176661. lajstromszámú szabadalom • Burkolat-leerősítés
3 176661 4 leerősítéseknél egyaránt. Az előbbieknél a beépítés nehézkes és a lefogás bizonytalan volt, a burkolatot a szélszívás emelgette, és ez nem egyszer kellemetlen hanghatásokat is kiváltott. Igen gyakran volt szükség utólagos javításokra. A szögezéssel vagy csavarozással való merev leerősítés sem vált be a már említett erős alakváltozások és az azok nyomán járó beázási veszély miatt. Számos nehézséget okoz az is, hogy a burkolat és a leerősítésére szolgáló tartóelem hőmozgása nemcsak hogy eltér egymástól, de nem is ugyanabban az irányban kíván lejátszódni. Az ismert leerősítési módok két aránylag újszerű és érdekes fajtája ismerhető meg a 3 889 437 és a 3 898 783 lajstromszámú USA szabadalmi leírásokból. Mindkettő vékony fémlemezekből, pl. alumínium hullámlemezekből készült tetőhéjaló lemezeknek egymáshoz és szelemenhez való csatlakoztatására szolgál. Az elsőnél többszörösen megtört vonalú szelement fognak közre két oldalról a héjaló lemezek, a szelemen pedig csavarkötéssel van valamilyen magasabb rendű szerkezeti elemhez leerősítve. A második megoldásnál különlegesen meghajlított alakú a szelemen, és ennek a tető fölé nyúló részére korcolással vannak a csatlakozó héjaló elemek rágörbítve. Mindkét megoldás közös hibája, hogy csak egy irányú dilatáció jöhet létre, a kapcsolat szögelfordulás létrejöttét nem engedi meg, a hőmozgás létrejötte után meglazul, és ez egyrészt csörgő jellegű hanghatást okoz, másrészt beázáshoz vezet. Kedvezőtlen az is, hogy a héjaló elemek hosszirányú toldása nehézkes,a korcolási munka pedig igen nagy szerelési pontosságot kíván meg. Sajátságos összeerősítést tesz lehetővé a héjaló elemek között a 3 982 373 lajstromszámú USA szabadalmi leírásban található megoldás. Itt a héjaló elemek szélei vannak egymásra korcolva, és ezáltal alakulnak ki függőlegesen elhelyezkedő bordák. A találkozó elemek közül az egyiknek a pereme egy speciális célszerszám segítségével ^nyomkodással” perforálva van, és erre lehet a szomszédos elem peremét rápattintani. Kedvezőtlen, hogy a csatlakozásnál rendkívül kicsi relatív elmozdulás tud csak létrejönni, amellett pedig a héjaló elem keresztmetszete éppen a kapcsolati helyeken meg van gyöngítve. Ugyancsak bordákat képező csatlakozások jönnek létre a szomszédos héjaló elemek között a 4 014 152 lajstromszámú USA szabadalmi leírásnál is. Az egymással összekapcsolandó héjaló elemek közül az egyiket csupán Z-alakban kell meghajlítani, és ez kedvező, a másik elem pereme azonban kilenc helyen végrehajtott hajlítással van korcolva. Ez utóbbi létrehozásához bonyolult és nehézkesen kezelhető célszerszámra van szükség. A leírásból következtethető módon a szerelés végrehajtása kényes és lassú. Domborított héjaló lemezeknek kalapszelvényű szelemenekhez való leerősítése található meg a 3 796 014 lajstromszámú USA szabadalmi leírásban. A rögzítés a kalapszelvény kiálló övlemezein, valamint a héjaló lemezen áthaladó, - a kalapszelvény magasságához igazodó szárhosszúságú — speciális csapok segítségével történik. A csapok két vége fejben végződik, amelyek közül a héjaló lemez külső oldalára eső az ún. gyári fej, míg a szelemennel való kapcsolat létrehozása után a szelemen oldaláról kell kialakítani a csapok másik fejét. Ezt a műveletet sajtolással kell elvégezni. Kedvezőtlen maga a helyszíni sajtolási munka is, továbbá az, hogy a csap a héjalás furatába lazán illeszkedik, és így beázás ellen nem nyújt védelmet. A héjaló elem mozgása során a csap hosszméretét megváltoztatni nem tudja, ezért magát a héjalóelemet roncsolja, elsősorban az áthaladását megengedő furatot tágítja. Ez tovább növeli a beázás veszélyét. Hasonlóképpen domborított héjaié elemek leerősítésére szolgáló megoldás ismerhető meg az 1 500 780 lajstromszámú NSZK szabadalmi leírásból. A szelemenhez történő leerősítés menetes csavar segítségével történik, amelynek feje a szelemen oldalára esik, szabad vége pedig túlnyúlik a_héjaló lemez tetején, A kinyúló csavarszár menetes vegére különleges kialakítású műanyag kupakot csavarnak. A megoldás elvileg szellemes, és vízzárás szempontjából is kedvező, mert a csavar számára szolgáló furatot a műanyag kupak kívülről eltakarja. A kapcsolásmód azonban a hőmérsékletváltozás hatására létrejönni akaró mozgásokat nem engedi meg, és ez káros belső feszültségeket vagy adott esetben meg nem engedhető alakváltozásokat okoz a héjalásban. Ugyancsak csavaros de egészen más elven fölépített megoldás ismerhető meg az 1 509 154 lajstromszámú NSZK szabadalmi leírásból. Ennél a szelemen fölső övére egy megközelítőleg V-alakú kapcsoló elem van ráültetve, amelynek elálló szárai közé feszítő elem van illesztve. A feszítő elemen áthalad a szelemenhez leerősítő csavar, és annak meghúzása során a V-alakú kapcsoló elem szárait egyre jobban szétfeszíti. A szétfeszítés eredményezi a kapcsoló elem fölé hajló héjalás leszorítását. A leerősítés alapgondolata itt is helyes, a megoldás azonban végső soron még sem kedvező, mert a csavarok laza meghúzása esetén erős hanghatás jön létre a tetőzetben, míg erős meghúzásuk meggátolja a hőtágulások szabad létrejöttét. A héjalások leerősítésének különböző részletmegoldásai ismerhetők meg a fentieken kívül a 70 14971 és a 73 21771 lajstromszámú francia szabadalmi leírásokból. Az előbbiben burkolatoknak teherhordó szerkezethez való leerősítésére találunk példát. Ez egyszerűen egy fabetétbe akasztható kampó segítségével történik. A lekötés egyszerű, de sem nem feszíthető meg, sem arra nincs lehetőség, hogy az átlapolt héjaló elemeket közrefogó tárcsákat állítani lehessen. A másodikként említett megoldás esetében a héjaló sík elemek egymással ugyancsak átlapoltan vannak illesztve, az átlapolás szakaszán pedig egy különleges kialakítású kapcsoló idom talpára illeszkednek. A kapcsoló idom alsó kidudorodó részét gömbcsuklószerű persely módjára egy ellendarab foga körbe, amely lehetővé teszi a kapcsoló elem elfordulását. A kialakítás hibája, hogy itt sincs sem megfeszítésre ill. utánállításra lehetőség, a kapcsoló idom elfordulása pedig kilazíthatja az átlapolt héjaló elemek közé iktatott tömítést, miáltal a héjalás vízzárósága elvész. Nagy felületű profilos héjaló elemeknek csőszerkezetű tetőzethez való leerősítésére találunk példát a 2 126 004 lajstromszámú NSZK közzétételi iratban. A leerősítés a teherhordó csőszerkezetet közrefogó bilincsek, a bilincshez kapcsolódó U-profil, valamint csavarok és különböző kiegészítő és betételemek segítségével történik. A kapcsolatban kombinálva van a hegesztés, a csavarozás és a bilincses rögzítés, ami miatt bonyolult, és sok alkatrészt kíván. Egy-egy kap5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
