176661. lajstromszámú szabadalom • Burkolat-leerősítés
MAGTAR NfiPKOZTARSASAG i SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 176661 Bejelentés napja: 1978. XII. 05. (EI-822) Nemzetközi osztályozás: E 04 D 3/36 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1980. X. 28. ^ Sulsisöci lit r HIVATAL Megjelent: 1982.1.15. Feltalálók: Szabadalmas: Sitery Csaba, oki. mérnök, 40%, Építőgépgyártó Vállalat, Bóján Imre, oki. mérnök, 30%, Budapest Megyeri Mihály, technikus, 30%, Debrecen Burkolatieerősítés 1 * A találmány burkolatleerő^íés, főleg fémből készült tábla jellegű tetőhéjalásoknak és falbontásoknak valamely építmény teherhordó szerkezeti rendszerének részét képező vagy ahhoz csatlakozó tartóelemekhez, pl. szelemenekhez, falváztartókhoz, stb. történő vízzáró és egyben hőmozgások létrejöttét is megengedő lekötésére. A leerősítésnak a burkolathoz és a tartóelemhez egyaránt kapcsolódó, a burkolat és a tartóelem közötti erőtovábbításra alkalmas rögzítő szerve van. Az épületek külső térhatároló burkolatai elsődlegesen az időjáráshatások elleni védelmet szolgálják, bár természetesen esztétikai funkciót is betöltenek. A burkolás a tetőhéjalásoknál korábban szinte kizárólag különböző cserépfedések segítségével történt, míg az épületek külső falait időjárásálló vakolattal vagy igényesebb kialakítások esetében klinkertéglával, más kerámikus anyagokkal, különböző kővel, műkővel, vagy betonalapanyagú panelokból készült burkolatokkal látták el. Az említett ún. nehéz burkolatokkal szemben az utóbbi időben előnyben részesítik a könnyű burkolatokat, amelyek többnyire műanyagból, fémből vagy ezek kombinációjából vannak összeállítva. A korszerű könnyű burkolatok általános elterjedését sok szempontból gátolja azonban az, hogy a hőmozgások kiegyenlítéséről külön intézkedésekkel kell gondoskodni. A könnyű burkoló anyagok hőtágulása ugyanis eltér a teherhordó szerkezetek hőtágolásától, ami részben az eltérő anyagok különböző felületi hőmér-2 sékletéből, részben az egymástól eltérő hőtágulási adottságaiból adódik. A külső térhatároló elemeket az építmény teherhordó szerkezeti rendszeréhez közvetlenül vagy köz- 5 vetve rögzíteni kell. Emiatt a hőmozgások csak gátoltan tudnak kialakulni, a rögzítő szervekben pedig a hőmozgásokat megakadályozó igénybevételek ébrednek. Ismeretesek olyan rögzító szerkezetek, amelyeknél 10 a hőmozgásokból származó relatív elmozdulásokat mozgó kapcsolatok beépítésével teszik lehetővé. A tapasztalat szerint a legtöbb ilyen mozgó kapcsolat bonyolult, beszerelése is nehézkes, a kapcsolatok pedig korrózióra érzékenyek, és ennek hatására mozgáské- 15 pességüket elvesztik. Igen jellegzetes hiba pl. alumíniumból készült tetőhéjalásoknál, az hogy a hőmozgások hatására a rögzítő szerkezeteknél szinte törvényszerűen beázások jönnek létre. Az alumíniumból készült különböző borítások 20 különösen érzékenyek a hőmozgásokra, mert már a mérsékelt égöv éghajlati adottságai között is cmnagyságrendű mozgásokat végeznek. A leerősítés helyein az alumíniumlemezek általában át vannak lyukasztva, és a gátolt alakváltozások következtében a 25 lyukak kis mértékben ugyan, de egyre inkább kitágulnak. Ezért az ilyen tetőszerkezetek szinte állandó karbantartást kívánnak. A fémlemezekkel történő tetőhéjalások és falburkolások esetében kedvezőtlenek voltak a tapaszta- 30 latok a relatív elmozdulásokat megengedő és a merev 176661
