176687. lajstromszámú szabadalom • Több üzemi frekvenciára átkapcsolható oszcillátor elrendezés
5 176687 6 A logikai 17 hálózat példakénti igazságtáblázatának egy részét adjuk meg, ami a működés megértéséhez elegendő (logikai O felel meg a kis feszültségszintnek, logikai L a nagy feszültségszintnek): Xa xb ...Y, y2 y3 y4 . :.Yn 0 0 0 L L L L 0 L L O L L L L O L L O L L L L L L L O L . L L L L L és így tovább Bármely kiválasztott 12 többpólus az 1 végfokozatra csatolódik, ha annak második B kivezetésén logikai 0, vagyis kis feszültségszint van. A nem kiválasztott 12 többpólusok pedig azért nem csatolódnak az 1 végfokozatra, mert a második B kivezetésükön logikai L, vagyis nagy feszültségszint van. Ha pl. az ft frekvenciára hangolt 12 többpólus második B kivezetésén kis feszültségszint van jelen, akkor a 10 tranzisztornak a 4 és 5 ellenállások értékétől és a tápfeszültség értékétől függő munkaponti II árama az 5. ábra szerinti, az első 6 ellenálláson ezen munkaponti áram és a 2 kapcsolóelem nyitóirányú áramának eredője (12) folyik, aminek hatására a 10 tranzisztor koUektoríeszültsége U1 értékű lesz. A 2 kapcsolóelemen átfolyó nyitóirányú áram a második 14 ellenáláson U2 értékű feszültségesést hoz létre. Ugyanakkor az f2, illetve fn frekvenciára hangolt 12 többpólusok második B kivezetésein nagy feszültségszint van jelen. Ennek megfelelően az 5 ellenállásokon nem folyik áram, s a 4 ellenállások által meghatározott maximális bázisáram hatására a 10 tranzisztor Jk koliektorárama maximális. A kollektorfeszültség pillanatértékét alapvetően az első 6 ellenállás és a további 4 és 5 ellenállás alkotta 15 feszültségosztó határozza meg, az U3 értékű lesz. Ebben az esetben U3>U2, tehát a 2 kapcsolóelem záróirányú feszültséget kap és így a 12 többpólusok lekapcsolódnak az 1 végfokozat vezérlőbemenetéről. Valamennyi lekapcsolt 12 többpólus a 2 kapcsolóelem záróirányú kapacitásával terheli az 1 végfokozat vezérlőbemenetét. A 3. ábrából egyértelműen kitűnik, hogy a 3 választóegység kimenete nagyfrekvenciás szempontból földre csatlakozik és kisfrekvenciás szempontból sem szükséges külön szűrni a kapcsoló funkciót biztosító egyenfeszültséget. Ugyanakkor viszonylag kis ráfordítással, optimálisan alacsony aktív elemszámmal biztosítottuk a kétfokozatú n-frekvenciás, kvarcstabilitású oszcillátor elrendezés kialakításának lehetőségét. A fentiekben egy példakénti kivitelt írtunk le. Más kétfokozatú oszcillátoroknál is kialakítható a találmány szerinti kapcsoló mechanizmus. A 12 többpólusúk akkor is a 8 hangoltkömek az aktív elemmel összekötött kivezetéséről csatlakoznak - a 2 kapcsolóelemen át - a közös 1 végfokozat G vezérlőbemenetére, a hurok zárása váltakozóáramú szempontból akkor is az 1 végfokozat egy elektró- 5 dájáról történik a 12 többpólus erősítő fokozatának egy pólusára, s a feszültségosztók az itt mutatott módon kerülnek beiktatásra. A 6 első- és a 14 második ellenállás beiktatása révén a tápforrás egy sarka és a közös potenciálú pont között - poten- 10 ciálfüggően - vagy a kapcsolóelemmel és a második 14 ellenállással alkot feszültségosztót az első 6 ellenállás, vagy az erősítő fokozat belső ellenállásával és a további ellenállással. A további 15 feszültségosztó pedig a tápforrás és a 3 választóegység között van 15 beiktatva és annak leágazása csatlakozik az erősítő fokozat vezérlőelektródájára. Szabadalmi igénypontok: 20 1. Egyenfeszültségű vezérléssel n (n>2) üzemi frekvenciára átkapcsolható oszcillátor elrendezés, félvezető erősítővel kialakított közös végfokozattal, mely végfokozat vezérlőbemenetére n darab — egy- 25 -egy félvezető kapcsolóelemet tartalmazó és egy-egy eltérő üzemi frekvenciára hangolt — többpólus első kivezetése csatlakozik, míg a többpólusok második kivezetései választóegység egy-egy kimenetére vannak kötve, azzal jellemezve, hogy mindegyik több- 30 pólus (12) tartalmaz egy félvezetős erősítő fokozatot, s a többpólus (12) harmadik kivezetése (C) a végfokozat (1) félvezetőjének egy elektródájára (H) csatlakozik, az erősítő fokozat munkaellenállása hangoltkör (8), a hangoltkör (8) egyik kivezetése az 35 erősítő fokozat első pólusára (D) (pl. tranzisztor kollektorára), másik kivezetése első ellenálláson (6) át tápforrás egyik sarkára (11) csatlakozik, a kapcsolóelem (2) egyik elektródája (pl. dióda anódja) ugyancsak az erősítő fokozat első pólusára (D) van 40 kötve, másik elektródája (pl dióda katódja) a többpólus (12) első kivezetésén (A) át a közös végfokozat (1) vezérlőbemenetére (G) csatlakozik, mely vezérlőbemenet (G) második ellenálláson (14) át csatlakozik az elrendezés közös potenciálú pontjára és a 45 többpólus (12) tartalmaz ohmos feszültségosztót (15), melynek egyik vége a tápforrás egyik sarkára (11), másik vége a többpólus (12) második kivezetésére (B), leágazása pedig az erősítő fokozat második pólusára (E) (pl. tranzisztor bázisára) van kötve, 50 míg az erősítő fokozat harmadik pólusára (F) (pl. tranzisztor emitterére) egyfelől a közös potenciálú pontra kötött további ellenállás (18), másfelől — közvetve - a többpólus harmadik kivezetése (C) csatlakozik. 55 2. Az 1. igénypont szerinti oszcillátor elrendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az erősítő fokozat harmadik pólusa (F) és a többpólus (12) harmadik kivezetése (C) közé - az adott többpólus 60 (12) üzemi frekvenciájára hangolt - rezgőkvarckapcsolás (9) van beiktatva. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti oszcillátor elrendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a választóegység (3) 2 log n bites kódkimenettel kiala-65 kított, n billentyűs kezelőszervet (16) és a kezelő-3
