176719. lajstromszámú szabadalom • Berendezés színtartó-vevők szinkronizálására, előnyösen átviteltechnikai berendezések mérésére
5 176719 6 jelenik meg, amely az 5 vevő bemenetére kerül. Az 5 vevő hangolási alapfrekvenciája az f0 frekvencia. Az 5 vevő szinkronjel kimenetén ekkor fQ + fv frekvenciájú jel jelenik meg, amely E egység A szinkronjel bemenetére kerül. Az E egység B bemenetére a 6 adó különbségei kimenetének fQ + Af frekvenciájú jele kerül, ahol Af megfelel a 7 mérendő hálózat kimenő és bemenő jelei frekvenciájának különbségével, azaz f = fv—fA. Ily módon a K szinkronjel kimeneten az fQ = fA frekvenciájú szinkronjeí fog megjelenni, amelyik a 6 adó szinkronjel bemenetére kerülve megfelelően szinkronizálja azt, helyreállítva az 5 vevő és a 6 .idó között a szinkronizmust, az E egységen keresi'...;!. A 3. ábrán látható megoldásnál 6 adó nem rendelkezik hibajel kimenettel, ahol nvgjelenne a 7 mérendő hálózat frekvencia transzponálásával arányos jel, hanem a B bemenetű* a f • -/hálózat fw vivőfrekvenciájával arányos jelet vez.esünk előnyösen egy 9 frekvencia transzponáló egységen kérészül), amely pl. az fw vivőfrekvenciái .itteszi a szintadó-vevő szinkron frekvenciáiénak tartományába. Az E berendezés működése egyébként úgy történik, mint az előbbi esetben. Természetesen a szinkronjelet nemcsak az 5 vevő, hanem a 6 adó is szolgáltathatja, ebben az esetben az A szinkronjel bemenet a 6 adó szinkronjel kimenetére az E egység K szinkronjel kimenete pedig az 5 vevő szinkronjel bemenetére csatlakozik. A 4. ábrán látható elrendezés a modulációs vagy intermodulációs mérésekre szolgál. Ebben az esetben a modulálandó A1 frekvenciát a 6A adó, a moduláló fA2 frekvenciát pedig 6B adó szolgáltatja. A 6A adó fA x frekvenciájú jele és a 6B adó ÍA.2 frekvenciájú jele a 7 mérendő hálózat vivőfrekvencia bemenetére, ill. moduláló bemenetére kerül és a 7 mérendő hálózat kimenetén pedig az fv frekvenciájú jel jelenik meg, amely az 5 vevő bemenetére kerül. A 6A adó szinkronizáló kimenetén megjelenő f0 = fA i frekvenciájú jel A szinkronjel bemenetre, a 6B adó f0=fA2 frekvenciájú jele a B bemenetre kerül. Az A szinkronjel bemenet és a 2 összegfrekvencia képző egység egyik beinenete között, valamint a B bemenet és a 4 összegfrekvencia képző egység egyik bemenete között 10 ill. 11 frekvencia-sokszorozó egységek vannak beiktatva. Attól függően, hogy a frekvencia-sokszorozó eggységek Nt ill. N2 sokszorozási tényezőinek nagysága egy-vagy egynél nagyobb értékek az E berendezés felhasználásával a modulációs torzítás vagy az intermodulációs torzítás mérhető. Mennél nagyobb a 10 frekvencia-sokszorozó egység Ni sokszorozási tényezője, annál magasabb felharmonikus torzítás mérhető, mivel a K szinkronjel kimeneten megjelenő szinkronjeí ennek megfelelő frekvenciájú jel mérésére szinkronizálja az 5 vevőt. A szinkronjel fQ alapfrekvenciája, az fi és f2 frekvenciák, valamint a 10 ill. 11 frekvencia-sokszorozó egységek Ni ill. N2 sokszorozási tényezői között a következő összefüggés van: f2-f, =l±Ni ±N2 f0 Az fp alapfrekvencia, valamint az Ni ill. N2 sokszorozási tényezők megfelelő megválasztásával tetszőleges 7 mérendő hálózat modulációs vagy intermodulációs torzítását vagy kimeneti komponensét lehet szelektíven mérni. Az 5. ábrán látható áramköri elrendezés tetszőleges frekvencia transzformáló áramkör mérésére, ellenőrzésére szolgál, a már leírt áramköri elemeken kívül tartalmazza még a 12 és T3 frekvenciaosztó egységeket, valamint a 14 frekvencia-sokszorozó egységeket. A 11 és 12 frekvenciaosztó egységek az A szinkronjel bemenet és 2 összegfrekvencia képző egység, valamint a B bemenet és a 4 összegfrekvencia képző egység közé vannak beiktatva. A 3 különbségfrekvencia képző egység és a K szinkronjel kimenet közé pedig a 14 frekvencia sokszorozó egység van beépítve. A 12 és 13 frekvencia osztó egységek osztás tényezője 1/N értékű, míg a 14 frekvencia-sokszorozó egység sokszorozási tényezője N értékű. Az fD alapfrekvencia az fi és f2 frekvenciák, valamint a sokszorozási tényező N értéke között a következő összefüggés van: f0 = N x /f2 f 1 ) Az áramkör az ft és f2 frekvenciák nagyságától, valamint az N érték megválasztásától függően tetszőleges transzponáló áramkör mérésére alkalmas. A találnjány szerinti kapcsolási elrendezés alkalmas több kimenetű mérendő áramkör ellenőrzésére is, ebben az esetben az E egységben a 2 összegfrekvencia képző egység kimenetére további különbség frekvencia képző egység/ek egyik kimenete csatlakozik/nak, az 1 alapgenerátomak további frekvencia kimenete van, melyek további összegfrekvencia képző egység egyik bemenetére kapcsolódnak, amely összegfrekvencia képző egységek másik bemenetel a találmány szerinti E egység egy-egy további bemenetére csatlakoznak, és ezen összegfrekvencia képző egységek kimenetei egy-egy további különbségfrekvencia képző egység másik bemenetére kapcsolódnak. A további különbségfrekvencia képző egységek kimenetei pedig az E egység további szinkronjel kimeneteit képezik, amelyek egy-egy vevő szinkronjel bemenetére kapcsolódnak, amely vevőkre érkezik a mérendő áramkör egy-egy kimenő jele. Ebben az esetben közös adó szolgáltatja a szinkronjelet, ill. a mérőjelet. Az összegfrekvencia képző és különbség frekvencia képző egységek több felfelé és lefelé transzponáló áramkörből állhatnak, amennyiben ilyen megoldás szükséges a szinkronjel spektrális tisztaságának biztosítására. Az alapgenerátor célszerűen úgy is kivitelezhető, hogy nemcsak kézzel lehet az alapfrekvenciát és az fi illetve f2 frekvenciákat beállítani, hanem külső elektromos vezérlő jellel is, amely bizonyos mérések esetén előnyös lehet. Erre a célra szolgál a V vezérlő bemenet. A találmány szerinti berendezéssel mérni úgy is lehet, hogy a B bemenetre a jelet valamely dekádgenerátorból szolgáltatjuk és a dekádgenerátort állítjuk be úgy, hogy az a mérendő áramkör frekvencia transzponálásával arányos frekvenciájú jelet szolgáltasson. 5 10 IS 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
