftének magasabb vagy alacsonyabb forráspontú homológja lehet. Jellemző példaként megemlítjük, hogy egy CI0-C15 alapanyag nor­mál-paraffinjainak az elválasztása során használható megfelelő kiszorító-anyag az izooktán, amelyet az adszorbens nem adszorbeál, és amely a CI0-CiS finomítvány-komponensektől desztillációval elkülö­níthető. A kiszorító-anyagot olyan sebességgel vezetjük be, hogy térfogata lényegileg azonos legyen az adszorbens részecskéi között levő hézagtérfogattal. A kiszorító-anyag a körfolyamat egy adott pontján adott sebességű cirkulációval betáplálva, alaposan és folyamatosan eltávolítja a hézagtérfogatban levő anyagot, először a finomítvány-komponenseket az adszorbens részecskéi közül, mivel az utóbbit a folyamat-áramláson keresztül cirkuláltatjuk. Az el­távolított finomítvány-komponensek egyesülnek az­zal a folyadékárammal, amely az adszorbensen át­folyik, és e komponenseket végül eltávolítjuk a cirkuláló folyadékfázisból, kivonva mint finomít­­ványkivezető-áramot, amelynek azután legalább egy részét a finomítvány-áramot frakcionáló eszközhöz vezetjük, ahol a finomítvány-komponenseket kiter­melhetjük. A kiszorító-anyag adagolásának előnyös mértéke a tisztítózónába az az áramlási sebesség, amely azonos vagy nagyobb, mint az adszorbens részecskéi között levő hézagtérfogat áramlási sebes­sége, ez a sebesség minden esetben függ az adszor­bens szemcsenagyságától, akár mozgó-, akár álló­ágyas eljárást alkalmazunk, továbbá más faktorok­tól. A találmány szerinti eljárásban használt deszor­­bens anyagoknak olyan anyagoknak kell lenniök, amelyek a tápkeveréktől könnyen elválaszthatók. Mind a finomítvány-áramot, mind az extraktum­­-áramot a deszorbens anyagokkal keverve távolítjuk el az adszorbensről. Ezeknek a deszorbens anya­goknak az elkülönítése nélkül az extraktum-kompo­­nensek és - ha kitermelésük szükséges - a fino­mítvány-komponensek tisztasága nem lenne kielé­gítő, és a deszorbens anyag sem lenne újra felhasz­nálható az eljárásban. Ezért szükséges, hogy a deszorbens anyagoknak a forráspontja az adszor­­benshez vezetett tápkeverék forráspontjától eltérő legyen, s így a deszorbens anyagok a finomítvány- és extraktum-komponensek elkülönítésére használt szeparálásnál elválaszthatók, és az eljárásban újra felhasználhatók. A találmány szerinti eljárásban egy vagy két deszorbens anyag alkalmazható. Első deszorbens anyagot abban az esetben használunk, ha a betáp­lált aromásokat kis koncentrációban tartalmazó extraktum-terméket kívánunk előállítani. Első de­szorbens anyag alkalmazásával az extraktum-ter­mékben levő betáplált aromások koncentrációja kb. 0,05 súly%-nál kisebbre csökkenthető. Az eljárásban használható első deszorbens anyagok aromás szén­­hidrogének, amelyeknek forráspontja a betáplált keverék forráspontjától különbözik, hogy ettől desztillációval elválaszthatók legyenek. Az első deszorbens anyag forráspontja előnyösen eltér a kiszorító-anyag forráspontjától is, hogy ettől desz­tillációval ugyancsak elválasztható legyen. Az eljá­rásban használható első deszorbens anyagok lehet­nek egyes aromások, így benzol, toluol, xilol-izo­­merek, etilbenzol vagy C8-aromások keveréke. Az előzőekben említett esetben, amikor a normál-pa­raffinokat Cio—Cu támáramból különítjük el, és kiszorító-anyagként izooktánt használunk, p-xilol és etilbenzol például a megfelelő első deszorbens anyagok. Ha az első deszorbenst a kiszorító-anyag­­gal keverve használjuk, akkor az első deszorbens anyag koncentrációja a keverékben kb. 5 és csak­nem 100 térf.% között van a teljes keverékre szá­mítva. Ez a koncentráció előnyösebben kb. 15—40 térf.%. Mivel az első deszorbens anyagnak csak a felületen adszorbeálódott, betáplált aromáso­kat kell deszorbeálnia, fontos az is, hogy az első deszorbens anyag egyáltalán ne, vagy csak kismér­tékben tartalmazzon második deszorbens anyagot, hogy a normál-paraffinok deszorpcióját elkerüljük. A második deszorbens anyag koncentrációja az első deszorbens anyagban előnyösen 1 térf.%-nál kisebb. A második deszorbens anyag lehet bármely nor­mál-paraffin, amelynek forráspontja a betáplált ke­verékétől eltér, hogy ettől desztillációval elválaszt­ható legyen. Második deszorbensként gyakran hasz­nálunk normál-pentánt, mivel ez az eljárás során könnyen elkülöníthető az általában betáplálásra ke­rülő anyagoktól. A második deszorbens anyag lehet 100%-ban normál-paraffin, vagy tartalmazhat kisebb koncentrációban normál-paraffinokat, egy izo-paraf­­fin vagy naftén hígítóval keverve. Ha hígítószerrel keverve alkalmazzuk, akkor a normál-paraffinok 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom