176661. lajstromszámú szabadalom • Burkolat-leerősítés
7 176661 8 kampójával a 3 tartóelem 3b alsó övéhez kapcsolódik. Mutatja az 1. ábra azt is, hogy hőmérsékletváltozás hatására bekövetkező alakváltozás esetén a hullámlemez-héjalásként kialakított 2 burkolat a hullámok hosszirányában megnyúlik, és ezt az 1 csavarrugóként kialakított kapcsoló tag minden további nélkül megengedi. Csupán eredeti függőleges helyzete válik az alakváltozás következtében ferdévé. Az 1. ábrán megfigyelhető az is, hogy az 1 csavarrugó fölső lb csatlakozó kampója nem közvetlenül a 2 burkolatba, hanem a 4 erőtovábbító közdarabba van beakasztva. Ez utóbbinak a 3 tartóelem 3c gerinclemezétől megfelelő távolságban kell lennie. E távolság megválasztására nézve csak azt a szabályt kell betartani, hogy semmilyen alakváltozás következtében az 1 csavarrugó mozgását, illetve elferdülését a 3 tartóelem egyetlen része se akadályozza meg. Itt jegyezzük meg azt is, hogy a 2 burkolat és a 3 tartóelem 3a fölső övlemeze közé beiktatott 5 betétdarab célszerűen mechanikus kötőelemektől mentesen van beillesztve, hogy ne gátolja meg a 2 burkolatnak a 3a fölső övlemezhez viszonyított elcsúszását. A 2. ábrán keresztmetszetben látható a trapéz-keresztmetszetű hullámlemezként kialakított 2 burkolat, míg oldalnézetben a 3 tartóelem. A 4 erőtovábbító közdarab 4a leszorító feje a 2 burkolat külső oldala felöl helyezkedik el, míg a belső oldalára a 4b támasztó tárcsa és az ahhoz csatlakozó 4c kapcsoló nyúlvány esik. A 4 erőtovábbító közdarabot a 3. ábrán külön kinagyítva is föltüntettük. Itt megfigyelhető egyrészt az, hogy a 4c kapcsoló nyúlványban van egy 4d furat, amely az 1 csavarrugó la fölső csatlakozó kampójának beakasztására alkalmas, másrészt a 4b támasztó tárcsa fölött látható az a szaggatott vonallal jelölt 4x csap, amelynek maradó alakváltozásával lehet a 4a leszorító fejet kialakítani. A 4 erőtovábbító közdarabok elhelyezése olymódon történik, hogy a 2 burkolatban kialakított furatokba alulról bevezetjük őket, majd kívülről a 4x csapra rámért ütő vagy sajtoló igénybevétel segítségével létrehozzuk a 4a leszorító fejet. Természetes, hogy eközben valamilyen megfelelő ellentartó szerszám segítségével a 4 erőtovábbító közdarab 4b támasztó tárcsáját alulról meg kell támasztani. A 4 erőtovábbító közdarabok ilymódon történt elhelyezése után nem kell egyebet tenni, mint az 1 csavarrugó la csatlakozó kampóját a 4c kapcsoló nyúlvány 4d furatába beakasztani, majd az 1 csavarrugót kis mértékű rugalmas alakváltozásra késztetve olyan helyzetbe hozzuk, hogy az lb csatlakozó kampó a 3 tartóelem 3b övébe beakasztható legyen. A 4. ábrán vázlatosan látjuk a 2 burkolat leerősítését a tetőszerkezet taréjvonalánál. Minden tetősík mentén a 2 burkolatot egy helyen helytálló módon rögzíteni kell. Ez történhet például olymódon, hogy a 2 burkolatot a 6 csavarok segítségével a 7 taréj szelemenek fölső övéhez rögzítjük. Tekintettel arra, hogy a taréjvonal közelében a 2 burkolat abbamarad, a két egymással szomszédos tetősík találkozási szakaszán célszerű elhelyezni a 8 fedőlemezt, amely a 9 csavarok segítségével a 2 burkolathoz erősíthető. Az ábrákon csak azt az esetet mutattuk be, amikor a 2 burkolat tetőhéjalás, a 3 tartóelem pedig szelemen. Elvileg pontosan ugyanilyen módon történik a leerősítés akkor is, ha a 2 burkolat falbontás, a 3 tartóelem pedig az annak fölerősítésére szolgáló falváztartó. Természetesen ebben az esetben is a 2 burkolatot valamelyik széle mentén helytálló módon rögzíteni kell, míg az összes többi leerősítési helyen az 1. és 2. ábrán föltüntetett rugalmas lekötés alkalmazható. A találmány szerinti burkolatleerősítés sokféle épületszerkezetnél és számos burkolási módnál egyaránt használható. A legkedvezőbb tapasztalatokat az alumíniumszerkezetű burkolatok leerősítésénél szereztük, és éppen ennél mutatkoznak meg a találmány szerinti megoldás előnyei leginkább. Az 1 csavarrugó a 3 tartóelemhez a 2 burkolatot szabad mozgást megengedő módon rugalmasan rögzíti, és így a 2 burkolat hőmozgását követi anélkül, hogy azt akadályozná. Az 1 csavarrugót optimális viselkedése érdekében hossza, átmérője, menetszáma és rugóállandója tekintetében ismert módon méretezni lehet, Szabadalmi igénypontok 1. Burkolatleerősítés főleg fémből készült tábla jellegű tetőhéjalásoknak és falborításoknak valamely építmény teherhordó szerkezeti rendszerének részét képező vagy ahhoz csatlakozó tartóelemekhez, pl. szelemenekhez, falváztartókhoz, stb. történő vízzáró és egyben hőmozgások létrejöttét megengedő lekötésére, melynek a burkolathoz és a tartóelemhez egyaránt kapcsolódó, a burkolat és a tartóelem közötti erőtovábbításra alkalmas rögzítő szerve van, azzal jellemezve, hogy a rögzítő szerv rugalmas erőtárolásra képes kapcsoló tag, pl. csavarrugó (2), a kapcsoló tag, pl. csavarrugó (1) a burkolathoz (2) közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó végén, továbbá a tartóelemhez (3) közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó végén egyaránt erőátadó szervvel, pl. csatlakozó kampóval (la, lb) rendelkezik és a kapcsoló tagnak, pl. csavarrugónak (1) legalább a burkolat (2) felé eső csatlakozó kampója (la), valamint a burkolat (2) közé erőtovábbító közdarab (4) van beiktatva. 2. Az 1. igénypont szerinti burkolatleerősítés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tartóelem (3) célszerűen fémből készült, pl. Z-, U-, C- vagy I-keresztmetszetű idom, melynek a burkolathoz (2) közelebbik öve (3a) a burkolat (2) fölfekvésére alkalmas felülettel van kialakítva, a burkolattól (2) távolabbik öve (3b) pedig a kapcsoló tag, pl. csavarrugó (1) rögzítésére alkalmas részekkel, előnyösen a kapcsoló tag, pl. csavarrugó (1) erőátadó szervének, pl. csatlakozó kampójának (lb) beakasztására alkalmas nyílásokkal van ellátva. 3. A 2. igénypont szerinti burkolatleerősítés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tartóelemnek (3) a burkolathoz (2) közelebbik öve (3a) és a burkolat (2) közé a hőmozgások létrejöttét megengedő, előnyösen korróziógátló tulajdonságú betétdarab (5) van beiktatva. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti burkolatleerősítés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kapcsoló tagnak, pl. csavarrugónak (1) a tartóelem (3) felé eső erőátadó szerve, pl. kampója (lb) közvetlenül vagy 5 13 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
