176721. lajstromszámú szabadalom • Háromfázisú függőleges elrendezésű lemezfiókos csoportos biztosító szerelvény

3 176721 4 bői erős kifogást váltott és vált ki. Ennek alapja az, hogy terheléskapcsolás funkciót csak a kapcso­lófedél és a fogantyú együttes használata esetén láthat el. A kapcsolófedél viszont nagyon törékeny, emiatt sokszor nem áll rendelkezésre, máskor pedig — üzemi körülmények között - illeszteni, csatla­koztatni a készüléktesthez lehetetlen. A fázisok elválasztása és az ívoltó hatás kialakítása viszont csakis a kapcsolófedél révén jöhet létre! A FEB-ké­­szülékból összeállított elosztóberendezés védő­tokozást, vagy kiegészítő intézkedést igényel, mivel védőfedele az R és S fázis csatlakozó sínkivezetését nem takarja. Hasonlóan előnytelen konstrukció a mindkét kezet igénybe vevő kapcsolófogantyú is. A készülék biztonságtechnikai hiányosságain túl igen költséges is. A kisebb költségek és a variációs lehetőségek miatt elterjedten használják az elosztóberendezés tartószerkezetére helyezett, Nm-aljzatokkal- olvadó­betétekkel egysíkúan kialakított ún. terített meg­oldást is, mely a háromfázisú csatlakozó egységet tekintve vízszintes, vagy függőleges elrendezésű is lehet. Ez a szerelési mód a sínezés, ill. a csatla­kozó vezetékek szempontjából mindenképpen bo­nyolult és hevenyészett megoldást eredményez. Biz­­tonságtechnikailag elháríthatatlan nehézségek adód­nak, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az olvadóbetétek kezelése csak a hagyományos Nf-fo­­gantyúval lehetséges. így terheléskapcsoló funkcióra ez a berendezés nem alkalmas, jóllehet az energia­szolgáltatási folytonossági igények és a nagy üzemi áramok kapcsán ezt valamennyi elosztótól meg kellene követelni. Jelenlegi biztonsági és üzemviteli követelményeinknek az ezzel a diszpozícióval rea­lizálható eredmények és hatások nem felelnek meg. Az ívoltás elősegítésére általánosan fém leme­zekből kialakított ún. ívoltókamrákat használnak. Ezeket többnyire az aljzatszerelvényben helyezik el valamennyi Nm-aljzat ívelésre kialakított érintkezői környezetében. Máskor - mint pl. a VBKM FEB-típ. készülékénél — ezt a feladatot külön szer­kezeti egység az ún. kapcsolófedél látja el, egyéb­ként hagyományos ívoltókamrákkal. Az elsőként említett módszert gazdasági okokból tartjuk kedve­zőtlennek, az utóbbit pedig biztonságtechnikai szempontból mellőzzük a már korábban említett okok miatt. Biztonságtechnikai okokból bizonyos esetekben az elosztóberendezés gyűjtősínjének vagy az egyes leágazások biztosítók utáni érintkezőinek — ez a gyakoribb eset — földelésére és rövidrezárására van szükség. Jelenleg is használnak erre a célra kiala­kított szerelvényt, azonban ennek alkalmazása kö­rülményes, bizonyos szempontból veszélyes is. Ez 3 db vezetékkel összefogott csavaros szorítású saru­ból, vagy szigetelőanyagból készített, Nf-fogantyú­­val kezelhető betétből összeállított szerelvény­egységet tartalmaz, amelyet fázisonként egymás után kell — és lehet — a gyűjtősínre felerősíteni, ill. az olvadóbetéttől mentesíteni és földelni és a rövidrezárni kívánt Nm-biztosítóaljzatokba be­helyezni. Célunk a találmánnyal olyan biztosítószerelvény kifejlesztése, amely mentes az eddig használtak hibáitól, hiányosságaitól, sőt, amely elsősorban biz­tonságtechnikai szempontból új, előnyös hatásokkal rendelkezik. Célunk továbbá az, hogy a technikai korszerűsítés az élőmunka és a tárgyi ráfordítások csökkentése, a szerelvények kedvező árfekvése mel­lett legyen végrehajtható. A kapcsolófogantyú kialakításakor figyelembe vesszük, hogy természetes igénynek tekinthető ma­napság az, hogy a kisfeszültségű elosztókban fel­használt biztosítóaljzat — késes olvadóbetét szerel­vényt a névleges terhelési tartományban működ­tessük, tehát terheléskapcsolódként is használjuk. Az esetek túlnyomó részében megengedhető a fázi­sonkénti működtetés. Sőt az áramszolgáltatói el­osztóknál ez szinte kívánatos is, hiszen általában egyfázisú fogyasztói csatlakozások épülnek ki, így az energiaszolgáltatási szünet időben és térben mi­nimalizálható. A jelenlegi földelő-rövidzárok hiányosságainak kiküszöbölésére a feltalálók olyan földelő-rövid­­rezáró szerelvény kialakítását tűzték ki célul, amely a háromfázisú, függőleges elrendezésű, lemezfiókos, csoportos biztosítószerelvények méreteihez illesz­kedik, azoknak közvetett tartozéka. A találmány szerinti biztosító szerelvénynél az egyes fázisokhoz tartozó biztosítóaljzatok egymás felett vannak elhelyezve, és oszlopokat alkotnak. Az egy sorban levő biztosító aljzatok egy közös tartóra vannak rögzítve. Az oszlopok egymástól szigetelőanyagból készült hosszanti válaszlemezekkel vannak elválasztva. A hosszanti válaszlemezeken hornyok vannak kialakítva, amelyek a tartókhoz kapcsolódnak. A középső biztosítóaljzat sor fölött és alatt szigetelőanyagból készült keresztirányú vá­laszlemezek vannak elhelyezve, amelyek hornyai fésűszerűen, az illesztő-merevítő bordákkal ellátott hosszanti válaszlemezekhez csatlakoznak. A hosz­­szanti válaszlemezeket felül és alul a hosszanti válaszlemezek hornyaiba illeszkedő szigetelő tám­­csövekkel ellátott rögzítő csavarok rögzítik. A hosszanti válaszlemezeken hátulról nyitott áttörések vannak kialakítva a biztosítóaljzatok egyik érintke­zőcsonkjához csatlakozó gyűjtősínek számára. A keresztirányú válaszlemezek hátsó oldalán hornyok vannak kialakítva a biztosítóaljzatok másik érint­kezőcsonkjához csatlakozó sínek számára, amelyek a biztosítóaljzatok szigetelőteste és a hosszanti vá­laszlemezek hátsó oldalán kialakított hornyokban elhelyezett, támcsövekkel ellátott rúdcsavar között vannak átvezetve. Kapcsolófogantyú és földelő-rö­­vidzáró számára a hosszanti válaszlemezeken élőiről nyitott L-alakú horonypályák vannak kialakítva, és a hosszanti válaszlemezek ütközőcsapokkal vannak ellátva. Előnyösen az egyes biztosítóoszlopok zárt hom­lokfalból és a rögzítőcsavarokhoz illeszkedő rögzítő­nyúlványokkal rendelkező oldalfalakból álló védő­fedéllel vannak ellátva. A találmány szerinti biztosítószerelvényhez olyan kapcsolófogantyút javasolunk, amelynél a hosszanti válaszlemezek horonypályáiba illeszkedő csapokon csatolókar és tartókar egyik vége van röpítve, amelyek egymáshoz képest korlátozottan elfordíthatóak, és közöttük nyomórugó van elhe­lyezve. A csatolókar másik végéhez olvádóbetét számára fogólemezek és kézvédő nyúlvánnyal ellá­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom