176668. lajstromszámú szabadalom • Nyomáskülönbség érzékelő
176668 6 membránelmozdulást kimenőjellé alakító 25 jelátalakítóra csatlakozik. Az adott példaképpeni esetben a 25 jelátalakító villamos jeladó-A 2 és 3 membránok az 1 alaplappal létesített kapcsolatuk révén az 1 alaplapban olyan hermetiku- 5 san zárt 26 belső teret képeznek, amely az 1 alaplapban kiképzett 27 furaton keresztül folyadékkal tölthető fel, A 27 furatot 28 golyó és 29 csavar zárja le hermatikusan. A 2, 3 membránokat az 1 alaplappal megfelelően és mereven összekötő 4,5 gyűrűfelületek 10 az említett hermetikusan zárt 26 belső teret 30, ill. 31 kerületi kamraterekkel egészítik ki, s ez utóbbiak a 26 belső térrel az 1 alaplapban kimunkált 32 és 33 furatok révén vannak összenyitva. A 16 csapon 34 és 35 ütközőfelületek vannak ki- 15 képezve, amelyek az 1 alaplap megfelelő 36 és 37 ütközőfelületeitől meghatározott távolságban helyezkednek el és így a 2, 3 membránok lehetséges elmozdulását meghatározott értékekre határolják be. Az 1 alaplaphoz kétoldalt 38 és 39 fedélelemek 20 vannak csatlakoztatva és olyan 40, 41 membrántereket képeznek, amelyekbe az érzékelendő nyomású közegeket 42, ill. 43 csatlakozófuratokon keresztül tápláljuk be. Példaképpen ftoroplasztból álló 44 és 45 tömítőgyűrűk a 40 és 41 membrántereket a 2 és 25 3 membránok peremkerületei mentén hermetikusan tömítik és egyben megakadályozzák, hogy az adott esetben agresszív közegek az 1 alaplappal közvetlenül érintkezésbe kerüljenek. A 38, 39 fedélelemek és a 2, 3 membránok a legkülönbözőbb korrózióálló szerke- 30 zeti anyagokból, így példaképpen Hastelloy-ból, titánból, nikkelből, tantálból stb. képezhetők ki. A 2, 3 membránok nyomáskülönbség hatására beálló elmozdulásait kiadó 18 átvivőelem a membránegység hermetikusan zárt, semleges kémhatású szili- 35 ciumbázisú szerves folyadékkal kitöltött 26 belső terében helyezkedik el. Ennek következtében a 18 átvivőelem és a 19 tömítőmembrán nincsen kitéve az érzékelendő, adott esetben agresszív közegek hatásának, és ezért a találmány szerinti nyomáskülönbség- 40 érzékelő fokozott korrózióállékonyságú. A találmány szerinti nyomáskülönbségérzékelő 2. ábrán feltüntetett példaképpeni kiviteli alakjánál a 2, 3 membránok egyoldali túlterhelő nyomás roncsoló hatása elleni védelmét a következő szerkezeti 45 kialakítás biztosítja: A 16 csapon 46 és 47 szelepek vannak elhelyezve, amelyek a 2, 3 membránok 14,15 középrészeire vannak felerősítve és lényegében gumiból álló zsinórgyűrűk. Ez utóbbiak az 1 alaplap 36 és 37 ütközőfelüle- 50 tejtől meghatározott távolságban helyezkednek el és egyoldali túlterhelőnyomás fellépésekor az 1 alaplapban kiképzett 17 központi furatot a fellépő túlterhelő nyomás felőli oldalról zárják le. Ezen utóbbi példaképpeni kiviteli alaknál az 1 55 alaplapon 48 és 49 gyűrűperemek vannak kiképezve, amelyek homlokfelületeik mentén a 2, ill. 3 membránok 4, 5 gyűrűfelületeivel vannak összehegesztve. A 30 és 31 kerületi kamraterek egymással a hermetikusan zárt 26 belsőtérrel a 48 és 49 gyűrűperemekben 60 kiképzett 50 és 51 furatokon keresztül közlekednek. Az 1 alaplap 10’, 11’, 12’, 13’ felületrészei az adott esetben síkfelületként lehetnek kiképezve, minthogy a 2 és 3 membránok ezekkel túlterhelés esetén sem kerülnek érintkezésbe. 65 A találmány szerinti nyomáskülönbség érzékelő működésmódja a következő: A nagyobb nyomású érzékelendő közeget a 38 fedélelemben kiképzett 42 csatlakozó furaton keresztül a 2 membrán 40 membránterébe tápláljuk be. Ugyanakkor a kisebb nyomású érzékelendő közeget a 39 fedélelem 43 csatlakozó furatán át a 3 membrán feletti 41 membrántérbe vezetjük, A 2, ill. 3 membránok működő 8, 9 középtartományai az említett nyomásokat az utóbbiakkal arányos erőkké alakítják át, amelyek közös hatásvonala a 2, 3 membránok és aló csap középtengelyébe esik, és az erők egymással ellentétes értelemben hatnak. A nyomáskülönbségekkel arányos eredőerőt a 23 keresztcsap a 18 átvivőelem 21 végnyúlványára továbbítja, amely ennek hatására a 19 tömítőmembránba eső forgástengelye körül meghatározott szögértékkel elfordul, ennek hatására a 18 átvivőelem 24 külső vége kölcsönhatásba lép a 25 jelátalakítóval és ez utóbbi a 18 átvivőelem elfordulását villamos kimenőjellé alakítja át. A találmány szerinti nyomáskülönbségérzékelő pontosságát' a környezeti hőmérséklet, valamint a kitöltő folyadék jelentős statikus nyomásoknál érzékelhető összenyomhatósága alig befolyásolja. Az általában ismert nyomáskülönbségérzékelőknél a statikus nyomás változása és a hőmérséklet változások a hermetikusan lezárt belső tér kiindulási térfogatát, tehát ezen belső teret kitöltő folyadék térfogatát befolyásolják. A folyadéktérfogat említett változásait a találmány szerinti nyomáskülönbségérzékelőnél legnagyobb részben a 2, 3 membránok 6 vagy 7 kerü-’ leti tartományainak rugalmas membránfelülete veszi fel, s ennek következtében a 2, 3 membránok amúgy - is csupán csekély alakváltozásnak kitett 8 vagy 9 középtartományai, ezzel a membránok 16 csappal kapcsolt 14 és 15 középrészei az említett térfogatváltozás hatására gyakorlatilag nem változtatják meg kiindulási vagy mindenkori helyzetüket, s ezzel nem képződik hibajel. A találmány szerinti nyomáskülönbségérzékelő különösen előnyösen alkalmazható jelentős nyomáskülönbségek esetén például a 0,4-10 kp/cm2 tartományban történő érzékelésre. Ebben a tartományban általában kisméretű működő felületű membránokat alkalmaznak, ezért ezen működő felületnek a kerületmenti membránfelületekhez viszonyított kívánatos aránya anélkül valósítható meg, hogy az a készülék külméreteit bármiképpen befolyásolná, tehát például jelentősen megnövelné. Túlterhelő nyomásnak a 2 membránra történő egyoldali hatásakor az 1. ábrán feltüntetett kiviteli alaknál a 2 membrán 6 kerületi tartománya és a 8 középtartomány az 1 alaplap 10 és 12 felületrészeire fekszik fel, aholis az utóbbiak felületkiképzése a 2 membránéval azonos. Ilymódon a 2 membrán sérülés elleni védelme biztosított. Egyben a 2 membrán 14 középrésze a 16 csappal együtt mindaddig elmozdul, míg a 34 ütközőfelület az 1 alaplap 36 ütközőfelületére felfekszik. Ezzel egyidejűleg a 3 membrán J 5 középrésze és a 9 középtartomány eltávolodik az 1 alaplap 13 felületrészéről és a 37 ütközőfelülettől. Ezen eltávolodás módot ad arra, hogy a 3 membrán felvegye a teljes folyadékmennyiséget, amelyet a 2 membrán a túlnyomás hatására kiszorított. A folyadék a 30 kerületi kamratérből a 32 és 33 furatokon 3
