176721. lajstromszámú szabadalom • Háromfázisú függőleges elrendezésű lemezfiókos csoportos biztosító szerelvény
7 176721 8 A terheléskapcsolói feladatkörre is megfelelő kapcsolófogantyút a 9. ábra alapján ismertetjük: A kapcsolófogantyú szigetelő műanyagokból készül, melyhez fém szerkezeti elemek csavaros kötéssel vannak rögzítve. A fogantyútest 11 markolatában a végéről működtethető spirálrugós visszaállítású 12 reteszelő nyomógomb van elhelyezve, mellyel egy reteszelő himba bowdenes csatolással kapcsolódik. A fogantyútest alsó lapjához a 47 olvadóbetétek lemezfüleinek csatlakoztatása céljából T-kivágású fogólemezek kapcsolódnak. A kapcsolófogantyút használat közben két fémlemezből álló, villa alakú 14 csatolókar kapcsolja a 2, 2’, 2” biztosítóaljzatok szerelvényéhez úgy, hogy a két végén levő 15 csap a hosszanti 3, 3’ válaszlemezekben fiókonként átellenesen kiképzett L-alakú 41, 41’, 41” horony pályákba behatolva és azok végén feltámaszkodva, de elforduláskészséget megtartva beakad. A 15 csapok körül elforgatható kapcsolófogantyú tehát alkalmas arra, hogy a fogólemezekhez becsatolt 47 olvadóbetétet mozgassa, a 2, 2’, 2” biztosítóaljzatok rugós szorítású 48, 52 állóérintkezői közé a betét 49, 53 késeit - mint mozgóérintkezőket — benyomja, ill. azokból kihúzza. A 14 csatolókar két lemeze a kapcsolótest két oldalához van csavaros kötéssel erősítve, így a lemezek egymástól szigeteltek. Fogantyúval zárlatot okozni így még tévedésből vagy gondatlanságból sem lehet. A kapcsolófogantyú szerkezeti tartozéka a nagy hőkapacitású és jó ívfutást biztosító lemezekből felépített és hornyolt 16 ívoltókamra. A 16 ívoltókamra lemezeit két oldalt szigetelő betétek közbejöttével csavarok rögzítik, ezekhez kapcsolódik a 16 ívoltókamra szintén villa alakúra kialakított 17 tartókaija is. A 17 tartókar rögzítését a 14 csatolókar 15 csapjai biztosítják, lehetővé téve a 15 csapok körüli elfordulást. A 17 tartókart és ezzel együtt a 16 ívoltókamrát oldalt elhelyezett rugók a fogantyútesttől távolító irányban feszítik. így kb. 20°-os elfordulásra nyílik mód, itt ugyanis a 14 csatolókar és a 17 tartókar között elfordulás-határolás jön létre. A kapcsolófogantyú és a hozzácsatolt 16 ívoltókamra működése és hatásmechanizmusa tehát a következőképpen alakul: A biztosító-szerelvényben levő, kivenni kívánt késes 47 olvadóbetétet az erre szolgáló fülek révén a kapcsolófogantyúval megfogjuk. Ehhez a fogantyú 15 csapjait a megfelelő, szűkülő rávezetésű 41, 41’, 41” horonypályákba csúsztatjuk, a fogantyút 47 olvadóbetétre rányomjuk és lefelé tolva ütköztetjük. Eközben létrejön a kapcsolófogantyú és a 47 olvadóbetét reteszelt kapcsolata, a 14 csatolókar és a 17 tartókar közötti rugók is megfeszülnek, mivel a 17 tartókar a 10, 10’, 10” ütközőcsapokon feltámaszkodik és a fogantyútesttel kb. párhuzamosan áll be. Ekkor a 16 ívoltókamra hornyolt lemezei közrefogják a 48 állóérintkezőket és a közéjük illeszkedő 49 kést. A fogantyútest kihúzásakor a vele együtt mozgó 47 olvadóbetét 49 kése a 48 állóérintkezőtől elválik, de kb. 20°-os elfordulásig a rugók hatására a 16 ívoltókamra még helyben marad. A kapcsolási művelet további fázisában a fogantyúval (14 csatolókarral) már együtt mozog a 16 ívoltókamra is, mivel a két kar között ütközéssel merev kapcsolat jön létre. Az érintkezők szétválása a kapcsolás első fázisában, .a 16 ívoltókamra nyugalmi állapota mellett jön létre. A 16 ívoltókamra ívelés közbeni mozgásbajötte (második fázis) az oltóhatást növeli, mivel az ívtérbe még friss, hideg lemezek lépnek be és a 48 állóérintkezők fölötti légtér gyors öblítése következik be. Az ívoltó hatás a 2, 2’, 2” biztosítóaljzatok 48 állóérintkezőinek a 47 olvadóbetét felőli oldalának lemetszésével is javítható. A kapcsolást végrehajtó személy kezét az ív esetleges, veszélyt jelentő hatásaitól a fogantyútest lemez alakú 50 nyúlványa védi meg. A kapcsolófogantyú, a 16 oltókamra, a 47 olvadóbetét, ill. a 48, 52 állóérintkezők helyzetkapcsolatát a működtetés különböző fázisaiban a 9. ábra mutatja be. Megjegyezzük még, hogy a továbbiakban ismertetett földelő-rövidrezáró fogantyú némi módosításával háromfázisú kapcsolófogantyú is kialakítható, Ebben az esetben azonban a 16 ívoltókamra fogantyún való elhelyezéséről le kell mondanunk, azokat az aljzat-szerelvénybe kell beépíteni. A javasolt földelő-rövidrezárót (alsó rövidrezáró érintkezőkkel) a 10. ábra alapján mutatjuk be: A háromfázisú földelő-rövidrezáró 19 teste szigetelő műanyagból készül, melynek szerkezeti részeként van kialakítva a 20 kezelőfogantyú is. A 19 testbe van ágyazva, kettős fecskefarok-illesztéssel a három fázis megfelelő 52, 52’, 52” állóérintkezőit rövidrezáró 21 fémsín, amelyhez a három db zárást létesítő 22, 22’, 22” érintkező csavaros kötéssel kapcsolódik. A 21 fémsínhez kivezetésként közdarab segítségével a mellső oldalon átlátszó műanyaggal védett és szigetelt flexibilis földelősodrony csatlakozik. A földelő-rövidrezáró a biztosítószerelvényhez, ill. a 3, 3’ válaszlemezek legalsó 41 horonypályáihoz a 24 csatolókarhoz rögzített 51 csapokkal csatlakoztatható. (Funkcionális alkalmazására természetesen az olvadóbetétek eltávolítása és a földelősodrony földelőcsavarhoz való bekötése után kerülhet csak sor.) A behelyezett földelő-rövidrezáró a védőfedélhez hasonlóan érintés biztonságot is ad, mivel a mellső oldal felől teljesen szigetelt test a nem földelt és rövidrezárt, többnyire feszültség alatt levő érintkező-együttest a biztosítószerelvény teljes hosszában takarja, a véletlen érintést így megakadályozza. A szerelvényt bekapcsolt helyzetében esetleges zárlati, dinamikus erők ellenében 25 biztosítóheveder rögzíti. A korábbiakban utaltunk már arra, hogy a biztosítószerelvény konstrukciós megoldása lehetővé teszi az elosztók alsó vagy felső vezetékcsatlakozású kialakítását, sőt csatlakozási helyzetváltás egyazon elosztón belül is lehetséges. Következik ebből, hogy a vezeték oldali rövidrezárást a biztosítóaljzatok alsó vagy felső érintkezőinél kell előirányozni. Hasonló helyzet adódik, ha a gyűjtősín földelését, rövidrezárását is a javasolt földelő-rövidrezáróval kívánjuk megoldani. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4